Komoly vita alakult ki Ausztráliában két nagy sikerű televíziós bányászós sorozat, a többek között Magyarországon és Szerbiában is népszerű, különböző ismeretterjesztő kábeltelevíziós csatornákon futó Ausztrál aranyásók (Aussie Gold Hunters) és az Opálvadászok Outback Opal Hunters dokumentumfilmes besorolása körül. A Guardian Australia által megismert belső dokumentumok, valamint iparági források és korábbi stábtagok állításai szerint a műsorokban látható drámai jelenetek egy része előre megírt, megrendezett vagy mesterségesen előállított helyzetekre épülhetett.  – írja a The Guardian nemzetközi kiadása.

Több dokumentumfilmes érdekvédelmi szervezet, többek között azt kifogásolja, hogy kkét produkció éveken át dokumentumfilmes támogatásokban és adókedvezményekben részesült. Az Ausztrál aranyásók gyártója, az Electric Pictures 2015 és 2022 között több mint 4,7 millió ausztrál dollárt kapott a nyugat-ausztráliai Screenwesttől, ebből 4,1 milliót közvetlenül a sorozat támogatására. Az Opálvadászok gyártója, a Prospero Pictures pedig 2018 óta több mint 850 ezer ausztrál dolláros Screenwest-támogatásban részesült. Mindkét sorozat emellett jogosult lehetett a Screen Australia több millió dolláros adókedvezményeire is.
A vita középpontjában az áll, hogy a két műsor valóban dokumentumfilmnek tekinthető-e, vagy inkább megrendezett realityműsornak. A dokumentumfilmes támogatások feltétele, hogy a bemutatott események tényeken alapuljanak, és olyan történéseket rögzítsenek, amelyek a kamerák jelenléte nélkül is megtörténtek volna. A realityműsorok ezzel szemben általában nem jogosultak az ilyen támogatásokra és kedvezményekre.

A Guardian Australia által látott produkciós jegyzetek szerint az Opálvadászok egyik epizódjában a stábnak azt javasolták, hogy „rukkoljanak elő” egy kőomlással a munkagép tetején, fokozzák a drámát, illetve alakítsanak ki cliffhanger-jelenetet. Más utasítások arra vonatkoztak, hogy a szereplők ne nevessenek, mert az gyengítené a feszültséget, valamint hogy a hidegebb idő ellenére a jelenetekben a szezon végi forróságot érzékeltessék.
Az Ausztrál aranyásók esetében korábban az ABC Media Watch című műsora hívta fel a figyelmet olyan jelenetekre, amelyekben a képernyőn „betolakodóként” vagy „orvvadászként” bemutatott személyek valójában a produkcióhoz köthető emberek lehettek. Egy volt Electric Pictures-munkatárs arról is beszélt, hogy amikor a valódi időjárás nem szolgáltatta a kívánt drámai hátteret, egy esős jelenetet pedig nagynyomású slagokkal hoztak létre.

A gyártók visszautasítják, hogy a műsorok megtévesztők lennének. Az Electric Pictures szerint az az Ausztrál aranyásók több éven át, több alkalommal is megfelelt a támogatási szervek feltételeinek. A Prospero Productions azt közölte, hogy az Opálvadászok történetei hitelesek, a szereplőkkel folytatott beszélgetéseken alapulnak, az epizódvázlatok pedig logisztikai és biztonsági célokat szolgálnak, nem pedig forgatókönyvként működnek.
Nyugat-ausztráliai filmes szakemberek egy névtelen csoportja ugyanakkor vizsgálatot követel. Szerintük a mesterségesen előállított veszélyhelyzetek, konfliktusok, meghibásodások és cliffhangerek miatt a két sorozat inkább megrendezett realitydrámának tűnik, mint dokumentumfilmnek. Egy iparági forrás ez kapcsán úgy fogalmazott, hogy a jelenlegi besorolás „nem állná ki a kocsmai próbát”.
Az ügy a támogatási rendszer átláthatóságára is ráirányította a figyelmet. Az elérhető adatok alapján 2015 és 2022 között a dokumentumfilmes támogatások 32 százaléka az Electric Pictureshez és a Prospero Productionshöz került, a két sorozat pedig önmagában a támogatási keret 16 százalékát vitte el. A Screenwest 2022 óta nem tesz közzé műsoronkénti támogatási adatokat.
A Screenwest szerint a két sorozat megfelel a dokumentumfilm meghatározásának, és a szervezet megfelelő összeférhetetlenségi szabályokkal rendelkezik. A Screen Australia adótitokra hivatkozva nem közölt részleteket arról, hogy a produkciók pontosan milyen visszatérítésekben részesültek, illetve történt-e felülvizsgálat.