Donald Trump ismét élesen támadta a sajtót. Ezúttal Maggie Haberman Pulitzer-díjas újságírót, a The New York Times Fehér Ház-i tudósítóját illette a közösségi oldalán Maggot” (kukac) gúnynévvel és azzal vádolta meg a Pulitzer-díjas újságírót, hogy hamis történeteket ír róla. Emellett azt is kilátásba helyezte, hogy az újságírót is bevonja a The New York Times ellen indított kártérítési perbe – közölte az Index.hu.
A konfliktus hátterében valószínűleg nem csupán szakmai vita áll. Haberman és kollégája, Jonathan Swan ugyanis egy új könyvön dolgoznak Trumpról, amely várhatóan újabb részleteket tár majd fel az elnök politikai működéséről és a Trump-adminisztráció belső folyamatairól, ami úgyszintén hozzájárulhatott ahhoz, hogy Trump személyeskedő hangnemben támadta az újságírót.
Az eset azonban nem egyedi jelenség, hanem egy szélesebb mintázat része. Az elmúlt hónapokban Trump többször is kritikus hangvételben, gyakran személyeskedve támadta azokat az újságírókat – különösen női riportereket –, akik kellemetlen vagy kritikus kérdéseket tettek fel neki.
Az elemzők úgy látják, hogy ennek a stratégiának kettős célja lehet. Egyrészt az elnök saját politikai bázisa előtt próbálja hitelteleníteni az őt bíráló médiát, másrészt pszichológiai nyomást gyakorol azokra az újságírókra, akik kérdéseikkel kellemetlen helyzetbe hozhatják. A „haldokló” vagy „bukó” sajtótermékek emlegetése, valamint a sértő becenevek használata régóta része Trump kommunikációs eszköztárának.
Bár a The New York Times és az érintett újságírók többnyire nem reagálnak közvetlenül ezekre a támadásokra, szakmai szervezetek egyre nagyobb aggodalommal figyelik a politikai retorika eldurvulását. A vita így már nemcsak arról szól, hogy mennyire pontosak a vitatott cikkek, hanem arról is, milyen szintre süllyedhet a politikai közbeszéd, ha a személyeskedő sértések egyre nagyobb szerepet kapnak a nyilvános megszólalásokban.
