A Szerbiai Újságírók Etikai Kódexe nemrégiben kiegészült egy olyan rendelkezéssel, amely megtiltja a temetésekről való tudósítást, kivéve, ha széles körben ismert közéleti személy búcsúztatásáról van szó. Kérdéses azonban, hogy az előírás képes lesz-e megállítani azokat a bulvárlapokat, amelyek az elmúlt években szinte önálló műfajjá fejlesztették a temetői riportot. – írja a Vreme.com
A szerbiai bulvársajtóban rendszeresen jelennek meg olyan tudósítások, amelyek a gyászoló hozzátartozók „jajveszékelését”, „sikolyait” és „zokogását”, a falura vagy utcára telepedő „néma csendet”, illetve gyermekek temetése esetén a kis fehér koporsókat részletezik. Ezeket az írásokat gyakran fényképekkel és videófelvételekkel egészítik ki.
A temetői riportok célja sok esetben nem a közérdekű tájékoztatás, hanem a kattintások és a példányszám növelése, miközben újabb fájdalmat okozhatnak az elhunyt hozzátartozóinak.
A Međuvreme több szerbiai bulvárlap szerkesztőségét is megkereste, de csak a Kurir főszerkesztője, Rajko Nedić válaszolt. Elmondása szerint lapjuk már évek óta nem tudósít olyan emberek temetéséről, akik nem számítanak közszereplőnek.
Ismert személyek búcsúztatásakor is csak a megemlékezést és a temetésre érkezőket fényképezik, valamint a család engedélyével a gyászszertartást. A sírhelyet azonban nem örökítik meg. Nedić szerint korábban olyan magánszemélyek temetéséről is beszámoltak, akiknek halála felkavarta a közvéleményt, ez azonban incidensekhez vezetett.
A főszerkesztő úgy fogalmazott, hogy korábban valóságos verseny zajlott a szerkesztőségek között. Ha az egyik médium újságírót küldött egy temetésre, a többi is követte. A Kurir állítása szerint ezt a gyakorlatot megszüntette.
Tamara Filipović, a Szerbiai Független Újságírók Egyesületének főtitkára szerint az etikai kódex módosítását kidolgozó munkacsoport csalódott volt amiatt, hogy egyáltalán külön szabályként kellett rögzíteni olyasmit, aminek magától értetődőnek kellene lennie.
A bulvárlapok a magántemetésekről készített, „FOTÓ/VIDEÓ” megjelöléssel közzétett tudósításaikat gyakran a közönség érdeklődésével indokolják. Filipović szerint azonban ezekben az esetekben semmilyen közérdek nem áll fenn, miközben sérül az elhunyt és családja méltósága.
Mint ahogyan hangsúlyozta, az újságírónak nem szabad egyszerűen követnie a közönség kíváncsiságát. Neki kell mérlegelnie, hogy egy információ valóban közérdekű-e. Az emberek gyakran kíváncsiak olyan részletekre is, amelyeknek nincs jelentőségük életük vagy döntéseik szempontjából. Sem üzleti, sem politikai érdek, sem pedig az alantas ösztönök kiszolgálása nem igazolhatja az efféle tudósításokat.
Az etikai normák betartását a médiaszakma által létrehozott Sajtótanács felügyeli, de egyes médiumok nyíltan elutasítják a testület illetékességét. Emiatt a kódex megsértése esetén sem közlik a Sajtótanács döntéseit.
Filipović szerint azok az újságírók, akik megtagadják az etikai normákkal ellentétes feladatok végrehajtását, számíthatnak az újságíró-szervezetek támogatására. Szerbia azon kevés országok közé tartozik, ahol a törvény is lehetővé teszi, hogy egy újságíró visszautasítsa a szakmai szabályokat sértő megbízást.
A gyakorlat azonban jelentősen eltér az elmélettől. Ugyanis alig találni olyan bulvárújságírót, aki nyilvánosan megtagadta volna a temetésről szóló, az érintettek méltóságát sértő tudósítás elkészítését.