Jogosulatlan adatkezelés gyanújával indult büntetőeljárás Báthory Róbert tényfeltáró újságíró, a Szabad Európa egykori munkatársa ellen, miután riportban számolt be egy falusi polgármester és az önkormányzat által is foglalkoztatott felesége korábbi, jogerős elítéléséről. A házaspárt évekkel korábban költségvetési csalás és okirathamisítás miatt marasztalták el. Az újságírót a riport megjelenése után a polgármester jelentette fel.
A 444.hu Helsinki figyelő című blogjában közölt írás szerint az ügy túlmutat Báthory Róbert személyes helyzetén és alapvető kérdéseket vet fel arról, hogy a közhatalmat gyakorló személyek bűnügyei mennyiben tartoznak a nyilvánosságra, illetve milyen következményekkel járhat, ha az újságírókat büntetőeljárásokkal próbálják eltántorítani a közérdekű információk feltárásától. Báthory jogi védelmét Ivány Borbála ügyvéd látja el az Európai Központ a Sajtó- és Médiaszabadságért támogatásával.

Az újságíró azért tartotta különösen fontosnak a polgármester előéletének bemutatását, mert a településen olyan örökségvédelmi önkormányzati rendelet van hatályban, amely lehetőséget ad a helyi vezetésnek arra, hogy beleszóljon, ki vásárolhat ingatlant a faluban. A jelentkezőket előzetesen kiválasztották, majd a polgármester és felesége személyes beszélgetés alapján döntött arról, szerintük beleillenek-e a helyi közösségbe.
Báthory szerint éppen ezért volt közérdekű annak bemutatása, hogy azok, akik mások erkölcsi alkalmasságáról döntenek, korábban maguk is jogerősen elítélt bűncselekményeket követtek el. Mint fogalmazott, a házaspárt 32 millió forint közpénz eltulajdonításával összefüggő ügyben ítélték el, vagyis olyan embereket károsítottak meg, akiknek a szolgálatára közhivatalt vállaltak.
Az újságíró kihangsúlyozta, hogy a választópolgároknak joguk van tudni, kire bízzák a település irányítását és a közpénzek kezelését. Egy közhatalmat gyakorló politikus jogerős elítélése szerinte nem kezelhető pusztán magánügyként, különösen akkor nem, ha a bűncselekményt a saját közössége kárára követte el. Úgy véli, ha az újságírók nem számolhatnának be ilyen bírósági ítéletekről, az gyakorlatilag a bűnügyi újságírás végét jelentené.
Báthory a riport elkészítésekor az állításokat dokumentumokkal támasztotta alá, és a megjelenés előtt a Szabad Európa jogászával is egyeztetett. Elmondása szerint nem volt kétsége afelől, hogy a közölt tényeket egy esetleges sajtóperben is bizonyítani tudnák. A polgármestert és feleségét többször megkereste, lehetőséget biztosítva számukra, hogy interjúban ismertessék álláspontjukat, ezzel azonban nem éltek.

A házaspár a több mint 430 ezer emberhez eljutó riport után arra hivatkozva tett feljelentést, hogy az anyag erkölcsi kárt okozott nekik. Báthory szerint az eljárás valódi célja az újságírók megfélemlítése és annak elérése, hogy a jövőben kétszer is meggondolják, beszámolnak-e egy politikus visszaéléseiről.

Nem ez az első alkalom, hogy Báthorynak éveken át tartó jogi eljárással kell szembenéznie a munkája miatt. A 2018-as országgyűlési választások idején az ukrán határ közelében készített riportot a szavazatvásárlásról. Az érintett választókerület képviselője becsületsértés és rágalmazás miatt indított ellene eljárást. Öt év és három bírósági fórum után végül bűncselekmény hiányában felmentették.
Az újságíró szerint az ilyen eljárások akkor is súlyos terhet jelentenek, ha végül felmentéssel zárulnak. Éveken át tartó stresszel, jelentős költségekkel, rendszeres tárgyalásokkal és kihallgatásokkal járnak. Ez önmagában alkalmas lehet arra, hogy elrettentse az újságírókat a kényes ügyek feldolgozásától.

Báthory különösen megalázónak nevezte a rabosítást. Mint elmondta, néhány nappal azután, hogy Firenzében fődíjat vett át egy oknyomozó munkájáért, gyanúsítottként kellett megjelennie a rendőrségen. Lefényképezték, ujjlenyomatot vettek tőle, és egy azonosító számmal a kezében is fotót készítettek róla. Néhány nappal később ismét szakmai díjat vett át.

A jelenlegi eljárásban akár három év szabadságvesztés is kiszabható. Báthory szerint nehezen értelmezhető, hogy egy nyilvános bírósági eljárásban született jogerős ítélet tényszerű ismertetését miként lehet bűnügyi adattal való visszaélésként kezelni. Úgy látja, Magyarországon korábban elsősorban rágalmazási és becsületsértési perekkel próbálták nyomás alá helyezni az újságírókat, az utóbbi időben azonban egyre gyakrabban alkalmazhatják helyettük a személyes vagy bűnügyi adatok kezelésére vonatkozó büntetőjogi rendelkezéseket.

Az újságíró a kihallgatás körülményeit is aggályosnak tartja. Elmondása szerint a jegyzőkönyv ismertetésekor olyan személyeket neveztek meg feltételezett társaiként, akik korábban nem kerültek szóba. Kifogásolta azt is, hogy az ügyében az a kazincbarcikai rendőrkapitányság nyomoz, amelynek korábbi, általa feltárt törvénytelen ügyeiről már cikket írt. A védelem elfogultságra hivatkozva kérte az eljárás más szervhez történő áthelyezését, ezt azonban az ügyészség nem tartotta indokoltnak.
Báthory szerint a történtek ellenére sem változott meg alapvetően a munkához való viszonya. Korábban életveszélyes fenyegetéseket is kapott, és bár minden újabb eljárás jelentős személyes terhet ró rá, továbbra is kötelességének érzi a helyi visszaélések és törvénytelenségek feltárását. Úgy fogalmazott: ha az újságírók nem járnak utána annak, mi történik a kisebb, országos figyelemtől távol eső településeken, ezek az ügyek valószínűleg soha nem kerülnének nyilvánosságra.