Amikor a sajtó még nem hatalom, hanem kockázat volt. Amikor egy újság elindítása politikai tettnek, egy női szerkesztői szék pedig provokációnak számított. A Mediafuture.hu az írásában Rát Mátyásnak, az első magyar nyelvű újság alapítójának és Kánya Emíliának, az első magyar női lapszerkesztőnek állít emléket. Mindketten két külön korszakban, de azonos elszántsággal feszegették a nyilvánosság határait: hittek abban, hogy az anyanyelv, a tudás és a megszólalás joga képes megváltoztatni a társadalmat. Történetük nemcsak sajtótörténet, hanem bátorságlecke is.

Rát Mátyás (1749–1810) nevéhez fűződik az első magyar nyelvű újság, a Magyar Hírmondó, amely 1780. január 1-jén indult Pozsonyban. Evangélikus lelkészként és a felvilágosodás eszméit magáénak valló értelmiségiként felismerte, hogy a magyar társadalom fejlődésének egyik kulcsa az anyanyelvű tájékoztatás.

A Magyar Hírmondó első száma 1780-ból (Forrás: Wikipédia)

Abban az időben, amikor a közéleti kommunikációt a latin és a német nyelv uralta, a magyar nyelvű sajtó létrehozása önmagában politikai tettnek számított.
Rát célja az volt, hogy a magyar olvasók saját nyelvükön értesülhessenek belföldi és külföldi hírekről, tudományos és kulturális eredményekről, valamint a politikai eseményekről. A lap szerkesztésének szinte minden terhét egyedül viselte: írt, szerkesztett, korrektúrázott, adminisztrált és terjesztett. A Magyar Hírmondó hetente kétszer jelent meg, tematikailag rendkívül sokszínű volt, és hamar országos hálózattá vált a „levelező jó-akarók” révén.
A hitvallása szerint az újság nem csupán szórakoztatásra szolgál, hanem nevelő eszköz is. Tudatosan törekedett a közérthetőségre, a magyaros nyelvhasználatra és a helyesírás egységesítésére, sőt aktívan részt vett a nyelvújításban is, ugyanis maga az „újságíró” szó is tőle származik. Bár munkáját cenzúra és politikai korlátozások nehezítették, a Magyar Hírmondó 1803-ig fennmaradt, és megalapozta a magyar sajtó intézményes működését.

A 19. században Kánya Emília (1828–1905) vált a magyar sajtó másik nagy úttörőjévé. Ő volt az első női lapszerkesztő, aki hosszú időn át sikeresen működtetett saját lapot. A Családi Kör 1864 és 1880 között jelent meg, egy olyan korban, amikor a sajtó világa szinte kizárólag férfiak által uralt tér volt. Kánya Emília elvált nőként és sokgyermekes anyaként kényszerből, de tudatos küldetéstudattal fordult az újságírás felé.

Barabás Miklós portréja Kánya Emíliáról (Wikipédia/ Evangélikus Országos Múzeum)

Bár a lap címe a családra utalt, tartalma jóval túlmutatott a hagyományos női szerepeken.

A Családi kör címlapja. Hetilap a művelt magyar hölgyek számára (Wikipédia)

A Családi Kör szépirodalmi műveket, társadalmi kérdéseket, kulturális vitákat közölt, és teret adott a női véleményeknek, levelezéseknek, párbeszédeknek. Kánya felismerte, hogy a nők művelődése és önálló gondolkodása nélkül a közélet nem lehet teljes. Lapja az emancipáció egyik fontos fórumává vált: rendszeresen foglalkozott külföldi nőmozgalmakkal, a nők munkavállalásával és oktatásával.
Szerkesztőként határozott, olykor „keménykezű” volt, nem riadt vissza a konfliktusoktól sem. A lap munkatársai között a kor legnagyobb írói szerepeltek, miközben– divatmintáktól kezdve háztartási beszerzésekig – gyakorlati szolgáltatásokat is nyújtott az olvasóknak Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a Családi Kör az első magyar női lap legyen, amely közel két évtizeden át fenn tudott maradni.

Rát Mátyás és Kánya Emília öröksége közös pontban találkozik: mindketten hittek abban, hogy a sajtó társadalomformáló erő, amely képes tudást közvetíteni, közösséget építeni és új szerepeket megnyitni a nyilvánosságban. Munkásságuk nemcsak sajtótörténeti mérföldkő, hanem ma is érvényes üzenet a közszolgálatiság, a nyelv, az egyenlőség és a nyilvánosság felelősségéről.