Életének 78. évében elhunyt Toni Capuozzo olasz újságíró és haditudósító, aki pályafutása során a világ számos háborús övezetéből tudósított – írja a bosznia-hercegovinai sajtó beszámolói alapján a Media.ba. Capuozzo Szarajevó ostromának nemcsak krónikása volt, hanem 1992-ben kimentett a körülzárt városból egy súlyosan megsebesült kisgyermeket, akivel később is szoros kapcsolatot ápolt.

Kemal Karić még csecsemő volt, amikor egy tüzérségi támadásban elveszítette édesanyját, maga is súlyosan megsérült, annyira, hogy jobb lábát amputálni kellett. Capuozzo a saját és két társa életét is kockára téve.Olaszországba vitte gyógykezelésre.
Az Oslobođenje szarajevói napilap tizenhét évvel később felidézte a mentés történetét. A beszámoló szerint az újságíró takaróba csavarta a kisfiút, az autó csomagtartójába rejtette, majd a szemben álló feleket elválasztó vonal felé indult. Ha elfogják, valószínűleg ő is életét veszíti, ám a segíteni akarás erősebbnek bizonyult a félelemnél.

Az átmenetinek szánt segítségből tartós családi kötelék lett. Kemal öt évet töltött a Capuozzo családnál. Megtanult olaszul, óvodába járt, és szeretetteljes környezetben nevelkedett. Később bírósági döntés alapján vissza kellett térnie Bosznia-Hercegovinába, az újságíró azonban ezután sem engedte el a kezét, hanem felnövekedése során és a nehéz műtétek idején egyaránt támogatta.
Az Infobiro digitális archívumában megőrzött Oslobođenje-cikkben a tizenhét éves Kemal második apjaként beszélt Toniról, aki minden évben elutazott Szarajevóba a születésnapjára.
– Toni és a családja csodálatosan fogadott. Úgy éreztem magam, mintha a fiuk lennék – idézte fel a fiatalember. Arról is beszélt, mennyire meghatotta, amikor a Zvonko Marić által róla készített film felvételein viszontlátta, hogyan etetik és gondozzák őt olaszországi családjának tagjai.
Kemal számára minden búcsú fájdalmas volt. Elmondása szerint Capuozzo látogatásai rendszerint csak két napig tartottak, távozásakor pedig képtelen volt visszatartani a könnyeit. Úgy vélte, mások talán egyszer segítettek volna rajta, majd idővel megfeledkeznek róla, Toni azonban mindig megtalálta a módját, hogy felkeresse.
– Az életét tette kockára, hogy megmentsen engem. Nem tudom eléggé megköszönni mindazt, amit értem tett, és amit továbbra is tesz – fogalmazott.

Capuozzo 1994. február 5-én, a Markale piacon elkövetett mészárlás napján is Szarajevóból tudósított. Az Il Fatto Quotidiano felidézte, hogy az újságíró pályafutása során egyetlen alkalommal sírta el magát munka közben, amikor telefonon diktálta beszámolóját kollégáinak a történtekről. „Azok a gyerekek az én gyerekeim is lehettek volna, azok az idősek pedig a szüleim” – mondta.
A haditudósító Nicaraguától Szarajevón át Afganisztánig számos konfliktusról beszámolt. Bár munkáját sok díjjal ismerték el, hivatását nem idealizálta. Az újságírás lehetőségeinek korlátairól keserű őszinteséggel beszélt: „Az újságírás önmagában nem elég, nem ment meg életeket, és soha nem fog megállítani egyetlen háborút sem.”