A helyi szerkesztőségekben dolgozó újságírókat a digitális térben elsősorban politikai pártok alacsonyabb szintű tagjai fenyegetik, miközben pártfunkcionáriusok nyilvánosan „ellenségként” bélyegzik meg őket – derül ki a JUGpress Regionális Hírügynökség felméréséből. A kutatás szerint az újságírók digitális biztonságát jelentősen rontotta a diákmegmozdulásokról való tudósításaik is.

„A helyi újságírók biztonsága a digitális világban” című felmérésben 29 szerbiai helyi szerkesztőség újságírói vettek részt. A válaszadók 62,1 százaléka szerint számukra leggyakrabban politikai pártok alacsony beosztású tagjai jelentenek fenyegetést, míg 13,8 százalékuk szerint ezt a pártfunkcionáriusok teszik. Csupán 3,4 százalékuk említette a pártokhoz nem kötődő állampolgárokat.
A diáktiltakozásokról való tudósítások különösen veszélyesnek bizonyultak számukra: a megkérdezettek közel fele számolt be arról, hogy emiatt sérült a digitális biztonsága. A válaszadók 37,9 százaléka többször is átélt ilyen esetet, míg 6,9 százalékuk csak egyszer. Többen halálos fenyegetésekről, súlyos sértésekről, sőt konkrét fizikai támadásról is beszámoltak, amelyek az online térből a valóságba is átterjedtek.
Az újságírókat gyakran „külföldi ügynököknek”, „árulóknak”, „pamfletistáknak” vagy politikai aktivistáknak nevezik. Ezek célja az újságírók szakmai hitelességének aláásása és az ellenséges légkör fenntartása. Különösen súlyos, amikor ezek a címkék politikai szereplőktől vagy intézményi háttérrel rendelkező személyektől érkeznek.
A célzott támadások következményei nem merülnek ki az online térben. Több válaszadó jelezte, hogy a helyi hatóságok megszakították velük a kapcsolatot, nem hívják meg őket hivatalos eseményekre, ami intézményes elszigeteléshez és a szerkesztőségek működésének ellehetetlenítéséhez vezetett.

A verbális támadások mellett technikai jellegű incidenseket is rögzítettek: weboldalak feltörését, szervezett lejárató kommentkampányokat, fenyegető üzeneteket e-mailben és közösségi oldalakon. Előfordult, hogy hamis Facebook-profilt hoztak létre egy médium nevében, megtévesztve az olvasókat és veszélyeztetve az újságírók hitelességét.
A megkérdezettek 79,3 százaléka többször találkozott a saját médiumát vagy kollégáit sértő kommentekkel, 51,7 százalékukat pedig személyesen is rendszeresen támadták az etikus újságírói munkájuk miatt. A halálos fenyegetések, lincselésre való felhívások, fizikai erőszak kilátásba helyezése sem számít ritkaságnak.
A támadások érzelmi hatása jelentős: a válaszadók félelemről, szorongásról, frusztrációról számoltak be. Bár sokan próbálnak érzelmileg eltávolodni a támadásoktól, kihangsúlyozták, hogy „senkinek sem esik jól” az ilyen bánásmód. A digitális térben a résztvevők 13,8 százaléka érzi magát kifejezetten veszélyben, míg több mint fele bizonytalan a saját biztonságát illetően.
A felmérés egyik legriasztóbb megállapítása az, hogy a digitális fenyegetések többségét nem jelentik. A válaszadók 48,3 százaléka soha nem fordult hatósághoz, mindössze 10,3 százalék tett rendőrségi feljelentést. Az okok között szerepel az intézményekbe vetett bizalom hiánya, az eljárások bonyolultsága, valamint az a meggyőződés, hogy a bejelentéseknek nincs érdemi következménye.
Akik mégis segítséget kértek, többnyire a hatóságok tétlenségéről számoltak be: válasz nélkül maradt beadványokról, formális, de eredménytelen eljárásokról. Mindez tovább erősíti az intézményi tehetetlenség és a büntetlenség érzését.
A kutatás rámutatott, hogy bár a megkérdezettek egy része tisztában van a bejelentési eljárásokkal, jelentős azok aránya is, akik csak részlegesen vagy egyáltalán nem ismerik a digitális biztonságot érintő jogi lehetőségeket. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a helyi újságírók egyre kiszolgáltatottabbá válnak a politikai és online nyomásgyakorlással szemben.