Május 14-én a Kossuth téren a legnagyobb független magyar szerkesztőségek vezetői közösen szólaltak fel a magyar kormány új, sajtó és a civil szervezetek működését súlyosan korlátozható törvényjavaslata ellen. Az eseményt Gulyás Márton, a Partizán vezetője moderálta, a vendégei pedig Uj Péter (444), Német Tamás (Telex), Gergely Márton (HVG) és Pető Péter (24.hu) voltak – írja a 24.hu.
A szerkesztőségek vezetői egyhangúan úgy vélik, hogy a kormány a törvénytervezet segítségével újabb kísérletet tesz a független sajtó ellehetetlenítésére. Uj Péter szerint a kormány jól bevált eszközt használ: bonyolult és átláthatatlan törvényekbe rejt olyan intézkedéseket, amelyek ellehetetlenítik egyes szervezetek működését – ahogyan azt például korábban a CEU-val is tették. Rámutatott arra, hogy a kormány mindig úgy tesz, mintha ezek az intézkedések nem lennének súlyosak, pedig azok hatása drámai lehet.
Szerinte ha a független médiumok megpróbálnák teljesíteni az új törvény feltételeit, az csak újabb és újabb akadályokat szülne – tehát nem a jogkövetés, hanem a megszüntetés a cél. Úgy fogalmazott, hogy ilyen mértékű beavatkozás a sajtóba még Oroszországban is csak háborús körülmények között történt meg.
A felszólalók kihangsúlyozták, hogy már mindannyian átélték, amikor kormányzati nyomás hatására megszűnt egy-egy lap vagy médium – mint például a Népszabadság vagy az Index esetében. Ennek ellenére mindig újra tudták kezdeni a munkát, új platformokat hozva létre. Ez azonban komoly társadalmi és intézményi veszteséggel jár.
Pető Péter megjegyezte, hogy már 2011-ben is írtak arról, hogy megszűnt a sajtószabadság – mégis mindig maradt belőle valami. Hozzátette: a kormány lépései rettenetes károkat okoznak, hiszen nemcsak médiumok szűnnek meg, hanem közéleti hagyományok és intézmények is eltűnnek.
A főszerkesztők rámutattak arra is, hogy a tervezet abszurd rendelkezéseket tartalmaz: például akár egy határon túlról érkező újság-előfizetés is „külföldi finanszírozásnak” minősülhet. Pető Péter szerint ez nemcsak abszurd, hanem veszélyes is, hiszen kriminalizálhatja a normális működés alapját jelentő olvasói támogatásokat.

Rámutatott arra is, mennyire cinikus, hogy miközben a kormány EU-s pénzekből épít klientúrákat, közben a függetleneket külföldi befolyással vádolja. Szerinte ez vagy rettenetes cinizmust, vagy különösen jó humorérzéket feltételez.
Német Tamás szerint a hatalom szemében minden szabad szervezet ellenség, és a mostani törvénytervezet egy újabb nagy lépés a teljes ellehetetlenítésük felé. Rámutatott, hogy ezek a szerkesztőségek épp a magyar emberekért dolgoznak, mégis az elhallgattatásuk a cél.
Gergely Márton szerint a törvény átláthatatlan módon készült, semmilyen társadalmi vita nem előzte meg. Ezzel szemben a független sajtó teljesen átláthatóan működik, és nem diktál véleményt, hanem demokratikus párbeszédeket segít elő. A kormány viszont szájkosarat akar tenni a független hangokra, és értékalapon próbálja ellehetetleníteni a számára kellemetlen szervezeteket.
Lakner Zoltán politológus a rendezvényen elmondta, hogy a törvényjavaslat nemcsak a sajtót és a civileket támadja, hanem a nyilvános közbeszédet, a demokrácia alapjait is. Véleménye szerint ez már nemcsak elrettentés, hanem valós hatalmi törekvés. Arra is figyelmeztetett, hogy ami ma a kisebbséggel történik, az holnap a többséggel is megtörténhet – utalva ezzel például a Pride-törvényre.
Lakner úgy látja, hogy ez a törvényjavaslat az első írásos bizonyítéka a huxitnak – vagyis Magyarország EU-ból való távozásának. Ezt azzal indokolta, hogy az ország az alapjogok területén gyakorlatilag kilépett az európai jogrendből, és ha ma kérne felvételt az unióba, elutasítanák. Szerinte ez a folyamat nem egy elszigetelt lépés, hanem egy jól körvonalazható irány része.

Mint ahogyan korábban már beszámoltunk róla, hogy Halász János, fideszes országgyűlési képviselő 2024. március 12-én, éjfél előtt benyújtotta a „A közélet átláthatóságáról” szóló törvényjavaslatot, amely alapjaiban érinti a külföldi forrásokból támogatott civil szervezetek működését Magyarországon. A jogszabálytervezet célja a hivatalos indoklás szerint a nemzeti szuverenitás védelme, ugyanakkor a szabályozás a kritikus véleményformálókat és civil szervezeteket érintő súlyos korlátozásokat vezetne be.