A belgrádi Második Alapfokú Bíróság elsőfokú, nem jogerős ítélete szerint a Slavko Ćuruvija Alapítványnak több mint egymillió dinárt kell fizetnie Milan Radonjićnak, Ratko Romićnak és Miroslav Kuraknak, a szerb Állambiztonsági Szolgálat, az SDB egykori munkatársainak, akiket korábban Slavko Ćuruvija, belgrádi újságíró meggyilkolásával vádoltak és el is ítéltek, majd pedig felmentette őket a bíróság. A belgrádi bíróság fejenként 200 ezer dinár, összesen 600 ezer dinár kártérítést ítélt meg becsület és jó hírnév megsértése miatt, ezenfelül pedig 435 ezer dinár perköltség és bírósági illeték megfizetésére kötelezte az alapítványt – írja a Cenzolovka.rs

Az ügy előzménye az, hogy Radonjić, Romić és Kurak 2024-ben pert indítottak a Slavko Ćuruvija Alapítvány ellen a „Zemlja koja ne kažnjava ubice, nema budućnost”, vagyis „Annak az országnak, amely nem bünteti meg a gyilkosokat, nincs jövője” című közlemény közzététele miatt. A közlemény azután jelent meg, hogy a Fellebbviteli Bíróság jogerősen felmentette őket, valamint Radomir Markovićot, az Állambiztonsági Szolgálat egykori vezetőjét Slavko Ćuruvija újságíró meggyilkolásának vádja alól. Az ügyben csaknem egy évtizedig tartott a bírósági eljárás.

A bíróság szerint az alapítvány közleménye sértő volt a három felperesre nézve, mivel annak közzétételekor már jogerősen felmentették őket a gyilkosság vádja alól. Az ítéletben Ljiljana Ilić bíró úgy fogalmazott, hogy bár a közleményben nem szerepeltek a felperesek nevei, egyértelmű volt, hogy rájuk utaltak. A bíróság álláspontja szerint ezzel sérült becsületük és jó hírnevük, nemcsak saját szubjektív megélésük szerint, hanem az általános társadalmi megítélés alapján is.

Az ítélet indoklása szerint a kártérítés összegének meghatározásakor figyelembe vették, hogy a felperesek korábban nem voltak elítélve, valamint azt is, hogy a tárgyaláson azt állították, hogy a közlemény erősen megbántotta és felzaklatta őket, vagyis lelki fájdalmat szenvedtek el. Radonjić azt mondta, a közlemény nagyon megviselte, azóta is rosszul érzi magát miatta, és fél a saját, illetve családja egzisztenciája miatt. Azt állította, hogy emiatt sok időt tölt otthon, és kerüli a nyilvános megjelenéseket, nehogy kellemetlen helyzetbe hozza családját.
Romić szintén arról beszélt, hogy felzaklatta a közlemény, mert szerinte gyilkosként bélyegezték meg őt a jogerős felmentő ítélet után. Kurak azt állította, hogy sértettnek, csalódottnak és dühösnek érezte magát, továbbá azt is mondta, hogy a közlemény megjelenése után gyermekeit csúfolták az iskolában. A bíróság ezek alapján döntött úgy, hogy az alapítványnak mindhármuknak 200 ezer dinárt kell fizetnie nem vagyoni kár megtérítéseként, noha a keresetekben fejenként 500 ezer dinárt követeltek.

A Slavko Ćuruvija Alapítvány jogi képviselője, Kruna Savović szerint az ítélet súlyosan egyoldalú. A Cenzolovkának nyilatkozva azt mondta, a bíróság kizárólag a felperesek érveit vette figyelembe, miközben teljesen mellőzte az alapítvány álláspontját. Savović szerint az indoklásból az látszik, hogy a bíróság nem értékelte azokat az érveket, amelyeket az alapítvány a per során előterjesztett. Külön kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a Legfelsőbb Bíróság döntését sem, amely megállapította, hogy a Fellebbviteli Bíróság jogerős felmentő ítéletében, amelyre az alapítvány közleménye vonatkozott, lényeges büntetőeljárási szabálysértés történt a felperesek javára.
Az alapítvány fellebbezést készít elő a Fellebbviteli Bírósághoz. Savović úgy fogalmazott, a fellebbezésben rámutatnak majd mindarra, amit szerinte a bíróságnak figyelmen kívül kellett hagynia ahhoz, hogy ilyen ítélet születhessen.
Az alapítvány szerint az ítélet különösen súlyos, mert a megítélt kártérítés jelentősen meghaladja a hasonló ügyekben szokásos összegeket. A Slavko Ćuruvija Alapítvány 188, médiával szembeni kártérítési ügyben született jogerős ítéletet elemzett 2024-ből és 2025-ből. Ezek alapján a becsület és jó hírnév megsértése miatt megítélt kártérítések átlaga körülbelül 97 ezer dinár volt, vagyis nagyjából fele annak, amit most az alapítvánnyal szemben egyenként megítéltek.
Az alapítvány szerint a 200 ezer dináros vagy annál magasabb egyéni kártérítések ritkaságnak számítanak, és többnyire szélsőséges esetekben, illetve olyan perekben fordulnak elő, amelyekben a sértettek kiskorúak. Az alapítvány ezért drákóinak nevezi az ítéletet, különösen annak fényében, hogy hasonló vagy súlyosabb becsületsértési ügyekben, például bulvárlapokkal szemben, rendszerint jóval alacsonyabb összegeket ítélnek meg.