Súlyos, közvetlen életveszélyt sejtető fenyegetést kapott Vuk Cvijić, a Radar hetilap oknyomozó újságírója. A lap beszámolója szerint Cvijićet kedden 16 óra 10 perckor egy külföldi, ismeretlen számról hívták fel, és a másnap megjelenő cikkével kapcsolatban figyelmeztették.

A rövid telefonbeszélgetés során a hívó többször is azt mondta: „Vigyázz, mit fogsz holnap megjelentetni.” Amikor az újságíró rákérdezett, miről van szó, a hívó közölte: „Nem fontos, megismerjük egymást, ha megjelenik.” Cvijić jelezte, hogy az anyag már nyomdában van, mire a fenyegető fél azt válaszolta: „Akkor majd megismerjük egymást”, majd pedig bontotta a vonalat.
A fenyegetést „sürgős” megjelöléssel azonnal bejelentették az illetékes ügyészségen,

A cikk emlékeztet arra, hogy Vuk Cvijićet az elmúlt egy évben több alkalommal is fizikai támadás érte nyilvános helyeken: egyes esetekben bulvárlapok tulajdonosai, máskor pedig rendészeti egységek tagjai voltak az elkövetők. Ezek az ügyek mindmáig nem jutottak bírósági szakaszba, ami – a Radar szerint – a büntetlenség légkörét teremti meg, és további támadásokra bátorítja az erőszakos elkövetőket.

Cvijić a szerbiai oknyomozó újságírás egyik legaktívabb szereplője, aki rendszeresen foglalkozik a hatalom csúcsához és kulcsintézményeihez kötődő korrupciós ügyekkel. A szerkesztőség szerint éppen ez teszi őt célponttá.
Veran Matić, az ANEM (Független Elektronikus Médiumok Szövetsége) igazgatóbizottságának elnöke és az újságírók biztonságával foglalkozó állandó munkacsoport tagja felszólította az illetékes intézményeket, hogy haladéktalanul biztosítsák Vuk Cvijić és a Radar szerkesztőségének védelmét, folytassanak gyors és hatékony nyomozást, valamint akadályozzák meg, hogy a fenyegetések az újságíró életét veszélyeztessék.
A Radar hetilap szerkesztősége közleményében a leghatározottabban elítélte a telefonos fenyegetést, és emlékeztetett, hogy eddig egyetlen Cvijić elleni támadást sem sikerült felderíteni, még azokat sem, amelyeket rögzítettek a térfigyelő kamerák. A lap szerint az ügyek elhúzódása azt a súlyos kérdést veti fel, hogy az állam valóban meg akarja-e védeni az újságírókat, vagy hallgatólagosan hozzájárul azok veszélyeztetéséhez.