Oroszok tízmilliói kényszerültek az elmúlt másfél évben telepíteni a Max nevű alkalmazást, amelyet a hatóságok a Telegram és a WhatsApp hazai alternatívájaként népszerűsítenek. Egy friss informatikai kutatás szerint azonban az időközben Oroszország leggyakrabban használt üzenetküldő alkalmazásává vált platform olyan technikai képességekkel rendelkezik, amelyek gyakorlatilag „hátsó ajtót” nyithatnak a felhasználók Maxon belüli digitális tevékenységéhez. – olvasható a The Guardian nemzetközi kiadásában.
A Maxot az orosz állammal szoros kapcsolatban álló VK fejlesztette. Az úgynevezett szuperalkalmazás egyetlen felületen egyesít számos szolgáltatást: az üzenetküldés mellett banki műveletekre, fizetésre és különböző állami szolgáltatások igénybevételére használható miniappok futnak rajta. Működési elve a kínai WeChathez hasonlítható, azzal a különbséggel, hogy míg a kínai rendszer évtizedek alatt fejlődött ki, a Maxot rövid idő alatt vezették be egy korábban lényegesen szabadabb internetes környezetben.

Roya Ensafi, a Michigani Egyetem kutatója, és munkatársai által végzett informatikai vizsgálat szerint a Max architektúrája rendkívül széles hozzáférést biztosít a platformon belül futó miniappokhoz. A kutatók megállapították, hogy az alkalmazás képes rögzíteni ezek felületét, olvasni és módosítani helyi adattárolójuk tartalmát, közvetíteni hálózati forgalmukat, illetve tetszőleges programkódot beilleszteni működésükbe. Az alkalmazás hitelesítési jogosultságai elméletileg arra is lehetőséget teremthetnek, hogy a rendszer a felhasználó nevében hajtson végre műveleteket annak tudta nélkül.
Ensafi szerint ezek a lehetőségek a Maxot rendkívül hatékony megfigyelési eszközzé tehetik. A kutatók ugyanakkor nem állítják, hogy a platform képes lenne behatolni a telefonra külön telepített Telegramba vagy WhatsAppba. Vizsgálatuk elsősorban arra mutat rá, milyen széles jogosultságokkal rendelkezik egy szuperalkalmazás a saját ökoszisztémájában.
A Max használata eközben az orosz társadalom számos területén gyakorlatilag megkerülhetetlenné vált. Állami alkalmazottakat, tanárokat, egyetemistákat és iskolásokat is arra köteleztek vagy ösztönöztek, hogy kommunikációjukat helyezzék át erre a platformra. Egy moszkvai tanár a Guardiannek elmondta, hogy az iskolájukban a szülőkkel való kapcsolattartástól a házi feladatok továbbításáig minden kommunikációt a Maxra tereltek.
Egy szentpétervári egyetemista pedig arról számolt be, hogy azért telepítette az alkalmazást, mert Maxon generált QR-kód nélkül nem léphetett volna be az egyetem épületeibe és a kollégiumba. Bár adatvédelmi aggályai voltak, úgy érezte, nincs valódi választási lehetősége.

Más a helyzet az orosz politikai és gazdasági elit egy részénél. A Guardiannek nyilatkozó források szerint körükben előfordul, hogy a Max használata inkább demonstratív: egyesek külön telefont tartanak az alkalmazás számára, miközben mindennapi kommunikációjukhoz továbbra is más szolgáltatásokat használnak.
A Max egyelőre hírfogyasztásban sem szorította ki teljesen a Telegramot, amelynek nyilvános csatornái továbbra is jelentős szerepet töltenek be Oroszországban. Az alternatívák elérhetőségének korlátozása ugyanakkor egyre több embert terel az államilag támogatott platform felé.
Ensafi szerint az orosz példa figyelmeztetés lehet más országok számára is. Miközben Kína több évtized alatt építette ki jelenlegi digitális ellenőrzési rendszerét, Oroszország nagyjából egy évtized alatt jelentősen szigorította az internet feletti állami ellenőrzést. A kutató szerint a Max olyan modellt kínál, amelyet más, az online kommunikáció fokozottabb ellenőrzésére törekvő kormányok is követhetnek.