A Facebookot elárasztották a sosem létezett „MI-bácsik”: szakállas, botra támaszkodó, idealizált vidéki figurák, akik néhány másodperces videókban nosztalgiáznak a „régi szép időkről”, majd rendre megszidják a mai fiatalokat. A jelenetek, a táj, a bölcsességek – mind mesterségesen generált illúziók, mégis milliók fogyasztják őket nap mint nap. A műnosztalgia iparággá vált, és láthatóan sokkal inkább a közösségi média érzelmi algoritmusait szolgálja, mint a valós múltidézést.
A Telex.hu írása szerint a formátum minden esetben ugyanaz. A helyszín egy meseszerű, hegyekkel övezett táj, erősen stilizált naplementével. A bácsik hosszú szakállal, botra támaszkodva jelennek meg, kezükben gyakran a témához kapcsolódó „díszlet”, vagyis egy üveg tej, egy bödön zsír, egy pohár pálinka. A riporter botladozó mikrofont tart, amely néha gyerekjátéknak, máskor elektromos borotvának tűnik. A beszélgetés a „régi idők” magasztalásával indul, majd gyorsan átcsap a mai generáció ostorozásába, miszerint a fiatalok festett vizet isznak tej helyett, nem hívják át a szomszédot grillezni, nyomkodják a telefonjukat, lusták és tiszteletlenek.
Ugyanakkor ezek a videók tele vannak apró hibákkal: lebegő botokkal, mozdulatlan riporterekkel, torz mikrofonokkal, összefolyó szövegű feliratokkal, fókuszba nem kerülő arcokkal. Mégis, a kis képernyőn első pillantásra sokaknak elég meggyőzőek ahhoz, hogy megosszák őket, vagy kommentháborúkba kezdjenek a „régi szép idők” és a „mai fiatalság” összehasonlítása kapcsán.
Ez a jelenség 2024 végén kezdődött, amikor több, addig teljesen más tartalmakat gyártó oldal hirtelen MI-videók gyártásába fogott. A legnagyobb lökést a 2017 óta működő Ötletek az életre oldal adta, amelyik tavaly novemberben tette közzé első Sora-vízjellel ellátott, még kezdetleges MI-videóját. A formátum aztán napok alatt kiforrott, és megjelentek az olyan specializált, kifejezetten erre a célra létrehozott a Mesélő idézetek, Szívmelengető, Szívből szóló percek, Nagyszüleink mesélték, Csendes erő, vagy épp a komorabb hangulatú Halottaink emlékére címeket viselő oldalak is, mint amilyenek oldalak.
Ezek az oldalak gyakran külföldi adminokkal működnek, gyorsan gyártják a napi 2–4 darab videót, és elképesztően rövid idő alatt építenek több tízezres követőtábort. Egy ilyen videó elkészítése a Telex.hu által megszólaltatott admin szerint mindössze öt percet vesz igénybe: a mozgóképet a Sora 2 generálja, a szöveget a Google Gemini írja, a feliratokat pedig ő maga pakolja rá. Az admin elmondása szerint, maga a tartalom nem érdekli. Az egyedüli célja az, hogy minél több interakció legyen, amely hosszú távon reklámbevételt hozhat.
Ugyanakkor a jelenség egyik legfontosabb kulturális következménye az, hogy a videók hamis nosztalgiát építenek. Nem egy konkrét korszakba repítenek vissza, hanem egy megfoghatatlan, idealizált, soha nem létező „régi világba” Az MI-bácsik olyan időkről beszélnek, amikor „a szégyen pirosította ki az arcot, nem a smink”, vagy amikor „a kenyér és a pörkölt együtt volt az élet rendje”. Ezek az álképek azonban valójában az idősebb felhasználók aktuális rossz közérzetére, generációs frusztrációira rezonálnak. Nem a múltat idézik meg, hanem megerősítik azt az érzést, hogy a mai fiatalok hibásak, tiszteletlenek és elvesztették a „régi értékeket”.
Persze, mindez nem magyar jelenség: az Egyesült Államokban is hódítanak az MI-nosztalgiavideók, különösen az olyan TikTok-profilok, amelyek az MI által életre keltett, idealizált 90-es évekbeli emlékeket árulnak. A közös nevező mindenhol ugyanaz: a nosztalgia az egyik legerősebb érzelmi hajtóerő, amelyet a platformok és a tartalomgyártók pillanatok alatt képesek pénzzé tenni.
A magyar MI-bácsik azonban különösen jól rezonálnak az egyre idősebb Facebook-közönségre. Ezek a videók nem a fiatalokat akarják megszólítani, hanem azt üzenik az idősebb generációnak, hogy igazatok van, tényleg minden rosszabb lett, és ezt még a „régi bölcsek” is megmondják. Akkor is, ha sosem léteztek.
