A Cenzolovka összeállítása szerint Szerbiában 2026-ra a specializált médiumok sem tudják kivonni magukat a politikai nyomásgyakorlás, az öncenzúra és a mind súlyosabb piaci nehézségek hatása alól.

A kisebb, szűkebb közönségnek készülő kiadványok ugyan ritkábban foglalkoznak napi politikával, ám amelnnyiben olyan témát pendítenek meg, amelyek komoly gazdasági vagy hatalmi érdekeket érintenek, ugyanolyan nyomással szembesülhetnek, mint az országos médiumok.

Ezt példázza a Predator vadászmagazin esete is. Slavoljub Dragišić főszerkesztő május 30-án azért hívta fel a lap addigi nyomdáját, hogy egyeztessen az új szám anyagának leadásáról. Ekkor közölték vele, hogy a nyomda nem vállalja tovább a magazin előállítását. A döntés állítólag már négy nappal korábban megszületett, Dragišićet azonban erről senki sem értesítette, így közvetlenül a lapzárta előtt rendkívül nehéz helyzetbe került. A főszerkesztő elmondása szerint hosszú évek óta dolgoztak együtt a nyomdával, amely ez idő alatt mintegy egymillió példányt állított elő számukra.

Dragišić úgy véli, hogy a kapcsolat megszakításának hátterében a nyomda tulajdonosaira nehezedő politikai nyomás állhatott. Bizonyítékot ugyan nem nevezett meg, de arra hívta fel a figyelmet, hogy a Predator az utóbbi években több kényes ügyet is feltárt a szerbiai vadászat világában. Foglalkoztak vadászszövetségeken belüli állítólagos visszaélésekkel, egy mesterséges körülmények között nevelt és levadászott őzbak világrekordként való elfogadtatásának kísérletével, valamint azzal, amit a főszerkesztő az állami vadászterületek „csendes privatizációjának” nevezett. Állítása szerint a Fruška gora térségében és más értékes állami vadászterületeken földeket engednek át térítésmentesen magáncégeknek, amelyek mögött a hatalom csúcsához közel álló személyek lehetnek.
A júniusi szám végül egyhetes késéssel megjelent, majd a júliusi kiadás is eljutott az olvasókhoz. A magazint jelenleg a szabadkai Rotografika nyomtatja. Dragišić közölte, hogy a Predator akkor is folytatja a megjelenést, ha ehhez végső esetben külföldön kell nyomdát találniuk.

A specializált sajtó sérülékenysége azonban nemcsak a Predator történetében érhető tetten. Marko Andrejić, a Biznis.rs szakportál főszerkesztője szerint megtévesztő lehet az a kép, hogy a szűkebb területekkel foglalkozó szerkesztőségek kevésbé vannak kitéve nyomásgyakorlásnak. Valóban ritkábban érintik a napi politikai konfliktusokat, de amikor egy gazdasági vagy szakmai téma nagy érdekcsoportok ügyeivel találkozik, a nyomásgyakorlás ugyanolyan erős lehet, mint egy nagy szerkesztőségnél.
Andrejić a Biznis.rs esetében nem tapasztalta hirdetők vagy üzleti partnerek közvetlen visszavonulását, annál inkább egy finomabb módszert, amelyet „a hallgatás falának” nevez. Bizonyos kényes ügyekben az intézmények egyszerűen nem válaszolnak. Emiatt különbség van aközött, hogy egy szerkesztőség milyen témát képes megnyitni, és melyiket tudja valóban végigvinni, vagyis nevekkel, szerződésekkel és számadatokkal teljes egészében feltárni.

A szaklapok helyzete történelmi összevetésben is jelentősen megváltozott. Rade Veljanovski nyugalmazott egyetemi tanár, médiaelemző szerint a volt Jugoszlávia időszakában a specializált kiadványok gazdasági szempontból jóval stabilabb környezetben működtek. Az állami finanszírozás biztosabb fennmaradást jelentett, ugyanakkor egy-egy médium létrehozása és működése sokkal erősebben függött a politikai rendszertől. Ma könnyebb új médiumot alapítani, viszont nincs meg az a pénzügyi és intézményi biztonság, amely egykor a szaklapokat jellemezte.

A múltbeli példányszámok a mai szerbiai sajtó helyzetéből nézve szinte elképzelhetetlenek. A vadászati sajtó egyik elődje, a Lovački glasnik már 1922-ben elindult, a háború utáni Lovačke novine pedig 1977-ben 108 ezer példányos példányszámot ért el. A Predator ma körülbelül tízezer példányban jelenik meg, és mintegy négyezer előfizetővel rendelkezik. Az Automobil magazin a kilencvenes évek elején még mintegy hetvenezer példányban kelt el, míg a tudományos-ismeretterjesztő Galaksija és a számítógépes folyóiratok is komoly olvasótábort építettek ki. A nyolcvanas években indult Svet kompjutera azon ritka akkori szaklapok közé tartozik, amelyek napjainkban is megjelennek.

Napjainkra a helyzet gyökeresen megváltozott. A szerb gazdasági nyilvántartásban közel 940 nyomtatott médium szerepel, ezek között becslések szerint legalább ötven lehet szűkebb, szakmai közönséget célzó kiadvány. Ha a specializált internetes portálokat is beleszámítják, számuk már több százra tehető, pontos nyilvántartás azonban nincs róluk. A korábban több tízezres vagy százezres példányszámok többnyire néhány ezerre zsugorodtak, miközben az új szakmédiumok jelentős része már kizárólag az interneten indul el.
A megélhetési modell is átalakult. Egyre kevesebb médium képes kizárólag az újság vagy a tartalom értékesítéséből fenntartani magát. A nyomtatott kiadványokat és portálokat ezért konferenciákkal, vásárokkal, képzésekkel, katalógusokkal, termékértékesítéssel, tagsági díjakkal és reklámbevételekkel egészítik ki. Ez ugyanakkor elmoshatja a határt az újságírás és a promóció között és számos szakportál szerkesztőségi médium benyomását kelti, miközben tartalmának jelentős részét PR-cikkek, partneri közlések, katalógusok és termékajánlók alkothatják.

A nehéz piaci helyzetre jó példa a National Geographic szerb kiadásának megszűnése is. A lap csaknem húsz év és 206 szám után, 2024 elején tűnt el a piacról, miután elveszítette a licencét és az online változata is megszűnt. Mindez egybeesett a nemzetközi anyalap mély válságával és a nyomtatott magazinok világszerte tapasztalható visszaszorulásával.

Ugyanakkor a probléma nem kizárólag szerbiai. Európa más országaiban is keresik a szaklapok fenntartható üzleti modelljét. Németországban például 2024-ben közel hétezer magazin jelent meg, közülük mintegy 5550 szakmai vagy specializált kiadvány volt. A magazinkiadókat tömörítő FIPP elemzői szerint éppen ezeknek a szűk, de hűséges olvasói közösségre támaszkodó kiadványoknak lehetnek jó túlélési esélyeik. Egyre elterjedtebb modell a nyomtatott lap és az internetes portál összekapcsolása különféle rendezvényekkel és szolgáltatásokkal.

A Cenzolovka megszólalói a bizonytalanság ellenére nem tartják kilátástalannak a szakmédia jövőjét. Rade Veljanovski szerint minden társadalomban létezik igény szakosodott, egy adott területre koncentráló médiumokra. A fennmaradásuk viszont azon múlik, hogy készítőik rendelkeznek-e megfelelő szakmai, kreatív és pénzügyi háttérrel, illetve hogy a hatalom nem akadályozza-e működésüket.
Marko Andrejić úgy látja, a mesterséges intelligencia fejlődése még inkább a specializáció és az elemző újságírás felé terelheti a médiát, mert az ilyen tartalom előállítása nehezebb, ugyanakkor értékesebb és nehezebben helyettesíthető. Dragišić pedig abban bízik, hogy a digitális térben egyre gyakoribb manipulációk miatt az olvasók idővel ismét nagyobb bizalommal fordulhatnak a nyomtatott sajtó felé. Ehhez azonban szerinte olyan társadalmi környezetre van szükség, amelyben legalább elfogadható szintű sajtószabadság létezik.
A Predator főszerkesztője saját ügyüket végül annak bizonyítékaként értelmezi, hogy jó irányt választottak szerkesztési politikájukkal. Mint mondta, a növekvő költségek és a bizonytalanság ellenére sem kívánnak letérni erről az útról.