Nikolina Sinđelić, a Belgrádi Politikai Tudományok Karának hallgatója és a Szerbiai Népi Mozgalom ifjúsági szervetének a tagja, négy keresetet is benyújtott az Informer bulvárlap szerkesztősége ellen, mivel állítása szerint a lap átfogó lejárató kampányt folytat ellene. Ügyvédei jelezték, hogy hamarosan újabb perek következnek – írja a Danas.rs.
Sinđelić ügyvédje, Aleksandar Ivanović, az egyetemistalány ügyvéde a bíróság épülete előtt tartott sajtótájékoztatón elmondta, hogy kliense csak egy a sok közül, aki az elmúlt 13 évben az Informer célkeresztjébe került, és akit „médiaterror” ért. A különbség az, hogy ő kiállt a saját érdekében, míg mások nem vállalták a nyilvános harcot.
Sinđelić maga is megerősítette, hogy nem pénzbeli kártérítést szeretne, hanem jogi felelősségre vonást.

– Nem fogadjuk el, hogy pénzzel hallgattassanak el minket. Célunk, hogy mindenki, aki törvényt sértett, feleljen tetteiért” – nyilatkozta. Egyben az Elektronikus Médiumokat Felügyelő Testületet (REM) bírálta, amely szerinte nem végzi a dolgát, és ezért sem fordult hozzájuk.

Sinđelić korábban büntetőfeljelentést tett Marko Kričko, a Kiemelt Személyek Védelmével Foglalkozó Egység (JZO) parancsnoka, és több beosztottja ellen is, akiket azzal vádolja, hogy a 2024. augusztus 14-i belgrádi tiltakozás után történő őrizetbe vétele során fizikailag és szexuálisan bántalmazták.
Ügyvédje, Uroš Đokić szerint a feljelentés még mindig az előzetes vizsgálati fázisban van, ám a hatalom igyekszik bagatellizálni az ügyet és politikailag befolyásolni a folyamatot. Rámutatott, hogy Aleksandar Vučić elnök személyesen írt Ursula von der Leyennek, amelyben azt állította, hogy a fiatalok hazudtak a bántalmazásról. Pedig az ügyhöz csatolták Sinđelić sérüléseiről készült orvosi dokumentációt és fényképeket is

Sinđelić szerint a hatóságok mindent megtesznek a bizonyítékok eltüntetésére. Példaként hozta fel a polgári jogok védelméért felelős biztos, Zoran Pašalić nyilatkozatát, aki az Insajder műsorban azt mondta, hogy a bántalmazásról szóló állítások hazugságok, és vannak felvételek, amelyek bizonyítják ezt – ám ezeket már majdnem két hónapja nem hozták nyilvánosságra.
Pašalić azt állította, hogy a felvételek feldolgozás alatt vannak, és lemezen fogják közzétenni. Sinđelić azonban úgy véli, ez azt jelenti, hogy manipulálják a bizonyítékokat: „Hasonló volt a Doljevacnál történt baleset felvétele, ahol épp a döntő két perc hiányzott. Most attól tartok, hogy a háromórás bent tartásunkból csak két percet fognak megmutatni.”
Sinđelić szerint az ombudsman hozzá intézett kérdése –, hogy miért is nem fordult közvetlenül hozzá – teljesen helytelen. „Ő a polgárok védelmezője, neki magától kellene lépnie minden bántalmazott diák és tüntető ügyében” – mondta.
Véleménye szerint a kormányzat szisztematikusan akadályozza a jogi eljárásokat, ugyanakkor bízik abban, hogy a benyújtott keresetek végül jogi következményeket vonnak maguk után, és fényt derítenek a hatósági túlkapásokra, valamint a média lejárató kampányaira.

Nikolina Sinđelić esete túlmutat egy hallgató és egy bulvárlap konfliktusán. Egyszerre szól a média felelősségéről, a politikai hatalom sajtó- és jogrendszerre gyakorolt nyomásáról, valamint a polgári jogok védelmének hiányosságairól Szerbiában. Sinđelić jogi küzdelme szimbolikus ügynek is tekinthető: a fiatal generációk elszámoltathatóságot és igazságot követelnek, miközben szembesülnek az állami intézmények és a kormányközeli média ellenállásával.