Egymásnak ellentmondó értelmezésekkel szólítják meg az 1956-os magyar forradalomról az oroszbarát felületek a különböző politikai közönségeket. Miközben a magyar szélsőjobboldal egyes szereplői a szabadságharcosok lehetséges szövetségeseként ábrázolják Vlagyimir Putyin Oroszországát, az orosz állami médiában ismét a szovjet korszak magyarázata kerül előtérbe: nyugati titkosszolgálatok által szervezett, fasiszta lázadásként mutatják be a forradalmat. Ez utóbbi értelmezés magyarországi oroszbarát szélsőbaloldali közösségekben is megjelenik – írja Zubor Zalán az Átlátszón megjelent elemzésében.

Az évforduló körüli vitát Toroczkai László korábbi ünnepi beszédének részletei is felerősítették. A Mi Hazánk Mozgalom október 23-án közzétett videójában a pártelnök arról beszélt, hogy a magyarok 1956-ban nem Oroszország, hanem egy ideológiai alapon szervezett, gyarmatosító birodalom ellen lázadtak fel. Ezt az egykori hatalmat a mai Brüsszellel állította párhuzamba. Megszólalását Magyar Péter és Schmidt Mária is történelemhamisításnak minősítette. A vita középpontjába az került, miként használják fel a forradalom emlékezetét a mai Oroszországhoz való viszony igazolására. Hasonló gondolatmenet jelenik meg az Oroszok az Igazság Oldalán nevű, magyar nyelvű Telegram-csatornán. A felület élesen elválasztja egymástól a Szovjetuniót és a jelenlegi Orosz Föderációt. Az előbbit elnyomó rendszerként, utóbbit a normalitás képviselőjeként ábrázolja. Egy bejegyzésük szerint, ha 1956-ban a mai, Putyin vezette Oroszország létezett volna, megszállás és véres forradalom helyett baráti államközi együttműködés alakulhatott volna ki. Ez a történelmileg nem ellenőrizhető feltevés a jelenlegi orosz vezetés kedvező bemutatását szolgálja.
A Szent István Légiója nevű VKontakte-oldal ugyancsak antikommunista, jobboldali és tradicionalista közösségként határozza meg magát, és tiszteletét fejezi ki az 1956-os forradalom iránt. Bejegyzéseiben azt hangsúlyozza, hogy a szabadságharcot a Szovjetunió hadserege verte le, miközben igyekszik kisebbíteni a szovjet vezetés felelősségét, és azt elsősorban a magyar kommunista vezetőkre hárítja. Az oldal szerkesztői egy orosz oldalon harcoló magyar alakulat képviselőiként lépnek fel, az elemzés szerint azonban ilyen egység létezésére sem 2014-ben, sem a 2022-ben indított teljes körű invázió óta nem került elő bizonyíték.

A „Putyin” nevű Facebook-csoportban terjesztett, mesterséges intelligenciával készített hamis fotó (Forrás: Átlátszó.hu)

Az Átlátszó korábbi feltárására hivatkozva a cikk azt írja, hogy az oldal mögött valószínűleg Alexander Kiszeljov és Tanaj Csolhanov áll. Utóbbi a krími oroszbarát fegyveresek támogatásában, majd a NewsFront propagandaportál magyar változatának elindításában is szerepet vállalt. A Szent István Légiója üzenetét a Nemzeti Internetfigyelő is közölte. A magát nemzeti radikális felületként meghatározó oldal hangvétele az elemzés szerint 2014-től egyre inkább oroszpártivá és Ukrajna-ellenessé vált. Saját közlése alapján kapcsolatot tart a légióként bemutatkozó közösséggel.
A magyar közönségnek szánt, a forradalom iránt megértést mutató üzeneteknek korábban az orosz diplomácia gesztusai is alapot adtak. Borisz Jelcin 1992-ben bocsánatot kért a szovjet beavatkozásért, Vlagyimir Putyin pedig 2006-ban ugyancsak elítélte azt. Az ukrajnai háborúk nyomán azonban az orosz nyilvánosságban fokozatosan visszatért az a szovjet értelmezés, amely az eseményeket külföldről szított ellenforradalomként írja le. A magyar közönség felé közben továbbra is megjelentek a történelmi emlékezet tiszteletét hangsúlyozó állásfoglalások.
Ezt a kettősséget mutatta a 2023-ban kiadott orosz állami történelemtankönyv körüli botrány is. A kiadvány fasisztaként ábrázolta az 1956-os felkelőket, a budapesti orosz nagykövetség viszont válaszában a magyar történelmi emlékezet tiszteletéről és a korábbi orosz elítélő nyilatkozatokról beszélt.

A tankkönyv vitatott részlete a Telex olvasói fotóján (Átlátszó.hu)

 

Később Szergej Lavrov külügyminiszter az Ultrahangnak adott interjújában is felidézte Putyin 2006-os megemlékezését. A cikk szerint a forradalom hetvenedik évfordulóján már látványosan hiányoztak a hasonló diplomáciai gesztusok, miközben az orosz állami médiában megszaporodtak az ellenforradalmi értelmezést terjesztő anyagok.
Október 19-én az állami rendelettel létrehozott Orosz Hadtörténeti Társaság az 1956-os magyarországi eseményeket a hidegháború „színes forradalmaként” tárgyaló konferenciát rendezett. Mihail Mjagkov kutatási igazgató a TASS hírügynökség által is idézett megszólalásában azt állította, hogy a felkelés nyugati titkosszolgálatok gondosan megtervezett művelete volt. Szerinte a fegyveres megmozdulások magját négyezer, Ausztriából és Németországból átdobott veterán alkotta. Az Átlátszó ezt alaptalan állításként ismerteti.
A négyezer külföldi fegyveresről szóló történetet a Pravda HU nevű VK-oldal is terjesztette, Andrej Lugovoj orosz parlamenti képviselőre hivatkozva. Lugovoj a brit titkosszolgálatokat tette felelőssé a forradalomért. Ugyanez a felület ugyanakkor a Szent István Légiója 1956-ot méltató üzenetét is újraközölte. Az elemzés ezt olyan propagandamódszer példájaként mutatja be, amely nagy mennyiségben terjeszt akár egymásnak ellentmondó állításokat is. Ebben a következetességnél fontosabb, hogy minél többféle közönség találjon számára elfogadható, az orosz érdekekhez illeszkedő magyarázatot.

Az orosz televízióban és rádióban szintén megjelent a forradalom fasiszta lázadásként való bemutatása. Jevgenyij Szpitszjin történész a TV Centr, majd az állami Majak rádió műsorában nyilas és horthysta erők akciójáról beszélt, amelyet szerinte a nyugatnémet titkosszolgálat mozgatott. A RIA Novosztyi egy budapesti rendezvényről szóló tudósításának leírásában az 1956-os tüntetéseket kommunisták, szovjet katonák és járókelők elleni mészárlások kezdeteként jellemezte. Több orosz anyag az ukrajnai Euromajdannal is párhuzamba állította a magyar forradalmat, mindkettőt nyugati beavatkozás eredményeként ábrázolva.
Ez különösen élesen ütközik a magyarországi oroszbarát közbeszéd azon állításával, amely elutasítja az 1956-os magyarok és a hazájukat védő ukránok helyzetének összehasonlítását. Az orosz forrásokból emellett hiányzik az a Magyarországon terjedő magyarázat, hogy a forradalmat valójában nem oroszok, hanem ukránok verték le. A cikk felidézi, hogy a bevetett szovjet haderő etnikai összetételére hivatkozó állítást korábban a Qubit cáfolta. Az elemzés szerint ez a gondolatmenet a Kreml azon üzenetéhez sem illeszkedik, amely az önálló ukrán nemzeti létet igyekszik megkérdőjelezni.

Az oroszbarát történelmi értelmezések a magyar szélsőbaloldal kisebb közösségeiben is megjelennek. A cikk a Munkáspárt mellett a Munkásőr Emléktársaságot, a Magyar Antifasiszta Ligát és a Stromfeld Egyesületet említi. Utóbbi az évforduló idején szovjet katonasírokat és munkásmozgalmi emlékműveket gondozott, egyik videójának kísérőszövege pedig gyalázkodó módon írt a Köztársaság téri események résztvevőiről. A Munkásőr Emléktársaság tagjai orosz nagykövetségi rendezvényeken is megjelentek, és a pártállami jelképek mellett az orosz háborús szerepvállalás támogatására is használt Szent György-szalagot viselik.
A társasághoz köthető Ellenforradalom 1956 nevű Facebook-oldal ellen a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tett feljelentést, a kommunista diktatúra bűneinek relativizálását és önkényuralmi jelkép használatát kifogásolva. A helyzet ellentmondása, hogy a HVIM maga is nyíltan oroszbarát: képviselői részt vettek egy szentpétervári szuverenista találkozón, közleményükben pedig elismerően írtak Oroszország hagyományos értékeket hirdető törekvéseiről és birodalmi jellegéről. Egyúttal bírálták, hogy az orosz állam magyar kommunista szervezetekkel ápol kapcsolatokat.

Az Átlátszó szerint a jelenség nem magyar sajátosság. Nyugati szélsőbaloldali csoportok szovjet nosztalgiából vagy antiimperialista meggyőződésükre hivatkozva támogatják Moszkvát, míg szélsőjobboldali mozgalmak a nacionalizmus, a bevándorlásellenesség és a hagyományos értékek védelmének szövetségesét látják Putyinban. Az 1956-ról terjesztett, egymást kizáró magyarázatok azt mutatják, hogy az oroszbarát kommunikáció eltérő történelmi és ideológiai üzenetekkel is ugyanazt a célt szolgálhatja: a mai Oroszország támogatásának erősítését.