A Rio Tinto lítiumbányájának a kiépítése elleni tiltakozást vezető Pokret za Preokret civil szervezet (PzP) a mai nap folyamán azt követelte szerb közszolgálati televíziótól (RTS), hogy a csatornáin mutassa be a srebrenicai népírtásról szóló Quo Vadis Aida című filmet, hogy a szerb közönség is megtekinthesse az idén legjobb európai játékfilmnek járó díjat is kiérdemlő alkotást, aminek címszereplője, Jasna Đuričić a legjobb európai színésznőnek , Jasmina Žbanić film rendezője  pedig a legjobb európai rendezőnek járó díjat szerezte meg. A PzP közleményében rámutatott, hogy a film bemutatásával megszűnne a vita egy olyan film kapcsán, amit Szerbiában senki sem látott. Azok sem, akik kritizálják és azok sem, akik istenítik az alkotást. Ha már az RTS bemutatta a tavalyi győztes svéd filmet, amiben a tanárok azzal kisérleteznek, hogy mennyire növekszik meg a kreativitásuk, amennyiben lerészegednek, semmi oka annak, hogy a szerb közönség ne nézze meg az 1995-ben Srebrenicán történtekről szóló filmet.

Miroslav Stojisavljević a PzP művelődési bizottságának az elnöke szerint nagyszerű, hogy ez a film számos elismerést szerzett.

  • Sajnos a többrétegben is megosztott Szerbia ezt a hírt is kölcsönös érthetetlenséggel, történelmi tévhitekkel és a saját éretlenségével fogadta. Újra fellángoltak a viták arról, hogy a srebrenicai történésekről szóló filmet üdvözölni kell-e, vagy pedig szerbellenes propagandaként kell elítélni.

A népnek, amely számos kihívás ellenére fennmaradt, készen kell állnia ahhoz, hogy felismerje és elítélje a saját soraiban lévő gonosztevőket és tisztelettel kell adóznia az áldozatok előtt, akik ezek az egyének őrültsége miatt vesztették életüket. – jegyezte meg Stojisavlević, aki egyben azt is hozzáfűzte, hogy ezek a gonosztevők szerb egyenruhát és harci jelképeket viselve, abban a hitben, hogy háborúznak, a szerb nemzeti büszkeség egyik legfényesebb példáját a szerb katonai becsületet tiporták sárba.

–Ez az a film, amit mindazoknak meg kell nézni, akik tudnak gyászolni és nem szégyellik megkönnyezni az áldozatokat. Aida sorsa a mi közös, sikertelen múltunk tükörképe, amiből az okosok tanultak és erősebben álltak újra lábra. Ezért fontos a nemzetüknek a megbékéléshez való hozzáállása és elhivatottsága, ami alapján elvárhatjuk a kölcsönösséget. Hogy ez valaha megtörténik-e, ezt bízzuk mások lelkiismeretére üzente Stojisavljević.