Számos okleveles újságíró csak tanulmányaik elvégzését követően jönnek rá, hogy állandó munkahelyet egyáltalán nem könnyű szerezni, mivel a munkaadók többnyire profi újságírókat keresnek, Így a fiatal kollégák gyakorlati tapasztalatszerzés érdekében kénytelenek díjmentes munkákat elvégezni. Ezért nem ritkaság, hogy  saját maguk indítanak el bloggokat, YouTube csatornákat és podcastokat, s ily módon igyekeznek a saját leleményességükkel, tehetségükkel, eredetiségükkel és a tudásukkal helyet találni az újságíróberkekben – áll többek között a felmérésben, amelyben az újságírói szakok hallgatói közül többen megjegyezték, hogy a hivatalos médiumok nem szabadok, vagy pedig csak részben szabadok, mivel ki vannak téve a politikai és a tulajdonosi nyomásgyakorlásnak, az újságírók helyzetét pedig az alacsony jövedelmek és a rossz munkafeltételek is tovább súlyosbítják, ugyanakkor a politikai és a tulajdonosi nyomás mellett a médiumok munkatársai a szerkesztők kénye kedvének is ki vannak téve.

A megkérdezettek szerint a szerbiai média sanyarú helyzetéért az újságírókat, . a szerkesztőket, a szakszervezeteket, az újságíróegyesületeket és a lakosságot egyaránt felelősség terheli.

–Az újságírók és a médiumok között nincs szolidaritás és ezért médiumok feletti, a politikai illetve más hatalmi központok általi felügyeletet könnyű megvalósítani.

Számos olyan sajtótermék, és újságíró van, akik élvezik azt, hogy nincs sajtószabadság – jegyezte meg az egyik megkérdezett egyetemista, aki kihangsúlyozta azt is, hogy a lakosság egyaránt vétkes, mert nem védelmezik a sajtószabadságot, s fogalmuk sincs arról, hogy egy demokráciában a szabad médiumok nagyon fontos szerepet töltenek be.

Az újságíró egyesületek tevékenysége kapcsán a kutatásban résztvevők kifejtették, hogy professzionálisan végzik a munkájukat, viszont nem elég agilisak a hivatás megvédése érdekében, s ugyanez a helyzet a szakszervezetekkel is, amelyeknek konkrét akciókat kellene végrehajtaniuk (sztrájkokat, tiltakozásokat). A médiumokra gyakorolt nyomácsgyakorlásra a szakszervezeteknek és az újságíróegyesületeknek kölcsönös választ kellene adniuk.

A SINOS által a Niši Egyetem elvégzett felmérése során kiderült, hogy az egyetemisták 90 százaléka nem kap elegendő tájékoztatást az újságírók szakszervezetek, az újságíró egyesületek és szövetségek tevékenységéről, az újságírók pedig annak ellenére, hogy alacsony fizetésekért, gyakran be nem jelentve végzik a munkájukat, mégis ódzkodnak a szakszervezeti szerveződéstől.

A SINOS „Az Újságírás, amiért iskoláztatom magamat” elnevezésű projektumának a célja az, hogy rámutasson arra, hogy az újságírói- és kommunikációs szakokon tanuló egyetemisták miképpen tekintenek a szerbiai újságírásra, illetve milyen jövőt látnak abban a szakmában, amire képzik ki magukat: min kellene változtatni, hol látják saját maguk szerepét az egészben, s mi az, amit az egyetemisták elvárnak az állami szervektől, az újságíró egyesületektől, a szakszervezettől, illetve a munkaadóiktól.