Nagy-Jugoszlávia egykori marsalláról, Josip Broz Titóról szóló “Tito elvtárs ibolya virágja” című dal kapcsán kitalált vicc miatt egy 22 éves újságírónőt két és féléves börtönbüntetésre ítéltek 1949-ben, amit a Goli Otokon kialakított kényszermunkatáborban kellett letöltenie.

Ženi Leblnek, a Politika belgrádi napilap zsidó származású újságírónőjének az egyik kollégája mesélte el a viccet, miszerint Jugoszlávia megnyert egy nemzetközi virágversenyt, mivel egy 100 kilós ibolyát növesztett, utalva a fentiekben megemlített dalra. Miután a fiatal újságírónő a szerkesztőségben több személynek is elmesélte a kollégájától hallott viccet, a jugoszláv titkosszolgálat, az UDBA tisztjei meglátogatták őt, „mivel Tito ellen beszélt és nem jelentette fel azt a közellenséget, akitől az ominózus viccet hallotta”

A fiatal újságírónőt először az UDBA glavnjačai börtönébe, majd pedig a Ramski rit női gyűjtőtáborba, innen Zabelára, majd pedig a Goli Otokra szállították, ahol 1949 májusa és 1951 októbere között tartották fogva. Azt követelték tőle, hogy változtassa meg a véleményét és ismerje el a bűneit. A Jugoszláv Újságírószövetségből is kizárták.

Ženi Lebl (Forrás: Wikipedia(Digitálna Jevrejska Biblioteka)

Miután hazaért a munkatáborból, a bátyja szerint úgy nézett ki, mint egy Auschwitzból hazatérő. Senki sem volt hajlandó megérteni azt, amit “elkövetett” ezért számára az egyetlen kiút az izraeli emigráció volt. Hosszas huzavona utá sikerült útlevelet csináltatnia és Olaszországon keresztül érkezett Haifába.

1986 tavaszán Jeruzsálemben találkozott Danilo Kišsel, akivel beszélgetésbe elegyedett. A beszélgetésükhöz  Eva Nahir Panić, akit úgyszintén Goli Otokra zártak be.  Kiš miután meghallgatta Eva történetét Goli Otokról, rájött, hogy Ženi is azon a szörnyű helyen raboskodott. Az író addig nem tudta, hogy nemcsak a horvát Sv. Grgur szigeten, hanem Goli Otokon is volt egy női munkatábor, és úgy gondolta, hogy dokumentumfilmet kellene készíteni a két nő története alapján.  A dokut végül Aleksandar Mandić készítette el Goli život (Csupasz élet) címmel, amit 1990 februárjában mutattak be négy epizódban. A dokumentumfilmet az egész akkori országban bemutatták és a felfedte a titói rendszer eme sötét időszakát.

Danilo Kiš, aki arra biztatta Ženit, hogy írjon könyvet az általa átélt dolgokról, a sorozat bemutatását és az újságírónő könyvének a megjelenését sem élte meg. A Ljubičica bela című könyv Izraelben bestseller lett, 1990-ben pedig Szerbiában is kiadták.

“„Csak a szomjas tudja értékelni a vizet. Körbevett minket a tenger, de az őrületig szomjasak voltunk” – írta Ženi a szenvedéséről, megaláztatásáról és fájdalmairól szóló könyvében.

Az 1927-ben Aleksinacon született

Ženi Lebl 2009-ben hunyt el Tel-Avívban. Ženi az élete végéig kutatással foglalkozott.