A brit újságírók több mint fele már rendszeresen használja a mesterséges intelligenciát a mindennapi munkavégzés során, mégis a szakma túlnyomó része inkább fenyegetést, semmint lehetőséget lát a technológiában. A Reuters Institute friss, reprezentatív felmérése átfogó képet ad arról, hogyan viszonyulnak a brit média dolgozói az MI-hez. Az eredmények pedig egyszerre meglepőek és aggasztóak.

A kutatás szerint a brit újságírók 56%-a legalább heti rendszerességgel használ MI-eszközöket, 27%-uk pedig naponta támaszkodik rájuk. Mindössze 16%-uk mondta azt, hogy még soha nem dolgozott MI-támogatással. A mesterséges intelligencia leggyakrabban a nyelvi feladatokban jelenik meg: átírásban, fordításban és nyelvtani ellenőrzésben. Ezekben a folyamatokban ugyanis kisebb a hibalehetőség kockázata, mint például a tényellenőrzésben vagy pedig az elemző anyagokban.
A tartalom-előállításban azonban továbbra is óvatosak: ötletgenerálásra vagy pedig cikkrészletek megírására csak minden hatodik újságíró használ MI-t. A videó- és képgenerálás pedig még marginális szerepet játszik.
Az adatok arra is rávilágítanak, hogy a fiatalabb, férfi és vezetői pozícióban lévő újságírók használják leggyakrabban az MI-t – részben azért, mert kevesebb szerkesztőségi korlátozás vonatkozik rájuk. Továbbá az is látszik, hogy az üzleti területen dolgozó újságírók jóval intenzívebben építenek a technológiára, mint például a kulturális vagy életmód területen dolgozók.

Sokan remélték azt, hogy az MI felszabadítja az újságírók idejét, csökkenti az adminisztratív terheket és több teret ad az érdemi munkának. A valóság azonban nem ezt mutatja.
A felmérés szerint minél többet használ egy újságíró MI-t, annál nagyobb eséllyel érzi úgy, hogy túl sok időt tölt alacsony szintű, mechanikus feladatokkal. Ennek oka az, hogy az MI új ellenőrzési és adat-előkészítési munkafolyamatokat generál: Az újságíróknak át kell nézniük a generált tartalmakat, javítaniuk kell a pontatlanságokat, és gyakran több időt vesz igénybe a kimenet ellenőrzése, mint amennyit megspórolnának a technológia alkalmazásával.
Érdekességképpen éppen azok elégedettek legkevésbé kreatív idejükkel, akik napi szinten használják az MI-t – míg a legelégedettebbek azok, akik egyáltalán nem használják.
Ugyanakkor az újságírók 62%-a szerint az MI nagy vagy nagyon nagy fenyegetést jelent a szakmára. Mindössze 15%-uk lát benne komoly lehetőséget. A fiatalabb generációk hozzáállása sem pozitívabb, hiába ők a legintenzívebb felhasználók. A vezetői pozícióban lévők ugyan nyitottabbak, de körükben is dominál a bizalmatlanság.
A napi szintű felhasználók képezik az egyetlen csoportot, amely nem mutat elsöprően pesszimista hozzáállást, ami azt jelzi, hogy a technológia gyakorlati ismerete csökkentheti a félelmeket.

A legnagyobb aggodalmak a pontosság romlásához, az eredetiség kérdéséhez, az újságírók iránti közbizalom csökkenéséhez és az MI elfogultságaihoz kapcsolódnak.
A felmérés szerint még A technológiát jól újságírók is aggódnak ezek miatt.
A brit újságírók 40%-a szerint szerkesztőségükben egyáltalán nincs integrálva az MI. További nagy részük csak korlátozott integrációról számolt be. Mindössze 11%-uk mondta, hogy közepes szintű Mi-használat jellemzi a szerkesztőségüket, és alig akad olyan médium, ahol kiterjedt vagy teljes integrációról lehet beszélni.
A konglomerátumoknál dolgozó újságírók jóval több MI-támogatást és képzést kapnak, mint a független szerkesztőségek munkatársai. Ez nem meglepő, hiszen előbbiek fejlesztői csapattal, dedikált MI-szakértőkkel és pénzügyi háttérrel rendelkeznek; utóbbiak pedig jellemzően harmadik féltől származó eszközökre szorulnak.

A jövőt illetően azonban feltűnően optimisták: a legtöbben biztosra veszik, hogy a szerkesztőségükben, különösen a nagy médiacsoportoknál növekedni fog az MI jelenléte.
Ugyanakkor a szerkesztőségi szabályozás hiányos. Bár a nagyobb médiumok egy része már bevezetett irányelveket a felügyeletre, adatvédelemre és átláthatóságra, az MI torzításaira kevés helyen térnek ki. A képzések hiánya különösen éles kontrasztot mutat: a konglomerátumok újságíróinak fele, a független médiumok dolgozóinak csupán 14%-a kap MI-képzést.
A kutatás világossá teszi, hogy az MI-használatban szakadék nyílt a nagy és kicsi médiumok között és amennyiben nem történik tudatos, iparági szintű beavatkozás, ez várhatóan tovább fog mélyülni,

Összegzésül az MI máris szerves része az újságírói munkának, de jelenléte korántsem megnyugtató. Bár rengeteg feladatot könnyíthetne meg, az újságírók nagy része egyelőre többletmunkát, etikai kockázatokat és bizonytalanságot tapasztal. A jövő azonban elkerülhetetlen: a technológia terjed, a szerkesztőségek pedig kénytelenek lesznek alkalmazkodni – vagy lemaradni azon a versenypályán, ahol az emberi munka minősége és az MI képességei egyszerre határozzák meg a média jövőjét.