A New York Times szerint Szerbia új cenzúrázási módszerekkel kisérletezik A Szerbiához, Magyarországhoz és Lengyelországhoz hasonló országok, sokkal kevésbé erőszakos taktikával élve nagyon hatásos eszközöket alkalmaznak a közvélemény manipulálására – írja a rangos észak-amerikai napilap

Amikor a koronavírus 2020 tavaszán Kelet-Európát is elérte, az egyik szerb újságírónő lerántotta a leplet a védőálarcok és más védőfelszerelés hiányáról. Nemsokra rá letartóztatták, és egy ablaknélküli zárkába zárták és pánikkeltés elkövetésével vádolták meg.

Ana Lalić újságírónőt ezt követőleg kiengedték, s még a kormány is nyílvánosan elnézést kért tőle, s ekkor ez egy kis, Aleksandar Vučić Szerbia autokrata köztársasági elnöke szembeni győzelemnek tűnt – írja az amerikai napilap.

Ana Lalićot azonban a mind inkább Vučić és szövetségesei ellenőrzése alatt álló szerbiai híreket közlő médiumok nagyrésze heteken keresztül árulóként kezelte, miközben Szerbia a Magyarországon és a többi olyan, Európa keleti határán elhelyezkedő egykoron kommunista országok taktikáját alkalmazza, ahol visszalépés történt a demokrácia területén.

Szerbiában többet nem börtönzik be, illetve ölik meg a kritikai hangot megütő újságírókat, ahogyan az a kilencvenes években, Slobodan Milošević ideje alatt történt, ehelyett arra törekszenek, hogy a hitelességüket tegyék tönkre, illetve, hogy kevesen olvassák, illetve nézzék a történeteiket.

 

A New York Times írásának a szerzője arra is rámutat, hogy a kritikai hangok elfojtása sokat segített Vučićnak és Novak Đokovićnak, az ország legnépszerűbb sportolójának, akinek az esete az ausztrál beutazási vízummal a szerb nép elviselhetetlen megsértéseként lett tálalva. Igaz, a kisszámú független médium is támogatta a teniszezőt, de ezek jóval kiegyensúlyozottabban számoltak be az történtekről.

A televízió nagyon elfogult lett Vučić támogatásával. Zoran Gavrilović a Társadalmi Kutatások Hivatalának (Biro za društvena istraživanja – BIRODI) végrehajtó igazgatója szerint annyira, hogy Szerbia egy nagy szociológiai kisérletté vált, annak érdekében, hogy kiderüljön: a médiumok mennyire határozzák meg a közvéleményt és a választásokat.

Szerbia és Magyarország áll az élén azoknak az országoknak, amelyiket a svéd V-DEM kutatócsoport „az autokrácia globális hullámaként” jellemez. Mindkét országban ez év áprilisában választások lesznek, amelyeken letesztelik, hogy működik-e a médiumok ellenőrzése.

Nemrég a Birodi televíziós tudósítások kapcsán készített felmérése szerint tavaly szeptembertől december végéig terjedő időszakban Vučićnak több mint 44 órát szenteltek, s ez idő alatt a tudósítások 87 százaléka pozitív hangnemet ütött meg, míg az ellenzék képviselőinek mindössze 3 óra jutott és a tudósítások 83 százaléka negatív hangnemben hangzott el.

Szinte az összes Vučićról szóló negatív hangnemű tudósítás az N1 független hírtelevízión hangzott el, amelyik Ana Lalić koronavírussal kapcsolatos anyagát is bemutatta. Valójában durva háború zajlik az N1-et is sugárzó SBB kábeloperatőr és az állami telekommunikációs vállalat, a Telekom Szerbia között.

Ez utóbbi nemrég olyan lépést tett, amivel sokak szerint megkísérelte a SBB-t kevésbé attraktívnak tenni a nézők számára. A Telekom ugyanis az SBB-től elbitorolta az angol labdarúgó bajnokság közvetítési jogát, mindezt 700 százalékkal nagyobb összeget felajánlva az angol labdarúgó szövetségnek

A Premier League hat idényéért kifizetett 700 millió dollár csillagászati összeg egy olyan ország számára, aminek 7 millió lakosa van és nem utolsósorban négyszer nagyobb összeg annál, amennyinek a kifizetésével egy sokkal nagyobb piaccal rendelkező orosz médiaház megegyezett a Premier League minden egyes idényének a közvetítését illetőleg.

„Nagyon nehéz vetélkedni, amennyiben a konkurenciánk olyasvalaki, aki nem aggódik a nyereség miatt – nyilatkozta az egyik interjújában Milija Zeković, az SBB fő végrehajtó igazgatója.

A Telekom Szerbia vezetőségét nem sikerült elérni, hogy kommentálja az egészet, de nyílvános közleményükben a vállalat az angol labdarúgással kapcsolatos befektetéseit kommerciális- , nem pedig politikailag motiváltként írták le.

–A célkitűzésük az, hogy megsemmisítsék az SBB-t – nyilatkozta Londonban, egy interjú során Dragan Šolak, az SBB anyacégének, az United Mediának az elnöke és hozzátette, hogy „a Balkánon nem szabad megengedni, hogy az ellenfeleink kiszimatolják a gyengeségeiteket”.

Šolak, a játékba maradás kedvéért e hónapban bejelentette, hogy az általa felügyelt magánkézben lévő befektetési vállalat megvette a Premier League-ben játszó Southampton labdarúgó klubot. Vagyis az angol bajnokság mérkőzéseinek a joga az ellenfelének számító Telekomnál marad, viszont annak az összegnek egy része, amit az állami szolgáltató kifizetett, most Šolak folyószámlájára ömlik át.

A szerb hatalom hívei Szerbia öt fő televíziós csatornáját vezetik, beleértve az állítólagosan semleges RTS-t is, és a Šolak hírtelevíziójának, illetve CNN partnerének számító N1, illetve a Tv Nova az egyedüli televíziók Szerbiában, akik teret adnak az ellenzéknek is és kerülik Vučić dicsőítését.

Nélkülük –ahogyan Šolak kijelentette – „Szerbia az Észak-Koreához hasonló sötétkorba süllyed bele“

Mindegyik országban, a kritikai hangok elnyomását a kommunizusban szolgáló biztonsági szerveket ebben a szerepben állami és az államtól függő vállalatok cserélték le, amelyek gyakran gyakorolnak nyomást a médiumokra.

A lengyel Jog és Igazságosság (PiS) az ország közszolgálati televízióját =TVP) propagandafegyverré változtatta, miközben az állami kőolajfeldolgozó vállalat számos regionális újságot vett át, habár egyes országos napilapok a mai napig támadják a kormányt.

A hatalmon lévő lengyel párt decemberben elfogadta azt a törvényt, amelyiknek súlyos helyzetbe kellett volna hoznia az amerikai tulajdonban lévő TVN24 hírtelevíziót. Lengyelország elnöke azonban Washington reakciója miatti aggodalmában megvétózta a Szejm döntését.

Magyarország még tovább menté s többszáz médiaházat koré tömörítve egy holdingot alapított, amelyet Orbán Viktor szövetségesei irányítanak. Az országos lefedettségűek közül egyedül egy televíziós csatorna bírálja Orbán Viktor urat és ez anyagilag is független a miniszterelnök kormányától.

Orbán Viktor korábban megosztott politikai ellenfelei egyesült frontot alapítottak az ez év áprilisában esedékes választásokon való szereplést illetőleg, de nem sikerült megingatniuk a tájékoztatási eszközökön gyakorolt ellenőrzését.

Szerbiában a kritikai hangok számára ez idáig leszűkült a tér – nyilatkozta Zoran Sekulić a független Fonet hírügynökség alapítója és szerkesztője és hozzáfűzte, hogy az „ellenőrzés mértéke a kilencvenes évekhez hasonlóan közvetett és közvetlen”, amikor is Milošević ideje alatt Vučić volt a tájékoztatásügyi miniszter.

Azzal, hogy manapság az újságírókat manapság nem ölik meg– tette hozzá Sekulić, majd pedig hozzáfűzte, hogy az ellenőrzés rendszere azért továbbra is jelen van, csak „tovább lett fejlesztve és tökéletesítve “, hogy erőszak alkalmazása nélkül biztosítsák a manipulálást “.

Dragan Đilas, az egyik szerb ellenzéki párt vezetője, aki egykoron a médiában dolgozott, azt panaszolja, hogy Vučić órákon keresztük megszakítás nélkül beszélhet a legnagyobb szerb televíziós csatornákon, az ellenzéki politikusok viszont csak a támadások célpontjaként jelentek meg. „ Én olyan vagyok mint egy színész a némafilmben” jegyezte meg Đilas.

 

Az N1-et, az egyedüli televíziós csatornát, amelyik olykor teret ad neki, Belgrádban, Szerbia fővárosában nagyban nézik, de számos másik városban, illetve azokon  helyeken, ahol a polgármesterek a Vučić pártjának a tagjai, ezt a televíziós csatornát blokkolják. Az N1 közvetítését végző kábeltelevíziós szolgáltató a Vučićhoz közelálló befektetők által kiépített tömbházakban sem lehet jelen. nemrég a rendvédelmi erők tagjai számára Belgrád közelében felépített hatalmas lakóparkban elutasították, hogy az SBB infrastruktúráját is elhelyezzék – tette közzé ez a cég.

A kormányközeli televíziós csatornák nézői „párhuzamos világban élnek” – nyilatkozta Željko Bodrožić, a Szerbiai Újságírók Független Egyesületének (NUNS) az elnöke. A legnépszerűbb országos lefedettségű televíziós csatornához, a szexuális tartalmakat is közlő valóság show-okat és Vučić hosszú beszédjeit közlő TV PInkhez hasonló tévéállomások nemcsak befolyásolják, hanem el is butítják az embereket”

Az Európai Unió és az Egyesült Amerikai Államok a médiaplularizmus hiánya miatt több alkalommal is bírálattal illeték Vučićot, de egyben nem is ragaszkodtak túl durván az egészhez, mert nem kívánták, hogy Szerbia Oroszország irányába forduljon, illetve, hogy gondokat okozzon a szomszédos Bosznia és Hercegovinában.

Ez Vučićnak teret adott, hogy kiszélesítse a médiumokra gyakorolt ellenőrzését, amit Raša Nedeljkov, a belgrádi a Kutatási, Átláthatósági és Elszámoltathatósági Központ (CRTA) programigazgatója „Vučić rendszerének a csontvázaként” írt le.

Bizonyos tekintetben a kritikai hangnemet megütő médiumok tere kevesebb, mint amekkora ez Milošević alatt volt, akit „valójában nem izgatott, hogy teljes ellenőrzést tud-e gyakorolni a médiumokra” és nem „bántotta” a különböző regionális médiumokat.

„Vučić most Milošević hibájából tanul és szövetségesivel együtt nem tűr el semmit sem, ami másmilyen“ – nyilatkozta Nedeljkov.

 

Az egykoron hatalommal bíró független médiát a másik oldalra csábították. A Miloševićet a kilecvenes évek háborúi alatt rendszeresen bíráló B92-es Rádió most Vučićhoz hűséges illető tulajdonában van, és túlnyomórészt a kormány kirendeltségeként működik.

A Vučićtyal szembeszegülő újságírók és személyek a kormányhoz hű bulvárlapok áldozativá válnak. Šolakot, ay United Group elnökét a „legnagyobb szerb szélhámosnak” kiáltották ki, aki Szerbia külföldi ellenségeinek dolgozik.

Šolak úr, aki személyes biztonságár jelentő veszélyek miatt az országon kívül él, az egész kapcsán csak annyit mondott, hogy már annyiszor támadtak rá, hogy akkor is, amikor szó sincs erről, a barátai felhívják és azt kérdezik tőle, hogy „mi történt vele és, hogy jól van-e?”