A Parkinson-kórral folytatott küzdelem után 84 éves korában elhunyt Keith Altham brit zenei újságíró és publicista. Altham a pályafutása során úttörő szerepet játszott a rockzenei PR kialakulásában. A hetvenes évek elején gyakorlatilag ő teremtette meg ezt az új szakmát az Egyesült Királyságban. – írja a The Guardian.
1971-ben alapította meg a KA Publicity nevű ügynökséget, amellyel hamar a brit zeneipar egyik legelismertebb sajtósa lett. Ügyfelei között olyan világsztárok szerepeltek, mint a The Rolling Stones, a The Who, Marc Bolan, a The Beach Boys, valamint a Slade, a Status Quo és Van Morrison.
Altham sikere nagyrészt annak volt köszönhető, hogy egyszerre értette az újságírók és a zenészek világát. Már újságíróként is kivételes érzéke volt a nyilvánossághoz: 1966-ban például ő adta a Troggs énekesének, Reg Ballnak a Reg Presley művésznevet, amely rövidesen világhírű lett a Wild Thing sikerének köszönhetően.
Nevéhez egy ikonikus rocktörténeti pillanat is kapcsolódik. Egy 1967-es londoni koncerten ő javasolta Jimi Hendrix menedzserének, hogy a gitáros akár fel is gyújthatná a hangszerét a nagyobb hatás érdekében. Hendrix később valóban meg is tette ezt éss a jelenet a rocktörténelem egyik legismertebb performanszává vált.
Altham pályáját a hatvanas évek elején a Fabulous magazinnál kezdte, majd 1965-ben a New Musical Express (NME) munkatársa lett, ahol később rovatvezetőként dolgozott. Számos korszakos előadóról írt, köztük a The Beatles-ről és Hendrixről is, akit nyolcszor interjúvolt meg. Jelen volt a Beatles 1969-es legendás tetőkoncertjén is Londonban, ahol John Lennon tréfás megjegyzése volt az utolsó mondat, amit hozzá intézett.
Bár sok zenésszel baráti kapcsolatba került, sosem vált kritikátlan rajongóvá. Írásaiban gyakran humorosan, ironikusan fogalmazott: a Slade gitárosát például „túldíszített karácsonyfához” hasonlította, míg a The Who dobosáról, Keith Moon azt írta, hogy vele interjút készíteni „életveszélyes vállalkozás”. Moon kiszámíthatatlan természete a valóságban is megmutatkozott: egyszer feldúlta Altham irodáját, amit a publicista csak egy vállrándítással nyugtázott.
Munkakörnyezete szerény volt. Egyetlen kis irodából, néhány telefonnal irányította a világ legnagyobb rockelőadóinak sajtóügyeit. Kollégái szerint sikerének titka az volt, hogy újságíróként pontosan tudta, mi számít jó történetnek, miközben emberileg is törődött ügyfeleivel. Emellett széles műveltséggel rendelkezett, és szívesen beszélgetett az irodalomról is.
Keith Altham öröksége túlmutat saját pályáján: meghatározó szerepet játszott abban, hogy a zeneipar és a média kapcsolata új alapokra helyeződjön. Munkássága révén a rockzenei PR önálló és meghatározó szakmává vált, amely máig formálja a könnyűzene világát.
