A nemzetbiztonságra hivatkozva világszerte újságírókat állítanak bíróság elé, börtönöznek be, figyelnek meg, kényszerítenek száműzetésbe, egyes esetekben pedig meg is ölnek – figyelmeztet új jelentésében a Riporterek Határok Nélkül (RSF). A Nemzetbiztonság mint a sajtó elleni fegyver című kiadvány azt mutatja be, miként távolodott el a nemzetbiztonság fogalma eredeti rendeltetésétől, és hogyan vált a sajtó elnyomásának világszerte alkalmazott eszközévé.

A szervezet szerint a jelenség már nem kizárólag az önkényuralmi rendszerekre jellemző. Autoriter és demokratikus államok egyaránt átveszik egymástól azokat a jogi, rendészeti és technológiai módszereket, amelyekkel megakadályozhatják, hogy az újságírók közérdekű ügyeket tárjanak fel. A jelentés tíz gyakorlati ajánlást is megfogalmaz a sajtószabadság hosszú távú védelmére.

Anne Bocandé, az RSF szerkesztőségi igazgatója hangsúlyozta, hogy a nemzetbiztonság soha nem szolgálhat ürügyként az újságírók elhallgattatására. Minden visszaélésszerű büntetőeljárás, önkényes fogva tartás és a sajtó ellen alkalmazott törvény nemcsak az újságírói szabadságot sérti, hanem az emberek tájékozódáshoz való jogát is. Mint fogalmazott, az újságírás nem az állam ellen elkövetett bűncselekmény, hanem az önkény elleni védelem egyik legfontosabb eszköze.

Az RSF több olyan újságíró esetét idézi, akiket 2020 és 2026 között nemzetbiztonsági vádakkal üldöztek. A szaúdi Turki al-Jassert kivégezték, a Fülöp-szigeteki Frenchie Mae Cumpiót és a kínai Zhang Zhant pedig bebörtönözték, noha a szervezet szerint mindössze újságírói munkájukat végezték. Gázától Hongkongig, Moszkvától Managuáig újságírók százait vádolják terrorizmussal, kémkedéssel, hazaárulással vagy az állam érdekeinek veszélyeztetésével azért, mert megbízható információkat közölnek a nyilvánossággal.

Oroszországban a megszállt Krímben elkövetett jogsértésekről tudósító Crimean Solidarity független médiumot felvették az úgynevezett külföldi ügynökök megbélyegző jegyzékére. Az Egyesült Államokban az igazságügyi minisztérium arra kötelezte a The Washington Post és a The Wall Street Journal egyes munkatársait, hogy egy nemzetbiztonsági információk kiszivárogtatásával kapcsolatos vizsgálatban esküdtszék előtt tanúskodjanak.

Kínában 2026. július 1-jén lépett hatályba egy olyan törvény, amely jelentősen kibővítette a terrorizmusnak minősíthető tevékenységek körét. Az RSF szerint a jogszabályt száműzetésben élő újságírók, különösen az üldözött ujgur kisebbséghez tartozó médiamunkások ellen is felhasználhatják. Hongkongban Jimmy Lai médiatulajdonos, az egykori Apple Daily független lap alapítója már több mint kétezer napja van fogságban nemzetbiztonsági vádak alapján.

A jelentés részletesen foglalkozik Ariane Lavrilleux francia oknyomozó újságíró ügyével is. Lavrilleux 2021-ben arról számolt be, hogy egy francia hírszerzési műveletet az egyiptomi hatóságok állítólag civilek célba vételére használtak fel. Az újságírót honvédelmi titkok veszélyeztetésével és egy védett személy kilétének felfedésével vádolták meg. 2023-ban 39 órán keresztül rendőrségi őrizetben tartották, átkutatták az otthonát, és megfigyelés alá helyezték.

Az eljárást 2025 októberében egy vizsgálóbíró megszüntette, mert megállapította, hogy az újságíró munkája egyértelműen a közérdeket és a demokratikus vitát szolgálta. Az ügyészség azonban ismét meg akarja nyitni az eljárást, vádat emelne Lavrilleux ellen, meghallgatná szerzőtársait, és elérné a cikkek, valamint a témában készült dokumentumfilm eltávolítását.

Az RSF 2026-os sajtószabadság-indexe szerint 2025 és 2026 között az országok több mint hatvan százalékában romlott a sajtó működését meghatározó jogi környezet. A szervezet úgy véli, a terrorellenes intézkedések kiszélesítése, a rendkívüli jogszabályok és az általános büntetőjogi rendelkezések alkalmazása egyre gyakrabban teszi lehetővé a sajtótörvények és az újságírókat védő garanciák megkerülését.

Martin Bright, az Essexi Egyetem újságírási igazgatója szerint ami a század elején még a sajtószabadság és a nemzetbiztonság kivételes összeütközésének tűnt, mára kormányzási módszerré vált. Az államok egymástól tanulják el, hogyan használhatják fel a nemzetbiztonságot a demokratikus ellenőrzés megkerülésére és a kritikus újságírók elhallgattatására.

A folyamatot az autoriter rendszerek térnyerése és a fegyveres konfliktusok számának növekedése is erősíti. Az RSF szerint a palesztin újságírókat Gázában és a megszállt Ciszjordániában az izraeli hadsereg terrorizmusellenes és nemzetbiztonsági indokokra hivatkozva tartóztatja le, tartja fogva és fosztja meg alapvető jogaiktól. A Száhel-övezetben ezzel párhuzamosan nyomást gyakorolnak a sajtóra, hogy kizárólag „hazafias” megközelítésben számoljon be az eseményekről.

A jelentés arra is rámutat, hogy világszerte terjednek az orosz mintájú külföldiügynök-törvények, valamint a Kínában kifejlesztett digitális megfigyelési és cenzúrarendszerek. A demokratikus országok sem védettek: Nagy-Britanniában a 2023-as nemzetbiztonsági törvény súlyosabb büntetést helyezhet kilátásba azoknak az újságíróknak, akik kiszivárogtatókkal dolgoznak együtt. A jelentés megemlíti Juha Mäntylä finn újságíró elítélését, Thanasis Koukakis görög újságíró megfigyelését és Julian Assange üldözését az amerikai kémtörvény alapján.

A nemzetbiztonsági és államtitokra vonatkozó szabályokat egyre gyakrabban használják fel tüntetésekről, járványokról, korrupcióról, szervezett bűnözésről, fegyveres csoportokról vagy környezetvédelmi ügyekről tudósító újságírók ellen. A kémkedés, terrorizmus, hazaárulás, hamis információk terjesztése és az állami érdekek veszélyeztetése sok országban már rutinszerű indokká vált a letartóztatásokra, önkényes fogva tartásokra, törvénytelen megfigyelésekre és a cenzúrára.

Az RSF szerint a nemzetbiztonság valódi védelme és a sajtószabadság nem egymást kizáró célok. A közérdekű újságírás elnyomása ugyanis nem biztonságosabbá, hanem kevésbé átláthatóvá és kevésbé ellenőrizhetővé teszi az államot.