Belső konfliktusok, a politikai irányítás fokozatos megszűnése, szakmai bizonytalanság és a korábbi években vállalt szereppel való szembenézés jellemezte a magyar közmédia működését az áprilisi parlamenti választás és a júliusi átalakítás között – derül ki a Direkt36 riportjából. Az oknyomozó portál több mint tíz, névtelenséget kérő munkatárssal beszélt, akiknek a visszaemlékezései szerint a korábbi kötöttségek feloldása sokaknak felszabadulást hozott, ugyanakkor megmutatta, milyen nehéz helyreállítani az önálló szerkesztői döntéseken és személyes felelősségvállaláson alapuló munkát.

A választási vereség már április 12-én este érezhető változást hozott a Kunigunda útjai székházban. A riport egyik forrása szerint miután Orbán Viktor elismerte a Fidesz vereségét, a vezetők még az adás befejezése előtt távoztak. Végül egy alacsonyabb beosztású szerkesztő köszönte meg a munkatársak munkáját. Egy dolgozó ezt úgy élte meg, hogy abban a pillanatban elengedték a kezüket.
A Tisza nagyarányú győzelme eltérő reakciókat váltott ki. Voltak, akik sírtak, mások értetlenül fogadták az eredményt, mert korábban nem látták reálisan a politikai erőviszonyokat. Egy műsorvezetőt annyira elkeserített a Fidesz bukása, hogy inkább háttérmunkát választott. Mások viszont abban reménykedtek, hogy a kormányváltással a közmédia visszanyerheti függetlenségét. A munkatársak közötti politikai ellentétek rövid idő alatt személyes konfliktusokká váltak.
A feszültséget jól mutatta az április 15-i állománygyűlés és az azt követő jelenet az intézmény Adásszünet nevű büféjében. A Direkt36 által megszólaltatott szemtanúk szerint Császár Attila televíziós riporter emelt hangon, trágár kifejezésekkel támadt az MTI egyik régi, politikai témákkal foglalkozó munkatársára. Azt kérte számon rajta, hogy kitől kapja a fizetését, és azt mondta neki, amennyiben elégedetlen, elmehet a 444-hez. A nő kikérte magának a hangnemet.
A szóváltás előzménye az volt, hogy az MTI munkatársa kritikus kérdéseket tett fel a gyűlésen. Többen azt tudakolták Németh Zsolt hírigazgatótól, folytatódik-e az öncenzúra, illetve érkeznek-e továbbra is felsőbb szerkesztési utasítások. A beszámoló szerint Németh a kifogásolt gyakorlatot szerkesztési szabadságnak nevezte, és jelezte, hogy a működés a korábbi rendben folytatódik. Válaszai több dolgozót felháborítottak.
A hírigazgató egyúttal arra kérte a munkatársakat, hogy politikai érzelmeiktől függetlenül próbáljanak megférni egymással, vagy menjenek szabadságra. A Telex által ismertetett hangfelvételen arról beszélt, elfogadhatatlan az, hogy tíz-húsz éve együtt dolgozó emberek rövid idő alatt egymás ellenségeivé váljanak. Egy résztvevő szerint a kollégák ekkor már azzal cukkolták egymást, hogy a változások után melyiküket bocsátják majd el.
Az MTI-ben különösen erős elégedetlenséget váltott ki Magyar Péter április 15-i közmédiás szerepléseinek feldolgozása. Egy forrás szerint az élő adásban elhangzott Rogán Antal neve, és az interjúról készült hír első változatában is szerepelt, később azonban kihúzták. A munkatársak ezt csak a szöveg kiadása után vették észre. A beavatkozást pedig értelmetlennek és megalázónak tartották.
A történtek és az állománygyűlésen kapott válaszok után még aznap megszületett az MTI mintegy száz munkatársa aláírt levél, amelyben a független, pártatlan, szakmai alapokon működő hírszolgáltatás haladéktalan helyreállítását és Németh felügyeleti jogkörének megszüntetését követelték. A levelet a közmédia vezetőinek, köztük Papp Dániel akkori MTVA-vezérigazgatónak küldték el.
A kezdeményezést a dolgozók többsége támogatta, de nem mindenki csatlakozott. Egyesek a megélhetésüket féltették, mások politikai meggyőződésük miatt utasították el a fellépést. A vezetőség diplomatikus, türelemre intő választ adott. A levél ugyanakkor kiszivárgott, és a nyilvánosságban is vitát váltott ki. többen azt kérdezték, miért csak a választási fordulat után tiltakoztak ilyen határozottan az MTI munkatársai.
A megszólalók közül többen azt állították, korábban is próbáltak ellenállni a politikai beavatkozásnak. Egy külpolitikai munkatárs felidézte, hogy vitába szállt feletteseivel, feszegette a határokat, és időnként az elbocsátástól tartott. Közös fellépésre is volt példa: 2012-ben nyílt levélben kezdeményezték az MTI szakmai és szervezeti önállóságának visszaállítását, érdemi eredmény nélkül.
A riport szerint az állami hírügynökség sajátos helyzetben volt a közmédián belül. Kiterjedt tudósítói hálózatával a magyar szerkesztőségek jelentős részét ellátja hírekkel, és az M1-hez képest nagyobb arányban őrizte meg tapasztalt munkatársait. Bár elbocsátások és önkéntes távozások itt is történtek, a régi szakmai közösség meghatározó része együtt maradt. Többen továbbra is elsősorban MTI-sként, nem pedig közmédiásként határozták meg magukat.
A háttérben hosszabb ideje dokumentálták a kifogásolt gyakorlatokat. A Pro Domo munkacsoportnak nevezett szerveződés több mint tíz éven át gyűjtött belső üzenetváltásokat és más írásos anyagokat a cenzúráról, a manipulációról és a kézi vezérlésről. Nyáron egy 482 oldalas gyűjteményt adott át az új vezetésnek. A Direkt36 emlékeztetett arra, hogy hasonló dokumentumok egy részét már egy 2022-es cikksorozatában bemutatta.
Április második felében a beszámolók szerint fokozatosan változott a szerkesztőségi gyakorlat. Az MTI munkatársai saját döntésük alapján kezdtek kiadni korábban kockázatosnak számító anyagokat, és nem tapasztaltak megtorlást. Jelképes próbaként tekintettek arra az április 26-án megjelent lapszemlére, amely a Guardian értesüléseit ismertette az Orbán-kormány idején meggazdagodott üzleti körök állítólagos vagyonkimenekítéséről. A hírt utólag nem módosították, szerzőjét sem érte retorzió. A televíziós szerkesztőségekben is oldódni kezdtek a korábbi korlátok.
A felszabadulás azonban nem oldotta fel a személyes felelősség kérdését. Több megszólaló azzal a dilemmával küzdött, hogy ha elfogadhatatlannak tartotta a korábbi működést, miért nem távozott. A megélhetési félelmek mellett hivatástudatra, a szakmai hagyományok megőrzésére és a fiatalabbak betanítására hivatkoztak. Egy munkatárs szerint ha minden tapasztalt újságíró feláll, később nem maradt volna senki, aki átadja a hírügynökségi munka ismereteit.
Mások abban bíztak, hogy a politikai rendszer hamarosan megváltozik, vagy úgy érezték, nem nekik, hanem a beavatkozásért felelős vezetőknek kellene elmenniük. Volt, aki a fokozatos alkalmazkodást emelte ki: a körülmények lassú romlásához hozzászokva egyre nehezebbé vált a kilépés. Egy kulturális újságíró azt mondta, saját írásait vállalhatónak tartja, mégis állandó frusztrációt okozott neki, hogy mindvégig az intézményben dolgozott. Egy televíziós munkatárs pedig arról beszélt: bár nem készített vállalhatatlan politikai anyagokat, munkájával segítette a rendszer működését, és ennek feldolgozása hosszú időt igényel.
A nyitás egyik azonnali akadálya a közmédia elveszített hitelessége volt. Több közéleti szereplő visszautasította a meghívásokat, arra hivatkozva, hogy ha az előző tizenhat évben nem kaptak helyet a műsorokban, most sem kívánnak szerepelni. Április 29-én Gulyás Márton a Partizán élő adásában iratmegsemmisítőbe tett egy M5-ös meghívót. Azt hangsúlyozta, hogy érdemi korrekció nélkül nem tartja elfogadhatónak a közmédiás szereplést.
A szerkesztőségeknek szakmai hiányosságokkal is szembe kellett nézniük. A megszólaltatott dolgozók szerint az M1 állományának jelentős része az előző években kicserélődött, és számos fiatal már olyan környezetben tanulta a munkát, amely nem követelte meg a független újságírás normáit. Egy televíziós forrás úgy látta, egyes kollégák nem is ismerték fel, mennyiben tért el a korábbi gyakorlat a valódi újságírástól.
Ennek következményei a kormányváltás után is látszottak. A riport szerint egyes híradósok nem mertek a Tisza-kormányról forgatni vagy Magyar Péternek kérdéseket feltenni. Az MTI-nél is gondot okozott az önálló kérdezés: a Direkt36 értesülése szerint korábban felsőbb utasításra nem kérdezhettek sajtótájékoztatókon, így a kormányinfón sem. Az új helyzetben tehát olyan feladatokhoz kellett visszaszokni, amelyek az újságírói munka alapját jelentik.
A források a korábbi személyzeti politikát is bírálták. Állításuk szerint előfordult, hogy a politikailag lojális, másutt kevésbé bevált munkatársakat képességeiktől függetlenül az MTI-hez helyezték át. A külpolitikai rovatban így olyanok is dolgoztak, akik az angolon kívül nem beszéltek más idegen nyelvet, és fordítóprogramokra támaszkodtak.
Mások számára elsősorban az önálló döntéssel járó felelősség volt szokatlan. A korábbi rendszerben a vezetők határozták meg a hírek végleges tartalmát és megjelenését, ami egyes dolgozóknak kényelmes védelmet is jelentett. A kézi vezérlés megszűnésével viszont a szerkesztőnek kellett vállalnia, mit ír le, mit hagy ki és mit ad ki. A megszólalók szerint ehhez szemléletváltásra volt szükség, miközben sokakban tovább éltek az öncenzúra reflexei.
Az új szabadság mellett az átszervezéstől való félelem is megjelent. Egy MTI-s szerkesztő már nem attól tartott, hogy egy hír miatt elbocsátják, hanem attól, hogy az átalakítás során a politikai beavatkozás működtetőivel együtt a tisztességes szakmai munkát végzőket is elküldik. A nyáron érkező új vezetőket ezért reménykedve, de bizonytalansággal fogadták.
A riport szerint az Országgyűlés művelődési bizottsága július 2-án Horváth P. András ügyvédet jelölte ki ideiglenes vezérigazgatónak. Az online terület átmeneti vezetését Mészáros Zsófia, az Index és a 444 korábbi vezető szerkesztője kapta, a rádiócsatornákét Kerényi György. A hírigazgatóság élére Bodacz Balázs került. Kinevezése vitát váltott ki: Pikó András józsefvárosi polgármester felidézte a lányáról korábban készített Hír TV-s anyagát, amely miatt Bodacz végül bocsánatot kért.
Mészáros személyes beszélgetésekkel igyekezett felmérni az online szerkesztőség munkatársait és a korábbi működést. Ebben Boros Júlia, a 444 korábbi újságírója segítette. Egy Hirado.hu-s dolgozót arról is kérdezett, felmerült-e bennük, hogy munkájuk nem felel meg a közszolgálatiság követelményeinek. A munkatárs szerint az ilyen aggályokat a korábbi munkahelyi környezetben nem lehetett nyíltan megfogalmazni.
Július 7-én több ismert munkatárs munkavégzés alóli mentesítéséről érkezett hír. Németh Zsoltot már előző nap felmentették a munkavégzés alól, Császár Attilát pedig aznap küldték haza. A sajtóiroda ezt a teljes körű szervezeti és szakmai átvilágítás részének nevezte. Ugyanezen a napon délután négykor az M1 elsötétült, és feliratban kért bocsánatot a korábbi évek hazugságaiért, egyúttal bejelentve a hírszolgáltatás átmeneti szüneteltetését.
A gesztus a megkérdezett dolgozókat is meglepte. Többen jogosnak és szükségesnek tartották a bocsánatkérést, másokban vegyes érzéseket keltett, hogy a szöveg valamennyiük nevében szólt, előzetes egyeztetés nélkül. Egy online munkatárs korrektnek nevezte a lépést, ugyanakkor úgy érezte, a közmédia dolgozói egy politikai látványelem részévé váltak. A sajtóiroda szerint minden szükséges egyeztetés megtörtént.
A Direkt36 a korábbi működésre vonatkozó kérdéseivel is megkereste a közmédiát, amely több esetben azt válaszolta, hogy azok megválaszolása az előző vezetést illeti. Németh Zsolt nem reagált a portál megkeresésére, a büfében történt konfliktus érintettjei nem kívántak nyilatkozni. Mészáros Zsófia pedig arra hivatkozott, hogy a közmédiával kötött szerződése nem teszi lehetővé számára a nyilatkozatot.