A szerbiai JUGpress regionális hírportál és a Szerbiai Újságírók Független Egyesülete (NUNS) által, Bujanovácon megrendezett workshopon elhangzottak szerint a helyi újságírók közel fele (48,3%) nem jelenti az őt érő biztonsági fenyegetéseket a hatóságok felé. Mindössze 17,2-uk százalék fordul saját szakmai szervezetéhez, és csupán 10,3 százalékuk tesz hivatalos rendőrségi bejelentést. Ez azt jelzi, hogy az esetek jelentős része rejtve marad, és nem jut el az illetékes szervekhez
A felmérés szerint a fenyegetések be nem jelentése mögött több ok húzódik meg. Sok újságíró úgy véli, hogy az online zaklatások, fenyegetések nem jelentenek valódi veszélyt. Emiatt az ilyen incidenseket gyakran bagatellizálják, és nem tartják érdemesnek a hivatalos eljárás kezdeményezését. Ez a hozzáállás azonban nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a fenyegetések következmények nélkül maradjanak.

A felmérés egy másik fontos aspektusa az intézményekbe vetett bizalom hiánya. Több válaszadó kifejezetten jelezte, hogy nem bízik az állami szervekben, vagy úgy érzi, hogy nincs olyan fórum, ahol hatékony segítséget kaphatna. Ez az intézményi tehetetlenség érzete tovább erősíti a hallgatás kultúráját, és gyengíti az újságírók védelmét.
A workshopon szó esett az úgynevezett SLAPP-perekről ( a közéleti részvétel elhallgattatására indított stratégiai perek) is, amelyek egyre gyakrabban érintik a helyi médiumokat. Marija Babić, a NUNS jogásza és kutatója rámutatott arra, hogy ezeket a pereket leggyakrabban politikusok, állami tisztségviselők és a hatalomhoz közel álló üzletemberek indítják, de előfordul, hogy hozzájuk köthető vállalatok is élnek ezzel az eszközzel.
A SLAPP-eljárásokat jellemzően nem vagyoni kártérítés, illetve becsület- és jóhírnév-sértés címén indítják el, de egyre szélesebb körű jogi támadások is megjelennek, beleértve a büntető- és szabálysértési eljárásokat is. Ezek nemcsak újságírókat, hanem aktivistákat is érintik. A leggyakoribb célpontok az oknyomozó újságírók és médiumok, de a helyi sajtó és a mindennapi hírszolgáltatással foglalkozó újságírók is egyre gyakrabban kerülnek nyomás alá.
Külön figyelemre méltó, hogy az ilyen ügyek többségében nem helyreigazítást vagy válaszadási lehetőséget kérnek az érintettek, hanem azonnal jogi útra terelik az ügyet. Ez arra utal, hogy a cél sok esetben nem is a vita rendezése, hanem az újságírók megfélemlítése és elhallgattatása.
Babić arra is felhívta a figyelmet, hogy új, aggasztó trendként egyre gyakrabban követelnek szabadságvesztést, illetve szakmai tevékenységük gyakorlásától való eltiltást az újságírók ellen. Ez a gyakorlat jelentős fenyegetést jelent a sajtószabadságra és a független újságírás működésére.

Összességében a felmérés és a workshop eredményei azt mutatják, hogy a szerbiai helyi újságírók egyre összetettebb nyomás alatt dolgoznak: egyszerre kell szembenézniük a digitális térben jelentkező fenyegetésekkel, az intézményi bizalom hiányával és a jogi eszközökkel történő megfélemlítéssel. Mindez komoly kihívást jelent a szabad és független tájékoztatás számára, különösen a kisebb, helyi médiumok esetében.