Londonban dolgozó iráni újságírók egyre komolyabb fenyegetésekről és támadásokról számolnak be, amelyek szerintük az iráni rezsimhez köthetők, és céljuk a kritikus, perzsa nyelvű médiumok – például a BBC Persian és az Iran International – elhallgattatása – közli a The Guardian.
Egy újságíró szerint a fenyegetésekhez már „hozzászoktak”, mert különben pszichésen nem tudnák feldolgozni a helyzetet. Egy másik beszámoló szerint az iráni titkosszolgálat az újságírók családtagjain keresztül próbál nyomást gyakorolni. Ennek példájaként az újságírónak megmutattak egy londoni lakás erkélyéről készült fotót, majd azzal fenyegették őt, hogy feldarabolják és a holttestét darabokban küldik vissza a családjának.
Az Iran International munkatársai ellen több merénylet- és emberrablási kísérlet történt. 2024-ben Pouria Zeraati televíziós műsorvezetőt késelték meg londoni otthona közelében, ami után biztonsági okokból külföldre költözött.
Fenyegetések érték a BBC Persian munkatársait is. Egy Londonban dolgozó újságírójuk szerint a helyzet különösen a 2025-ös izraeli–iráni konfliktus, valamint az iráni tüntetések leverése után romlott. A hatóságok családtagjain keresztül üzenték meg neki, hogy „Isten elleni háború elkövetésének” a vádjával halálra ítélhetik.
A beszámolók szerint minden válsághelyzetben felerősödik az iráni rezsim nyomásgyakorlása: letartóztatások, kivégzések, fenyegetések és külföldi akciók követik egymást, hogy kizárólag az állami narratíva maradjon fenn. Az újságírók ma már állandó félelemben élnek, gyakran figyelik, nem követi-e őket valaki, és különösen aggódnak a gyermekeik biztonsága miatt.
A szakértők szerint külföldi államok – így Irán is – gyakran bűnözői hálózatokat használnak fel az Egyesült Királyságban végrehajtott támadásokhoz. Egy londoni aktivista arról számolt be, hogy több újságírót felszólítottak, hogy hagyják abba munkájukat, különben életveszélybe kerülnek.
Lucia Ardovini, a transznacionális elnyomás elleni brit munkacsoport tagja szerint a támadásokat gyakran a diaszpóra egyes tagjai hajtják végre, akik informális állami ügynökként működnek. Ők a rezsim narratíváját követve az ellenzéki újságírókat árulónak vagy veszélyforrásnak tekintik.
Az Iran International elleni támadás is egy hosszabb kampány része volt, amelyben a csatornát „terrorista szervezetként” bélyegezték meg. Ez a retorika a közösségi terekben és online fórumokon is terjed, ezzel is legitimálva az erőszakot.
A brit kormány reakcióját többen elégtelennek tartják, miközben a fenyegetések egyre súlyosabbak. Az újságírók ráadásul nemcsak fizikai veszélynek vannak kitéve, hanem súlyos lelki terhet is viselnek: a közelmúlt iráni eseményeiről készült felvételek – tömeges erőszak, halottak, vérontás – feldolgozása is traumatikus élményt jelent számukra.
Összességében a helyzet azt mutatja, hogy az iráni rezsim nemcsak saját határain belül, hanem külföldön is igyekszik elhallgattatni a kritikus hangokat. A londoni iráni újságírók így kettős nyomás alatt dolgoznak: miközben a sajtószabadságot képviselik, életük és családjuk biztonsága is folyamatos veszélyben van.
