A Kreml az ukrán háború kirobbantása óta minden korábbinál súlyosabb csapást mért az orosz sajtó még megmaradt függetlenségére. Egy online sajtóbeszélgetésen két meghívott orosz ellenzéki újságíró beszélt arról, milyen lehetőségeik vannak egy olyan médiatérben, ahol 15 év börtön is járhat a háborúról szóló tudósításért, és ahol a hatalom valójában már a saját törvényeit se tartja be, amikor az ellenzéki hangok elhallgattatása a cél – közli a hvg.hu.

–Ha én háborút terveznék, először a független hangokat némítanám el. Mi vagyunk a konfliktus első áldozatai” – mondta Galina Timcsenko, a rigai központtal működő orosz független hírportál, a Meduza alapítója a Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) és a Concordia Sajtóklub (Pressclub Concordia) által szervezett online beszélgetésen. Ennek témája az volt: van-e bármilyen túlélési esélye a független orosz sajtónak annak fényében, hogy a Kreml a korábbiaknál is sokkal szigorúbb sajtótörvényeket vezetett be az orosz-ukrán háború kapcsán?

Galina Timcsenko (Forrás: Alchetron,com

A független orosz újságírók közül azon kevesek, akik még az országban tartózkodnak, komoly fenyegetésnek vannak kitéve. Sok sajtótermék belenyugodott, hogy egyáltalán nem, vagy csak indirekt módon tudósítson a háborúról, míg mások elfogadták a hivatalos szóhasználatot, amely alapján tilos leírni a „háború” és „invázió” szavakat, és az egyetlen megengedett szófordulat továbbra is csak a „különleges hadművelet” lehet. Az orosz kormány nemcsak a külföldön dolgozó orosz újságírókat, hanem a belföldiek közül is sokakat feketelistára rakott, mint olyanokat, akik külföldi ügynököknek dolgoznak.

Az állami tiltás ellenére a Meduza applikációjának naponta kétmillió olvasója van, a Telegram-csatornáját egymillióan követik, de népszerűek a napi hírlevelei is. Timcsenko 2014-ig a Lenta.ru hírportál főszerkesztője volt, azután távozott a site-tól és az országból, miután a krími válságról szóló tudósításai kiütötték a biztosítékot a kormányzatnál. Ezt követően szinte a teljes szerkesztőség felmondott, egy részük pedig követte a főszerkesztőt, aki a lett fővárosban, Rigában telepedett le, és még ebben az évben megalapították a Meduzát.

Ironikus módon az orosz független sajtó újjáépítésén dolgozó, külföldön élő újságírókat nem csak az orosz kormány fenyegeti, amely feketelistát állított össze a „külföldi ügynököknek dolgozó” médiamunkásokról. Utolérték őket ugyanis az Oroszország ellen bevezetett gazdasági szankciók is: Timcsenko arra panaszkodott, hogy tudósítóik pénz nélkül maradtak, miután a vezető kártyakibocsátók letiltották az orosz ügyfelek bankkártyáit. Az EU-ban érvényes vízumok kiállításával sem siet az unió, ezért az orosz újságírók két szék között a pad alá estek.

A beszélgetés másik meghívottja, a szintén ellenzéki Novaja Gazeta napilap főszerkesztő-helyettese, Kirill Martinov elmondta: bár nem írhatnak magáról a háborúról, annak gazdasági és társadalmi hatásairól egyelőre még beszámolhatnak – bár a lapot más sorstársához hasonlóan a megszűnés réme fenyegeti. Ő is arról számolt be, hogy a külföldön dolgozó munkatársaik törvényes státusza megszűnt, pénzügyi forrásaikhoz sem férnek hozzá, a belföldi újságírókat pedig folyamatosan megfigyeli az orosz titkosszolgálat.

Kirill Martinov (Forrás: sverigesradio.se)

–A háború miatt a kormányzati szervek úgy érzik, felhatalmazást nyertek, hogy ne vegyék figyelembe a törvényeket” – mondta Martinov arra kérdésre, hogy továbbra is érezhető-e a szakirodalomban „abuzív legalizmusnak” hívott jogtorzítás gyakorlata Oroszországban. Ennek lényege az, amit az Orbán-kormány is előszeretettel alkalmazott több területen is az elmúlt években: a kormányzat látszólag törvényes eszközökkel lehetetleníti el az ellenzéki hangokat. Ilyen volt az ügynöktörvény is, amely Oroszországban a magyarnál jóval szélesebb jogkörökkel biztosított a kormányzatnak, hogy a neki nem tetsző szereplőket egyszerűen eltávolítsa a közéletből.

Martinov szerint ugyanakkor ezen Oroszország túllépett, hiszen például az igazságszolgáltatás terén már ezeket a diszkriminatív törvényeket sem veszik figyelembe. Erre jó példa az, hogy az orosz médiahatóság (egyben a legfőbb állami médiacenzor), a Roszkomnadzor lényegében a törvényeket megkerülve bármit blokkolhat, amit akar, vagy amire a Kremlből utasítják.

Amikor a Meduza napi 50 felszólító levelet kapott a hatóságtól, hogy vegyenek le bizonyos cikkeket, a Roszkomnadzor meg se várta, hogy leteljen a médiatörvény által biztosított 24 óra, pár percen belül elérhetetlenné tette a cikkeket Oroszországban. Ezeket a döntéseket megtámadni se lehet a bíróságon, hiszen a jogszolgáltatás függetlensége alapjaiban dőlt meg Vlagyimir Putyin 22 éves uralma alatt.

Timcsenko arra a kérdésre, hogy hatékony-e az orosz propagandaoldalak tiltása Nyugaton, vagy éppen az orosz Telegramon, azt válaszolta, hogy ez nem hatékony, és nem is ért vele egyet. „Tisztelettel kell bánnunk az olvasóinkkal, meg kell adnunk nekik a lehetőséget a választásra. Nem akarom lemásolni Putyin módszereit, és nem akarok semmilyen információt betiltani” – mondta.

Felmerült az is, hogy az összes orosz állampolgár diszkriminálva van Putyin háborúja miatt. Timcsenko szerint az egész orosz társadalom a „cancel culture” áldozatává vált, a diktatúra elől menekülő oroszok folyamatosan érzik a feléjük áramló gyűlöletet a külföldi hatóságok és a lakosság részéről. Megkérte a nyugati sajtót, hogy tudatosítsák olvasóikban: Oroszországban nincsenek független közvélemény-kutatások, nincs szabad sajtó, ezért nincs valós kép arról, hogy valójában hány orosz támogatja ezt a háborút. „Oroszország nagyobb Putyinnál, a Kremlnél vagy a hadseregnél. Én például félig ukrán vagyok, mégis kitaszítottá váltam” – magyarázta a Meduza vezetője.

Milyen forgatókönyvekkel számolhat tehát az orosz független sajtó? Timcsenkóék rossz, rosszabb és legrosszabb esettel számolnak. A legenyhébb (és éppen megtörténő) szankció az, ha blokkolják, ennél rosszabb, ha extremistának titulálják őket. A legrosszabb pedig természetesen a hazaárulás vádja, és az ezzel járó évtizedes börtönbüntetés. Martinov egyenesen odáig ment, hogy szerinte Oroszország hamarosan felhúzza a digitális vasfüggönyt, mert a hatalom is érzi, hogy a szelektív blokkolás nem hoz kielégítő eredményeket, és egyre több orosz szembesül az ukrán háború borzalmaival.