A mesterséges intelligencia a szerbiai választási kampány egyik legerősebb – és egyben legveszélyesebb – eszközévé válhat. – írja a Mašina hírportál. Az MI néhány perc alatt képes kampányszövegek, videók, képek és akár teljesen fiktív személyek létrehozására, miközben a politikai szereplők soha nem látott mennyiségű tartalommal áraszthatják el a közösségi médiát. Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy nem csupán az álhírek megsokszorozódása jelent veszélyt, hanem az is, hogy a választók idővel már a valódi tartalmak hitelességében sem bíznak majd.

Új fegyver a kampányban

Tanja Maksić, a BIRN projektkoordinátora a Mašina portálnak elmondta, hogy a mesterséges intelligencia rohamosan válik a politikai propaganda egyik legerősebb eszközévé. Elsősorban tartalmak előállítására használható, de egyre nagyobb szerepet kap azok közösségi médiában történő terjesztésében és célzásában is.
Az AI-alapú eszközök viszonylag kevés erőforrással, akár néhány mondatos utasítás alapján is rövid idő alatt hatalmas mennyiségű anyagot képesek előállítani. Szövegek, videók, közösségi médiás bejegyzések és podcastok készíthetők velük, szöveget alakíthatnak át beszéddé, fordíthatnak, illetve különféle multimédiás tartalmakat generálhatnak.
Mindez jelentősen növelheti a kampányok gyorsaságát és hatékonyságát, ugyanakkor könnyebbé teheti a dezinformáció terjesztését, a nyilvánosság AI-tartalmakkal való elárasztását és a politikai propaganda felerősítését.

 

Már megjelentek az MI által generált videók

A Kutatási, Átláthatósági és Felelősségi Központ (CRTA) a 2026/2027-es választási év első jelentésében már konkrét példákat is említett a mesterséges intelligencia politikai célú alkalmazására.
A szervezet szerint május óta legalább hat MI segítségével előállított videót azonosítottak az Informer különböző platformjain. Ezek közül néhányat politikai ellenfelek lejáratására használtak, de olyan kormánykoalíciós szereplők is célponttá váltak, akik egy adott pillanatban a hivatalos állásponttól eltérő véleményt fogalmaztak meg.
A CRTA szerint különösen veszélyes, ha az ilyen videókon nincs egyértelműen feltüntetve, hogy mesterséges intelligenciával készültek. A néző ilyenkor könnyen valódi felvételnek tekintheti az anyagot, különösen akkor, ha az eredeti bejegyzésből kiemelve, más platformokon és más kontextusban terjed tovább.

Nem létező emberek is kampányolhatnak

Maksić szerint jelenleg a könnyen használható chatbotok, például a ChatGPT és a Claude tartoznak a legismertebb MI-eszközök közé, de a lehetőségek ennél jóval szélesebbek.
Kép-, videó- és más multimédiás tartalmak előállítására szolgáló alkalmazások mellett olyan rendszerek is működnek, amelyek a közönség viselkedését, a hozzászólásokat és nagy adathalmazokat elemeznek. Más algoritmusok pedig közvetlenül befolyásolják, hogy az egyes felhasználók milyen bejegyzésekkel találkoznak.
Egyre gyakoribbak azok a közösségi médiás profilok is, amelyek mögött valójában nem létező személyek állnak. Ezek a fiókok hétköznapi felhasználóknak tűnhetnek, „saját” fényképeket és bejegyzéseket közölnek, sőt mesterséges intelligenciával több fiktív személy közös fotói is elkészíthetők. Így akár hosszabb idő alatt felépített, látszólag teljesen hiteles profilok is politikai üzenetek terjesztésére használhatók.
Maksić szerint gyakorlatilag nincs olyan része a modern politikai kampánynak, amely mentes lenne a mesterséges intelligencia alkalmazásától. Az eszközök használhatók a választók jobb tájékoztatására és nagy adatmennyiségek feldolgozására, de ugyanilyen könnyen a manipuláció, a kommunikációs zaj és a lejárató kampány szolgálatába állíthatók.

 

Ki és mire használja?

A kampánystábok számára az AI legnagyobb előnye, hogy rendkívül gyorsan és viszonylag olcsón lehet vele nagy mennyiségű digitális tartalmat létrehozni, illetve hatalmas adatmennyiséget elemezni.
Hogy ebből a társadalomnak előnye vagy hátránya származik, Maksić szerint elsősorban a technológia ellenőrzésétől és felelős használatától függ.
Nemzetközi és nemzeti szinten ezért egyre több olyan szabályozás és etikai kódex készül, amely előírná vagy ösztönözné az MI-vel generált tartalmak egyértelmű megjelölését. A technológiai vállalatok közben olyan rendszereket fejlesztenek, amelyek megpróbálják felismerni a mesterségesen készített anyagokat. Egyes platformok ezek láthatóságát vagy pénzügyi hasznosíthatóságát is korlátozzák.
A szerbiai kampányban így különösen érdekes lesz, mely pártok alkalmazzák az MI-t felelősen, és melyek használják hamis tartalmak vagy negatív kampányok előállítására. Ugyanilyen fontos kérdés, milyen gyorsan tudják a közösségi oldalak felismerni és eltávolítani a rosszindulatú MI-tartalmakat.
Maksić szerint a kampányfinanszírozás átláthatóságára is figyelni kell majd, különösen azoknál a politikai szereplőknél, amelyek nagymértékben támaszkodnak mesterséges intelligenciával előállított anyagokra.

 

Már késő lehet mire megérkezik a cáfolat

Srđan Prodanović szociológus szerint az AI politikai alkalmazásának két különösen fontos következménye van: felgyorsítja a politikai narratívák gyártását, és nagyságrendekkel egyszerűbbé teszi az álhírek előállítását.
Amit korábban propagandistáknak kellett megírniuk vagy megszerkeszteniük, annak jelentős részét ma már pillanatok alatt elkészítheti egy mesterséges intelligencia.
A technológia természetesen hasznos feladatokat is felgyorsíthat, a probléma akkor jelentkezik, amikor ugyanezzel a kapacitással hamis híreket, képeket vagy megtévesztő videókat állítanak elő tömegesen.
Prodanović szerint még akkor is jelentős kárt okozhat egy ilyen anyag, ha később egyértelműen bebizonyosodik róla, hogy hamis. Mire megjelenik a cáfolat, a közönség egy része már kialakította véleményét.
Ez különösen az idősebb, a technológiában kevésbé jártas, illetve az AI fejlődését nem követő felhasználóknál jelenthet problémát. A közösségi média rendkívül gyors hírfogyasztási ritmusa miatt az emberek sok esetben néhány másodperc alatt, az első benyomás alapján alkotnak véleményt.

 

Már az igazságban sem hiszünk?

Prodanović szerint az álhírek terjedésénél hosszabb távon még súlyosabb veszélyt jelenthet az általános bizalomvesztés.
Ha valaki egy meggyőzőnek tűnő videóról vagy hírről később megtudja, hogy mesterségesen készített hamisítvány volt, könnyen más tartalmak hitelességét is megkérdőjelezi – azokat is, amelyek valódiak.
A probléma tehát nemcsak az, hogy terjed a hazugság, hanem az is, hogy az igazság egyre nehezebben felismerhető a hamis információk tömegében. Az így kialakuló általános bizalmatlanság Prodanović szerint akár veszélyesebb lehet, mint bármely egyedi álhír.
Az internetes megtévesztések ráadásul egyre kifinomultabbá válnak, így már olyanok is áldozatul eshetnek nekik, akik technikailag felkészültnek tartják magukat.
A folyamatos információs zajban a tények könnyebben relativizálhatók, a propaganda gyors terjedése és állandó ismétlése pedig idővel olyan állításokat is normalizálhat, amelyek korábban nyilvánvalóan hamisnak vagy elfogadhatatlannak számítottak.
Prodanović szerint a mesterséges intelligencia ezzel lényegében megsokszorozta a propagandista erejét: a manipuláció gyorsabbá, olcsóbbá és sokkal nagyobb léptékben alkalmazhatóvá vált.