Kásler március 15. alkalmából több díjat is átadott, köztük Franka Tibor is kapott Táncsics Mihály-díjat a minisztertől, úgymond kiemelkedő újságírói tevékenysége elismeréseként.

Franka Tibor munkásságának fontosabb állomásait a 444.hu gyűjtötte össze. Mint írták, a rendszerváltás előtt a Magyar Hírlapnak dolgozott, majd az 1990-es évek elején a köztévé munkatársa lett, majd különböző, egyre radikálisabb lapoknál tűnt fel vezető pozícióban. Később a szélsőjobbos MIÉP lapjában és a rádiójában is dolgozott, de a párt színeiben is indult a választáson.

Egy 2001 januári, dabasi fórumról a Népszabadság közölt pár részletet néhány hónapos késéssel; konkrétan a következőket mondta a Magyar Hírlaptól történő távozása kapcsán:

„A Magyar Hírlapot, ahol főmunkatárs voltam, 1989-ben megvette egy úr, Maxwell, akire elég volt ránézni, és az ember zsebében összegyűrődött a zsebkendő. Ezeknek csöpög az orruk, a fülük lejjebb van, mint az orrcimpájuk és csámpásak. Nagyon meg lehet ismerni. Amikor voltam a Szentföldön, én mindjárt tudtam mindent. Gondolom, mi magyarok nem ilyenek vagyunk… Akkor azt mondta: itt valaki nincs itthon, és kiléptem a Magyar Hírlaptól”

– idézi a 444 Frankát, aki egyébként arról is értekezett, hogy csalódott az akkor első kormányzati ciklusát töltő Orbán Viktorban. Franka idővel a MIÉP-től is eltávolodott, és az akkor szélsőjobboldali Jobbikban tűnt fel, majd 2006-tól 2019-ig Kerepes polgármestere volt.

Írói munkássága

A 444.hu felidézi: a most kapott kitüntetésnél az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) Frankát újságíróként és íróként említi. Ennek kapcsán is gyűjtésbe kezdett a portál, és mint azt kiderítették, egy sok tiltakozást kiváltó, „Cigánykérdés cigányúton” című kötet is a nevéhez köthető.

Franka 2003-ban írt egy könyvet „Szájkosár” néven is, annak kapcsán, hogy Magyarországon is tervezték bevezetni a holokauszt tagadásának és a gyűlöletbeszédnek a büntethetőségét – erre utalt a cím is.

Ha bekövetkezik és ránk húzzák a szájkosarat, attól a naptól kezdve törvény biztosítja a nemzethamisítást, azok börtönbe zárását, akik vitatni merik némely kisebbség, csoport vagy vallás szerepét, vagy történelmi esemény körülményeit

– olvasható a kötet fülszövegében. Franka úgy vélekedett, ez a törvény „tökéletesen szolgálja a globalizációt, azaz elsősorban Amerikát és legtehetősebb etnikumát. Általa a nem kívántak azonnal megvádolhatók, perbe foghatók, sőt, könnyen terroristák válhatnak belőlük”.

A 444.hu szerint a szerző úgy építette fel a könyvet, hogy abban hosszasan idézett egy 1998-as svájci per jegyzőkönyvéből, amikor Jürgen Graf állt bíróság elé, akit Franka úgy mutatott be, hogy „svájci nyelvtanár, sőt nyelvzseni, aki csaknem tucatnyi nyelven beszél folyamatosan, és aki hosszú esztendők óta szívós kutatómunkát végez a németországi koncentrációs táborokban történtek felderítésére”.

A szerző ezt követően át is adta a szót Grafnak, aki magát „holokauszt revizionistának” nevezte, és alapvetéseiket három pontban foglalta össze.

Graf kétségbe vonta, hogy a nácik tervet készítettek volna a zsidók kiirtására; léteztek emberek meggyilkolására szolgáló, gázkamrákkal felszerelt megsemmisítő táborok; az áldozatok száma 5-6 millióra rúg.

Azt már nem vonták kétségbe, hogy volt zsidóüldözés, deportáltak zsidókat koncentrációs táborokba – de azért, hogy ott dolgozzanak; közülük valóban sokan haltak meg, de a járványok és a legyengülés miatt – áll a könyvben.

Sőt, a kötetben Graf azzal az elméletével is előállt, hogy Auschwitzban a tetvek által terjesztett flekktífuszban haltak meg tízezrek, a Zyklon B-t pedig éppen a tetvek ellen használták, de nem volt elég belőle.

Elítélték a hivatkozott szereplőket

A portál hangsúlyozza: Grafot elítélték a Franka által hivatkozott perben, de a döntést már nem várta meg; előbb Iránba, majd Oroszországba szökött.

A perben – írja a 444.hu – Graf mellett tanúskodott Wolfgang Fröchlich, egy osztrák mérnök is, aki szerint 15 fokos hőmérsékleten nem is lehetett volna embereket ölni Zyklon B-vel, továbbá könyvet is írt a Gázkamra hazugság címmel. Franka az ő vallomását is belevette a könyvbe, noha több alkalommal is elítélték.

A portál szerint Franka egyetlen pillanatig sem rejtette véka alá, hogy kinek ad igazat, és egyetlen szóval sem kérdőjelezte meg Grafnak és Fröchlich-nek a zsidók elgázosítását és kiirtásának a tervét tagadó nézeteit. A későbbiekben így utalt vissza Grafra:

„Összehasonlítás gyanánt, amíg Grafot a holocaust kutatásaiért 15 hónapi letöltendő szabadságvesztésre ítélték, addig a személyes holocaust élményeinek és véleményének megírásáért Kertész Imrét Nobel-díjjal tüntették ki, pedig mindkét férfiú ugyanazzal az eseménnyel foglalkozott

– írta Franka, aki a későbbiekben hosszasan fejtegeti azt is, hogy szerinte valójában Kertészt lehetne elítélni a szájkosártörvény alapján, mert úgymond gyűlöletet kelt a magyarok ellen.

A Táncsics Mihály-díjjal kitüntetett Franka Tibor a kötetben még más összeesküvés-elméletekre is kitért, így például a 2001. szeptember 11-i terrortámadások kapcsán is.