Hónapokig késő akkreditációk, elmaradó forgatási engedélyek és elakadt tartózkodásiengedély-kérelmek nehezítik a Tunéziában dolgozó külföldi tudósítók munkáját. A Riporterek Határok Nélkül (RSF) szerint a hivatalos elutasítás és magyarázat nélkül fenntartott adminisztratív bizonytalanság akadályozza a független tájékoztatást, miközben a sajtómunkásokat rendőri igazoltatásnak és kihallgatásnak teszi ki.
Több Tunéziában dolgozó külföldi újságíró legalább fél évet várt arra, hogy megkapja akkreditációját. Néhányukat júniusban telefonon értesítette a miniszterelnöki hivatal kommunikációs osztálya arról, hogy átvehetik igazolványukat, mások azonban továbbra sem kaptak választ kérelmükre. A Riporterek Határok Nélkül, az RSF által megkérdezett tudósítók szerint a késedelmek évek óta visszatérő problémát jelentenek.
Az akkreditáció lehetővé teszi, hogy az újságírók beléphessenek az állami intézményekbe, igazolják szakmai státusukat, és terepen is kisebb kockázattal dolgozzanak. Ennek hiányában azonban könnyen előállhat az a helyzet, hogy a hatóságok éppen azért vonják őket felelősségre, mert nem rendelkeznek azzal az engedéllyel, amelynek kiadására hónapok óta várnak.
Driss Rejichi, a La Croix, majd a Le Monde francia lapok tunéziai tudósítója 2023-ban nyújtotta be akkreditációs kérelmét. Egy évig engedély nélkül dolgozott, majd a 2024. októberi elnökválasztás előtt tudósítás közben őrizetbe vették. A rendőrségen azzal vádolták, hogy nem a szabályoknak megfelelően végzi munkáját. Csak azután engedték el, hogy az akkreditációkért felelős hivatalnok igazolta: kérelme valóban folyamatban van. A 2025-ös igazolványát végül megkapta, a 2026-osra azonban továbbra is vár.
Más külföldi tudósítókat tüntetések és utcai riportok készítése közben állítottak elő, mert nem tudtak érvényes sajtóigazolványt felmutatni. Több esetben órákig tartó rendőrségi kihallgatás után csak a miniszterelnöki hivatal kommunikációs részlegének közbenjárására távozhattak.
A hivatal azt közölte az RSF-fel, hogy az akkreditációs kérelmek feldolgozása folyamatos, és a személyzeti változások sem okoztak fennakadást. Arra azonban nem adott választ, mely hatóság bocsátja ki a szükséges előzetes jóváhagyást. Az RSF későbbi megkeresésére sem érkezett reagálás.
A tudósítók a forgatási engedélyek megszerzésében is egyre nagyobb akadályokkal szembesülnek. Az elvileg havonta megújítandó engedélyek gyakran késnek, ezért sokan már az utcán sem merik elővenni kamerájukat. Engedély hiányában a határon a felszerelés elkobzását is kockáztatják. Egyes újságírók szerint már kulturális témájú riportok elkészítése is nehézzé vált.
Az adminisztratív késések a tudósítók magánéletére is hatással vannak, mivel a tartózkodási engedély megszerzéséhez igazolniuk kell szakmai tevékenységüket, ehhez pedig akkreditáció szükséges. Egy újságíró arról számolt be, hogy nyolc hónapja adta be kérelmét, de hat hónapja tartózkodási engedély nélkül él Tunéziában, ami egész családját bizonytalan helyzetbe sodorta.
Oussama Bouagila, az RSF észak-afrikai irodájának igazgatója szerint a hatóságok adminisztratív útvesztőben tartják a külföldi tudósítókat, akadályozzák munkájukat, és kiteszik őket az előállítás veszélyének. A szervezet felszólította a tunéziai vezetést, hogy haladéktalanul biztosítsa a nemzetközi tudósítók szabad munkavégzését.
Az RSF szerint mindez a médiára nehezedő általános nyomás erősödésének része. A szervezet a független szerkesztőségek zaklatását, az újságírók elleni bírósági eljárásokat és az 54-es számú rendelet politikai célú alkalmazását is kifogásolja. Tunézia a 180 országot és területet vizsgáló 2026-os sajtószabadság-index 137. helyén áll.
