Az Amerikai Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség (USAID) és a Propulsion által közös, az Új Írástudás (Nova pismenost) elnevezésű programja keretében, két nappal ezelőtt Belgrádban megrendezett “Melyik médiafrekvencián is vagyunk?” címet viselő konferencián elhangzott, hogy a szerbiai polgárok leggyakrabban a televízión és az interneten keresztül tájékozódnak, illetve mintegy 70 százalékuk szerint túl sok negatív tartalmat közvetítenek a médiumok. A konferencia résztvevői szerint ez különösen fontos most, amikor nemsokára kiderül, hogy mely televíziós csatornák is szerzik meg az országos frekvenciákat.

Darko Soković (Forrás: BizLife.rs)

Darko Soković, az Új írástudás (Nova pismenost) elnevezésű projektum igazgatója az összejövetel résztvevőinek a figyelmét arra, hogy a televíziós csatornáknak nemcsak szórakoztató funkciót kell betölteniük, hanem új ismereteket kellenElőnézet (megnyitás új fülön)e nyújtaniuk a nézőik számára, ugyanakkor véleménye szerint a az országos frekvenciák kiosztása a jelenlegi társadalmi hangulatban nem vezet el különösebb változásokhoz. Soković szerint bármelyik televíziós csatorna is szerzi meg az országos műsorsugárzásra feljogosító frekvenciaengedélyeket, nem hiszi, hogy ezzel az országban uralkodó médiatrend is megváltozik.

Márpedig a felmérések szerint a tendencia az, hogy Szerbiában egyre alacsonyabb szinten van a médiaműveltség és a médiaírástudás, illetve az, hogy az 1996 és 2012 között született fiatalok egynegyede egyáltalán nem hajlandóak informálódni.

 

Slađana Komatina (Forrás: CeSiD.rs)

Slađana Komatina, a Szabad Választásokért és Demokráciáért Központ, vagyis a CeSID munkatársa az összejövetelen elmondta, hogy a szerbiai polgárok 42 százaléka nem ellenőrzi le az információforrásának a hitelességét, a megkérdezettek kétharmada pedig csak a címeket olvassa el a hírportálokon, közösségi oldalakon.

–Másrészt a szerbiai polgárok nagyra értékelik a saját, a digitális írástudás területén szerzett tudásukat és úgy vélekednek, hogy nagymértékben képesek megtalálni az információkat. A 12 és 60 év közötti válaszadók 97 százaléka használja az internetet, 54 százalékuk pedig képes megszerkeszteni egy Power Point prezentációt, illetve az internetre fel tud tölteni egy videofelvételt – ecsetelte Komatina, és egyben hozzáfűzte, hogy a felhasználók 44 százaléka nem tudja, hogy miképpen is védje le adatait.

Ana Mirković pszichológusnő szerint a gyerekekkel beszélgetni kell a számukra elérhető médiatartalmakról, de ezt kérdéseken keresztül kell tenniük, nem pedig tiltásokon, illetve bírálatokon keresztül, majd pedig hozzáfűzte azt is, hogy a fiatalokhoz naponta több ezer információ jut el, ezek közül pedig elutasítják azokat, “amiről hallani sem akarnak”.

Mirković szerint a médiumoknak, ezek közül is elsősorban a televíziós csatornáknak többet kellene foglalkozniuk a médiaműveltséggel, illetve a médiaírástudással, hogy a felnőttekben és a fiatalokban is kialakuljon a kritikus gondolkodásmód és tegyenek fel kérdéseket, és adjanak hangot kételkedésüknek a arról, amit hallanak.

–Volt egy kutatási ötletem, hogy mindegyik tartalomfogyasztónál legyen egy applikáció, ami bizonyos hírek olvasása közben lemérhetné azt, hogy hányszor lélegzi be, illetve lélegzi ki a levegőt, mennyire gyorsul fel a szívverése a hírek olvasása közben, és ez az alkalmazás az érzelmeket is kimutatná: példaképpen amikor elolvasunk egy nyugtalanító információt, miképpen kezdünk el verejtékezni az idegesség miatt. Sajnos ilyesmi nem létezik, de amennyiben észre vennénk azt, hogy bizonyos információkra, egy nap folyamán mennyiszer is reagálunk intenzívebben, akkor jobban értékelnénk a médiaműveltséget, illetve a médiaírástudást – jegyezte meg a pszichológusnő és egyben hozzáfűzte, hogy manapság amíg nem fordítanak nagyobb figyelmet a médiaműveltségükre, addig a polgárok egyetlen egy döntést sem hoznak anélkül, hogy ne befolyásolná őket valamilyen médiatartalom.

Ana Mirković (Forrás: BizLife.rs)

–Ezért minden beérkező információt kritikusan kell fogadni, mivel az emberek 30 százaléka csak a főcímeket olvassa el, és felületesen viszonyul a médiatartalmakhoz, s emiatt felelőtlen döntéseket hoz.

Fel kellene tennünk magunknak a kérdést, hogy miért is küldték el nekem ezeket az információkat. mit is akarnak tőlem és miképpen is járulok én hozzá a vállalkozásukhoz, pártjukhoz vagy bármilyen érdekeikhez? – jegyezte meg a pszichológusnő, aki egyben kiemelte, hogy a médiatudatlanság sokkal veszélyesebb a hagyományos analfabetizmusnál, viszont erre a témára senki sem fordít kellő figyelmet.