A magyarországi választási kampány hajrájában a Lakmusz tényellenőrző oldal összegyűjtötte, milyen félrevezető vagy valótlan állítások hangzottak el a parlamentbe jutásért versengő pártok részéről. A válogatás célja az, hogy segítsen eligazodni az ünnepi időszak családi vitáiban is, ahol a politika szinte biztosan szóba kerül.
Fidesz: háború, Ukrajna és dezinformáció
A kampányt a kormányzó Fidesz részéről elsősorban a háború és az „ukrán fenyegetés” narratívája uralta. Orbán Viktor és pártja azt kommunikálta, hogy kizárólag a Fidesz képes megakadályozni Magyarország háborúba sodródását, míg a Tisza Párt „ukránbarát” politikát folytatna.
A tényellenőrzések szerint azonban több esetben félrevezető vagy manipulált állítások jelentek meg. Szijjártó Péter például egy Mark Rutte-nyilatkozatot vágott össze úgy, mintha a NATO közvetlen katonai beavatkozást tervezne Ukrajnában. Hasonló módszerrel Menczer Tamás egy Manfred Weber-idézetet torzított el, hogy azt Magyar Péter elleni támadásként használja.
A Fidelitas is félrevezető állítást tulajdonított Ruszin-Szendi Romulusznak a sorkatonaság visszaállításáról. Közben maga Magyar Péter is csúsztatott, amikor azt állította, hogy valójában a Fidesz készül erre.
A kormányoldal egy Politico-cikket is „kiszivárgott Zelenszkij-tervként” mutatott be, amely állítólag az Orbán-kormány megbuktatására irányul. Emellett több esetben felnagyított vagy félreértelmezett ukrán nyilatkozatokat állítottak be állami szintű fenyegetésként, még olyan esetekben is, amikor csak marginális szereplők megszólalásairól volt szó.
A hagyományos kampánytémák – migráció, családpolitika, gazdasági eredmények – is megjelentek, de ezeknél is gyakori volt a túlzás.
Tisza: gazdasági kritika és pontatlan adatok
Az ellenzéki Tisza Párt kampányát elsősorban a Fidesz 16 éves kormányzásának kritikája határozta meg. Magyar Péter gyakran beszélt az életszínvonal romlásáról, az inflációról és az adóterhekről, azonban több állítása sem volt teljesen pontos.
Példának okán az üzemanyagárak növekedését kizárólag az adókra vezette vissza, ami leegyszerűsítő magyarázat. Emellett rendszeresen azt állította, hogy Magyarország az EU legszegényebb országa, miközben valójában a második legszegényebb az egy főre jutó fogyasztás alapján.
A párt gazdasági szakemberei is hibáztak. Kapitány István pontatlanul hasonlította össze a magyar és lengyel kivándorlási adatokat, míg Orbán Anita egy korrupciós ügy bemutatásakor téves következtetésekre jutott.
A Tisza hivatalos programjában is akadtak komoly problémák. A statisztikai adatok félreértelmezése miatt torz inflációs számokat közöltek – például a tejföl árának 15-szörös növekedéséről –, valamint ellentmondásos adatokat adtak meg a külföldön születő magyar gyermekek számáról.
Személyeskedések és részleges igazságok
A kampány során a pártok egymást is támadták. A Fidesz azzal vádolta Magyar Pétert, hogy alig vesz részt az Európai Parlament munkájában. A tényellenőrzések szerint valóban alacsony aktivitást mutat, ugyanakkor Deutsch Tamás még rosszabb részvételi arányokkal rendelkezik.
Magyar Péter viszont Nagy Márton piaci tapasztalatait becsülte alá, amikor saját szakértőjét próbálta kedvezőbb színben feltüntetni.
Az egyetlen valódi szakpolitikai vita az egészségügyről alakult ki, ahol a felek nyilvános vitában ütköztették álláspontjaikat a várólistákról, a kórházi infrastruktúráról és a magánegészségügy szerepéről.
Egyéb pártok és félreértések
A Demokratikus Koalíció kampányában a határon túli magyarok szavazati joga volt központi téma, és félrevezetően azt állították, hogy tömegesen nőtt a levélszavazók száma. Valójában a növekedés mérsékelt volt, és nem kizárólag új választókat jelentett.
A Mi Hazánk Mozgalom részéről Borvendég Zsuzsanna félreértelmezte az Európai Parlament egyik szavazását, amikor azt állította, hogy a képviselők többsége szerint nem igaz, hogy csak biológiai nők eshetnek teherbe. A valóságban csupán egy konkrét szövegbe nem került bele ez a megfogalmazás.
Összegzésként a kampány egészét a túlzások, csúsztatások és időnként tudatos manipulációk jellemezték, függetlenül attól, hogy kormány- vagy ellenzéki oldalról érkeztek. A politikai szereplők gyakran használtak kiragadott adatokat, félreértelmezett statisztikákat vagy torzított idézeteket, hogy saját narratívájukat erősítsék.
A tényellenőrzések tanulsága egyértelmű. A választók számára ugyanis kulcsfontosságú, hogy kritikusan viszonyuljanak a kampányüzenetekhez, és több forrásból tájékozódjanak, mielőtt véleményt formálnak – különösen egy olyan időszakban, amikor a politikai kommunikáció egyre inkább az érzelmekre és nem a tényekre épít.
