George Orwell Állatfarm (Animal Farm) című műve, annak ellenére, hogy 1954-ben készült, az üzenete maga módján manapság is aktuális. Ugyanis szépen felvázolja a néző előtt a hatalom, a média és a manipuláció összefonódását.

Ahogyan a regény, úgy brit Halas és Batchelor filmje is egy állatfarmon játszódik, ahol az állatok fellázadnak emberi gazdájuk, Mr. Jones ellen, hogy saját maguk urai lehessenek. Az állatok célja az egyenlőség, az igazságosság és a szabadság volt, ám hamarosan a disznók, élükön Napóleon nevű disznóval átveszik a hatalmat, és diktatórikus rendszert építenek ki. Az állatok végül ugyanott találják magukat, ahonnan indultak: elnyomásban – csak most nem emberek, hanem más állatok uralkodnak rajtuk.

Azt viszont kevesen tudják, hogy a ma már kultikus és a napjaink diktatórikus, illetve hibrid rezsimjei kapcsán gyakran idézett animációs filmet az Egyesül Államok Központi Hírszerző Ügynöksége (CIA) pénzelte.

Az Orwel Institute internetes oldalon megtalálható írás szerint a CIA Az 1950-es évek elején, a hidegháború tetőpontján a filmipar befolyásolásával kívánta formálni a közvéleményt és erősíteni az amerikai antikommunista ideológiát. A kulturális pszichológiai hadviselés (PsyOps) egyik kulcsprojektje George Orwell híres allegorikus regényének, az „Állatfarmnak” a filmváltozata lett. A szovjet diktatúrát bíráló történet, a CIA számára ideális eszköz volt a kommunizmus elleni narratíva megerősítésére.

A projekt élére a korábban íróként és kémként tevékenykedő CIA-ügynököt Edmund Huntot helyezték, aki Sonia Orwelltől, az angol író özvegyétől megszerezte a filmadaptáció jogait, aki – a CIA-érdekeltségről mit sem tudva – anyagi okokból és Clark Gable-lel való találkozás reményében egyezett bele az eladásba. Az ügynökség közvetlen szerepének leplezésére a köztudottan antikommunista nézeteket valló producerre Louis de Rochemontra bízták a film elkészítését.

A film költségvetéséhez  az Európa újjáépítésére szánt Marshall-segély egy részét átutalták a CIA Feketerigó- hadművelet (Operation Mockingbird) propagandaprogramának a finanszírozására, illetve ennek keretében az animációs film pénzelésére.
A film elkészítésével a brit animációs párost, John Halast és Joy Batchelort bízták meg, akik a második világháború alatt propagandaanyagokat is készítettek a britek számára és így a CIA szemében ideális választásnak tűntek. A produkció azonban hamar konfliktusokkal terhelt lett. A CIA – különösen Hunt személyén keresztül – szigorúan ellenőrizte a forgatókönyvet, és jelentős változtatásokat követelt Orwell eredeti történetéhez képest. A cél az volt, hogy a szovjet vezetés állat-alakmásaiból (különösen Sztálin és Trockij megfelelőiből) mindenfajta szimpátiát eltávolítsanak, valamint tompítsák a történet kapitalizmuskritikus vonásait, például azzal, hogy a gazdákat nem mutatták be automatikusan negatív fényben.

Jelenet a rajzfilmből ( Forrás: alexonfilm.com)

A leghevesebb vita a film befejezése körül zajlott. Orwell regényének vége egyértelműen pesszimista: a disznók végül egyesülnek az emberekkel, és a többi állat felismeri, hogy a diktatúra nem szűnt meg, hanem csak átalakult. Ez a végkifejlet azonban nem illett a CIA által kívánt pozitívabb, aktivista hangvételű narratívához. A szervezet ezért követelte a befejezés módosítását, és végül el is érte, hogy a disznók a film végén már nem az emberekkel ünnepelnek, hanem a többi állat új forradalommal elűzi őket – így a film az elnyomás leküzdhetőségét hangsúlyozza.
Joy Batchelor erősen ellenezte a változtatást, és lánya, Vivien Halas később úgy nyilatkozott: „Anyám szerint hiba volt megváltoztatni a befejezést”. A filmkészítők ellenállása ellenére a CIA végső ultimátumot adott: amennyiben nem fogadják el a változtatásokat, megszüntetik az animéciós film finanszírozását megszüntetik és ezért az alkotók kénytelenek voltak kompromisszumot kötni. Ezzel a nyomással a kreatív csapat végül kénytelen volt kompromisszumot kötni.

Az animációhoz a narrációt Gordon Heath amerikai színész adta, amelyet a CIA szintén szorosan ellenőrzött. A film 1954. december 29-én mutatkozott be, és ez volt az első brit, egész estés animációs film. Az elkészítéséhez 300 ezer munkaórára és 250 ezer rajzra volt szükség. Ennek ellenére a fogadtatás vegyes volt: a baloldali kritikusok a kommunizmus túlzott démonizálását bírálták, míg a jobboldaliak szerint nem ment elég messzire ugyanebben. Az új befejezés különösen a brit közönség körében váltott ki ellenérzést, és a film kereskedelmileg nem lett sikeres.
A CIA által irányított változtatások finoman, de határozottan torzították Orwell eredeti üzenetét. Míg a regény a totalitárius rendszerek – így a sztálini Szovjetunió – egy demokratikus szocialista szerző tollából származó kritikája volt, addig a film változata egy egyoldalú, amerikai antikommunista narratívát sugárzott. Az ironikus ellentét tehát adott volt: Orwell, aki maga is bírálta a kapitalizmust és a nyugati hatalmi struktúrákat, olyan filmes adaptációt kapott, amely éppen ezeket igazolta.
A „háttérben” működő hadművelet éveken át befolyásolta a sajtót és a kultúrát, míg végül az 1970-es években oknyomozó újságírók leleplezték a programot, amely újságírók, írók és médiaszemélyiségek hálózatát vonta be az amerikai propaganda szolgálatába. Howard Hunt később részt vett a disznó-öbölbeli invázióban is, amely Fidel Castro kubai kormányát próbálta megbuktatni – sikertelenül.
Összegzésként az „Állatfarm” CIA-féle feldolgozása történelmi dokumentumként is értelmezhető: jól példázza, miként avatkozhat bele egy titkosszolgálat a művészetbe és a kulturális termelésbe. Az adaptáció egyben tükrözi a hidegháború korának ideológiai feszültségeit, amikor a kultúra is a geopolitikai küzdelem egyik terepévé vált.

Mindenképpen meg kell említeni a brit rendezőpáros és házastárs magyar származású tagját, John Halast, vagyis Halász Jánost is, aki 1912. április 16-án látta meg a napvilágot Budapesten.

John Halas (Forrás: halasandbatchelor.co.uk)

Az iskoláit Budapesten, majd Veszprémben végezte el, 1928-ban plakátrajzoló és reklámfilmkészítő lett. Illusztrált Az Est lapoknak, majd 1929-től egy évet töltött rajzolóként Párizsban. Hazajövetele után Bortnyik Sándornak a Bauhaus szellemében működtetett iskolájában asszisztensként megismerte a rajzfilmkészítést is. Együtt dolgozott Berény Róberttel, az első közös munkájuk Bortnyik betűinek modernizálása. Amikor Victor Vasarely Párizsba ment, ő foglalhatta el a státusát. 1934-ben filmstúdiót alapított Macskássy Gyulával és Kassowitz Félixszel (Coloriton Stúdió). A Hunnia Filmgyár megrendelésére naponta készítettek egy reklámfilmet. 1936-ban Angliába hívták, ahol az új technikát felhasználva már színes rajzfilmeket

rendezett. Feleségével, Joy Batchelorral 1940-ben megalapította a világhírűvé vált Halas and Batchelor rajzfilmvállalatot. 1939–1945 között 60 filmet készített a brit Tájékoztatásügyi és a Honvédelmi Minisztériumnak, köztük számos antifasiszta témájút. Később a megrendelői között volt a Shell és a BP cég is, amik számára termékismertetők, reklám- és oktatófilmek készültek.

Általánosan ismertté George Orwell azonos című regényéből készített, Állatfarm (1954) című filmjével vált, amely az első egész estés animációs film volt Angliában. Ezt a munkát tekintik az angol rajzfilm kiindulópontjának. Emellett az ő nevéhez fűződik az első sztereó rajzfilm (A bagoly és a cica, 1953) és az első bábfilm (Szobor a hajó orrán, 1953) is. A bűvös vászon (1951) című munkája az addig hozzáférhetetlen amerikai piacot is meghódította, és attól kezdve megindulhatott az export a tengerentúlra.

Többek között az ő neve jegyzi az 1981-ben bemutatott és azóta úgyszintén kultuszfilmé vált Heavy Metal című animációs filmet is.

Halas tíz évig volt a Nemzetközi Animációs Film Szövetség (ASIFA) elnöke, majd egészen 1995-ben bekövetkezett haláláig a díszelnöke.

Elméleti, szakírói munkássága is igen jelentős. 12 könyvet írt az animációról, rálátása a világ filmes fejlődésére szinte egyedülálló volt.