A The Stringer (külsős) című, az idei Sundance Filmfesztiválon bemutatott dokumentumfilm, illetve a film bemutatását követő vizsgálatok komoly kérdéseket vetnek fel a fotó szerzőjének a kilétével, a globális hírügynökségek etikai gyakorlatával, valamint a háborús zónákban dolgozó helyi fotósok kizsákmányolásával kapcsolatban – írja a Media.ba.

A „Napalm lány” címen ismertté vált fényképet 1972. június 8-án készítették Vietnámban. A fotón egy kilencéves, meztelenül menekülő kislány, Phan Thị Kim Phúc látható, miután a dél-vietnámi erők célt tévesztett (baráti tűz) napalmbomba támadásában megégett a testtel, sírva menekül. A kép szimbolikus erejű, brutális őszinteséggel ábrázolja a háború borzalmait, és a közvéleményre gyakorolt hatása ellenére sem tudta megállítani az erőszakot. A fénykép 1973-ban a rangos World Press Photo és a Pulitzer-díjat is kiérdemelte. Az Associated Press (AP) hírügynökség a fotó szerzőjeként Nick Út vietnámi-amerikai fotóriportert nevezte meg.

A The VII Foundation produkciójában az idén elkészült és bemutatott The Stringer című dokumentumfilm az alapjaiban rengette meg a fotó szerzőiségének kérdését. Ugyanis a filmben elhangzottak szerint az ikonikus fotót valójában Nguyễn Thành Nghệ, egy helyi vietnámi stringer (azaz külsős) készíthette a felvételt, ezt viszont a hírügynökség nem ismerte el.
A stringerek, ellentétben a hivatalos tudósítókkal, gyakran helyi lakosok, akik a háború áldozataiként maguk is kockázatot vállalnak. Fotóik gyakran jobb minőségűek és hitelesebbek, hiszen ők jobban ismerik a helyi viszonyokat. Ennek ellenére képeiket a fő tudósítón keresztül sokszor jelképes összegért vagy név nélkül továbbítják a hírügynökségekhez. Egyes esetekben – ahogy azt a film is bemutatja – a fő tudósítók saját nevük alatt adják le ezeket a képeket, különösen, ha maguk nem voltak jelen az eseménynél.

A dokumentumfilm hatására három különböző vizsgálat indult a fotó szerzőségének ügyében:

Az Associated Press belső vizsgálatot indított, de perdöntő bizonyítékok híján hivatalosan fenntartotta, hogy Nick Út a kép szerzője,
A World Press Photo is újravizsgálta az ügyet és bár nem vonták vissza az 1973-as díjat, hivatalosan felfüggesztették a szerzőség elismerését, és bejelentették, „hogy az alkotó neve felfüggesztésre került és további vizsgálat alatt áll. Elképzelhető, hogy a fotó valódi szerzője sosem lesz teljes bizonyossággal azonosítható.”
Ez az eset történelmi jelentőségű: először fordul elő, hogy a világ egyik legfontosabb sajtófotós díját egy ismeretlen által készített kép nyerte el.

A történet rávilágít a nemzetközi hírügynökségek működésének sötét oldalára: a profitorientált struktúrákban gyakori, hogy a helyi tudósítókat – a stringereket – alulfizetik, kihasználják, és gyakran szerzői jogi elismerés nélkül dolgoztatják. Ezek a fotósok, akik életüket kockáztatják a frontvonalakban, gyakran sem erkölcsi, sem anyagi elismerést nem kapnak.

A dokumentumfilm készítője személyes példával is alátámasztja ezt: a boszniai háború idején az egyik külföldi kollégája a nemzetközi hírügynökség nyomásgyakorlásának engedve, a saját neve alatt az ő fotóját használta fel engedély nélkül.
Ezen a téren azóta sem történt érdemleges változás. A háborús fotózást gazdasági érdekek, nem pedig morális elvek szerint működik.

A megégett vietnámi kislányt ábrázoló fotó 2016-an is előtérbe került, amikor a Facebook „meztelenséget ábrázoló tartalomnak” jelölte meg é eltávolította a közösségi oldalról, de a közfelháborodás hatására a Fb visszakozott és elismerte a kép történelmi jelentőségét.

A „The Stringer” című dokumentumfilm rávilágít arra, hogy a helyi fotósok – akiken sokszor a valóság bemutatása múlik – mennyire is elhanyagolt és kiszolgáltatott szereplői a hírszolgáltatásnak A kép ikonikus maradt – de most már nem csak a háború borzalmait, hanem az igazságtalanságot is szimbolizálja.