Az Európai Műsorsugárzók Uniója (EBU) új útmutatót adott ki Raising the Bar – Guidelines for Respectful Media Coverage in Women’s Athletics címmel, amelynek célja, hogy a sportközvetítésekben a sportolók teljesítménye és emberi méltósága kerüljön előtérbe a testiséget hangsúlyozó képi megoldások helyett.– írja a Mediafuture.hu.  A dokumentum évtizedes szakmai vitára reagál. Arra, hogy a sportközvetítések miképpen is járulnak hozzá a sportolók testének tárgyiasításához, és milyen pszichológiai, társadalmi következményekkel jár mindez.

Az EBU szerint a problémát elsősorban bizonyos kameraszögek, indokolatlanul közeli felvételek és lassítások okozzák, amelyek a sportteljesítmény helyett a testiséget emelik ki, torzítva ezzel a nézők sportolókról alkotott képét. Az irányelvek kifejezetten kerülendőnek nevezik az alulnézeti kamerabeállításokat, a túl közeli felvételeket, valamint az olyan szuperlassított visszajátszásokat, amelyek méltatlan testhelyzeteket mutatnak. Fontos kihangsúlyozni, hogy a dokumentum nem tiltásokat fogalmaz meg, hanem szemléletváltást sürget a közvetítő stábok körében.

Az irányelvek kidolgozásában több sportoló is közreműködött. Holly Bradshaw olimpiai érmes rúdugró elmondta, hogy maga is megtapasztalta, milyen célponttá válni a közösségi médiában zajló zaklatásnak, és látott már róla vagy más versenyzőkről készült illetlen felvételeket, amelyek versenyzés közben készültek. Szerinte a sportolók a sportágukat szeretnék élvezni anélkül, hogy kényelmetlenül éreznék magukat vagy szoronganának az élő közvetítések miatt és megjegyezte, hogy sok versenyző, köztük ő maga is, volt már olyan helyzetben, hogy inkább a kamerákra koncentrált, mint a saját teljesítményére.
Ivana Španović, világbajnok szerb távolugró – aki szintén részt vett az irányelvek kidolgozásában – arról beszélt, hogy bizonyos kamerabeállítások a nemi sztereotípiákkal együtt kellemetlen helyzetbe hozzák a sportolókat, felesleges figyelemelterelést okoznak a versenyek során, és hosszú távon a mentális egészségre is hatással lehetnek. Hozzátette, hogy előfordul a kamera nem megfelelő elhelyezése is, ami a bemelegítés közben sérülésveszélyt jelenthet.

Az útmutató külön kitér a lassított visszajátszásra, amely az 1970-es évek óta a sportközvetítések meghatározó eszköze, és amely elsősorban a nekifutás, az elugrás vagy a mozgás technikai sajátosságainak bemutatását kellene, hogy szolgálja, nem pedig az önmagáért való, látványos ismétléseket. Az EBU szerint a lassítás akkor veszíti el funkcióját, ha olyan testhelyzeteket emel ki, amelyek nem segítik a nézőt a sportág megértésében.
Érdekességképen az alulról készített, „hősiesítő” felvételek – amilyeneket például Muhammad Ali legendás mérkőzéseiről is ismerünk – művészi eszközként régóta jelen vannak a sportvizualitásban, hiszen a nézőt szó szerint felnézésre késztetik a versenyzőre. Az útmutató szerint mégis a szélesebb plánok, oldalról készült jelenetek és a technikai elemzést segítő visszajátszások szolgálják leginkább a hiteles bemutatást.

A EBU dokumentuma érinti a versenyruházat kérdését is, mivel a női atlétikai és tornász öltözetek az elmúlt évtizedekben egyre kisebb felületet takarnak. Az útmutató megfontolandónak tartja olyan, továbbra is testhezálló, de valamivel nagyobb takarást biztosító viseletek elérhetővé tételét, amelyek nem korlátoznák a mozgást. Ugyanakkor az irányelvek is elismerik, hogy a ruházatot szövetségi szabályok, hagyományok és szponzori szerződések is meghatározzák, így a kérdés túlmutat a televíziós közvetítés keretein.

Bár az ajánlás kizárólag a női atlétikai közvetítésekre vonatkozik, az EBU felveti, hogy hasonló szemléletváltásra a férfi sportolók esetében is szükség lehet, hiszen a testhezálló versenyruházat és az objektifikáció kockázata az atlétikában, kerékpározásban, úszásban vagy tornában az ő esetükben is jelen van.

A dokumentum azt is megjegyzi, hogy a modern közvetítéstechnika – a személyre szabható kameraképek, a részletes statisztikák és elemző vizuális eszközök – egyszerre kínál mélyebb sportélményt, és teszi szükségessé az etikai szempontok újragondolását, mivel a nézők ma már sokkal közelebbről, sokkal több nézőpontból követhetik a versenyzőket, mint korábban bármikor.
A témát nehezíti, hogy több sportoló – köztük Lisa Buckwitz, Bart Swings, Viktor Thorup és Kellie Delka – az OnlyFans platform támogatásával finanszírozza felkészülését, jellemzően nem erotikus, hanem edzéseket és kulisszák mögötti tartalmakat megosztva, ami sok versenyző számára létfontosságú bevételi forrás, például az olimpiai kvalifikáció költségeinek fedezésére. Emellett léteznek olyan sportolók is, akik felnőtt tartalmakat is közzétesznek bevételszerzés céljából – ez a jelenség pedig tovább árnyalja a sportolói testek médiabeli megjelenítéséről szóló diskurzust.