Aron D’Souza amerikai vállalkozó Peter Thiel milliárdos támogatásával elindította az Objection AI nevű platformot, amely mesterséges intelligencia segítségével vizsgálja meg, hogy egy médium valótlanságot közölt-e, rágalmazott-e, vagy megsértette-e valakinek a magánéletét. A néhány napon belül elkészülő „ítéletért” az ügyfeleknek 2000 és 15 ezer dollár közötti összeget kell fizetniük

A Cenzolovka írása szerint a platform döntései egyelőre nem rendelkeznek jogi erővel, kivéve, ha mindkét érintett fél előzetesen elfogadja az eljárást. A sajtószabadság védelmével foglalkozó szervezetek szerint azonban az MI által készített ítéletek kommunikációs fegyverként használhatók fel újságírók és szerkesztőségek ellen. A bírálók attól tartanak, hogy a szolgáltatás a „magánosított cenzúra” egyik új formájává válhat.

Az Objection AI létrejöttének hátterében Peter Thiel médiával folytatott régi konfliktusa áll. A Gawker amerikai bulvárportál 2007-ben Thiel akarata ellenére nyilvánosságra hozta, hogy a PayPal társalapítója homoszexuális. Thiel később titokban mintegy tízmillió dollárral finanszírozta Hulk Hogan perét a portál ellen, miután az közzétette a pankrátor szexvideójának részleteit. A bíróság 2016-ban 140 millió dolláros kártérítést ítélt meg Hogannek, a Gawker pedig rövidesen csődbe ment.

D’Souza és Thiel most a hagyományos bírósági eljárások gyorsabb és olcsóbb alternatívájaként mutatja be az új szolgáltatást. A platform azt ígéri, hogy egy olyan ügyet, amely a rendes bíróságokon öt-tíz évig is eltarthat, akár 72 óra alatt lezár.

Az eljárás során először egy kutatócsoport gyűjti össze a bizonyítékokat és az érintettek álláspontjait. A honlap állítása szerint a munkában korábbi CIA- és FBI-alkalmazottak, valamint újságírók is részt vesznek. Az így elkészített anyagot különböző nagy nyelvi modellek, köztük a ChatGPT, a Claude és a Grok elemzik, majd elkészítik a nyilvánosan elérhető döntést.

A rendszer egyik legvitatottabb eleme, hogy az újságíró együttműködésének megtagadását súlyosbító körülményként értékelheti. Ha egy szerző nem adja át jegyzeteit, beszélgetéseinek leiratát, vagy nem fedi fel névtelen forrásainak kilétét, az MI kisebb valószínűséggel dönt a javára.

Ez alapjaiban ütközik az újságírói etika és a forrásvédelem szabályaival. A névtelen informátorok alkalmazása számos esetben elengedhetetlen, különösen korrupciós, hatalmi visszaéléseket vagy bűncselekményeket feltáró ügyekben. A Watergate-botrány leleplezése sem történhetett volna meg a Mély Torok fedőnevű védett forrás nélkül.

D’Souza ezzel szemben úgy véli, hogy az anonim források mögé könnyű elrejtőzni, ezért az informátoroknak nyilvánosan kellene vállalniuk állításaikat. A kritikusok ugyanakkor kettős mércére figyelmeztetnek: miközben az újságírótól elvárják forrása személyazonosságának felfedését, az eljárást finanszírozó panaszos kiléte akár titokban is maradhat.

A platform egyik első tesztesete Michael Sackler amerikai befektető és a The Hollywood Reporter közötti vita volt. Sackler egy 2021-es cikket kifogásolt, amely azt vizsgálta, miként próbálja magát etikus befektetőként és filmproducerként bemutatni, miközben családjának neve összekapcsolódott az amerikai opioidválságban szerepet játszó OxyContin-botránnyal.

A cikk szerzője, Gary Baum értesítést kapott arról, hogy az AI-törvényszék megvizsgálja írásának hitelességét, az eredmény pedig befolyásolhatja az úgynevezett becsületindexét. Baum szerint az Objection AI olyan rögtönítélő bíróságnak tűnik, amelyet gazdag, hírnevüket helyreállítani kívánó panaszosok számára hoztak létre.

D’Souza azzal védi kezdeményezését, hogy egyes újságírók nagyobb hatalommal rendelkeznek, mint a milliárdosok, hiszen egyetlen cikkel tönkretehetik valakinek a hírnevét és életét. Állítása szerint számos üzletember és vállalatvezető kereste meg, akik nem tudtak védekezni a sajtóban megjelent állításokkal szemben.

A bírálók szerint azonban a több ezer dolláros díj miatt a rendszer elsősorban a gazdag és befolyásos emberek számára hozzáférhető. A kedvező ítélet megszerzése után az ügyfél további összeget fizethet azért, hogy a döntést szélesebb körben népszerűsítsék a közösségi médiában.

Az Objection AI a nyilvános tiltakozások után ideiglenesen felfüggesztette működését, hivatalosan a platform továbbfejlesztése érdekében. A sajtószabadság védelmezői azonban arra figyelmeztetnek, hogy a kezdeményezés később komolyabb befolyásra tehet szert.

Jessica Ní Mhainín, az Index on Censorship képviselője magánosított cenzúrának nevezte a rendszert, amely lehetőséget adhat a vagyonos személyeknek az újságírók hiteltelenítésére. Fiona O’Brien, az Újságíró-védelmi Bizottság munkatársa pedig „ijesztő koncepciónak” tartja a platformot, különösen egy olyan időszakban, amikor világszerte növekszik az újságírók elleni erőszak, jogi zaklatás és a SLAPP-perek száma.

Az Objection AI jelenleg nem valódi bíróság, és döntései nem kötelezőek. A mögötte álló jelentős pénzügyi és politikai befolyás miatt azonban az AI-ítéletek idővel a média elleni nyomásgyakorlás új eszközévé válhatnak.