Miért hajlamosak az emberek bedőlni az egyértelműen téves információknak és álhíreknek? Erre kereste a választ nagy hatású, 2020-ban publikált tanulmányában Gordon Pennycook, a kanadai Reginai Egyetem viselkedéstudományi kutatója és David G. Rand, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) üzletvezetés-tudományi és agykutató professzora. A kutatók fő kérdése az volt, hogy az emberek inkább arra használják az érvelési képességüket, hogy meggyőzzék magukat az ideológiailag kedvező állítások valóságtartalmáról, vagy arra, hogy politikai ideológiától mentesen megkülönböztessék a valós tartalmakat az álhírektől – Bodnár Zsoltnak a Qubit.hu tudománynépszerűsítő hírportálon megjelent cikkét teljes egészében átvesszük.

A kanadai tudósok kutatását ismételte most meg egy reprezentatívnak számító, közel ezer fős magyar mintán az ELTE PPK Szociálpszichológia Tanszékének két kutatója, Faragó Laura és Krekó Péter, valamint Orosz Gábor, a Lille-i Egyetem szociálpszichológusa – tanulmányuk a Nature lapcsaládhoz tartozó Scientific Reports folyóiratban jelent meg.

Mint a tanulmányt kísérő blogposztban írják: „A félretájékoztatás és a dezinformáció komoly társadalmi, gazdasági és politikai problémát jelent Kelet- és Közép-Kelet-Európában, ahol a demokratikus intézményrendszer törékenyebb és később alakult ki, és ahol az illiberális populizmus erősödik.” Példaként említik, hogy Magyarországon kirívóan magas azok száma, akik Ukrajnát hibáztatják az orosz invázióért, ami azért is érdekes, mert a magyaroknak nem is olyan távoli emlékei lehetnek az orosz megszállásról. Az ukránellenes, nyugatellenes és mérsékelten oroszbarát nézetek azonban a kutatók szerint nem a történelmi tapasztalatokkal, hanem sokkal inkább azzal magyarázható, hogy a kormánypropaganda szisztematikusan ontja az orosz dezinformációt.

A kulcs az analitikus gondolkodás

A kutatásban részt vevő 991 alanyt 15 tényszerűen hamis és 15 valós hír címével szembesítették, amelyek népszerű médiumokban jelentek meg. A hamis és a valós híreket is három csoportra bontották: voltak köztük a Fidesz-szavazókhoz ideológiailag közel álló, az ellenzéki szavazók világnézetével megegyező, valamint semleges hírek, amelyek mindegyikét egy-egy képes Facebook-poszt formájában tárták az alanyok elé, véletlenszerűen. A résztvevőknek ezután minden kapott hírről el kellett dönteni, hogy mennyire pontos a címben szereplő állítás.

Mivel a szerzők hipotézise szerint az erős analitikus gondolkodás, a digitális írástudás és a forrásismeret segíthet az álhírek és a dezinformáció felismerésében, a kutatásban ezeket is igyekeztek felmérni. A résztvevők felének a forrás feltüntetésével, másik felének a forrás elhagyásával mutatták be a híreket, mindenkinek ki kellett töltenie egy digitális írástudási tesztet, illetve meg kellett oldaniuk néhány rejtvényt is, ami a kognitív reflexió mérésére szolgált.

Az eredmények alapján a magyar ellenzéki szavazók kevésbé érzékenyek a dezinformációra, és a kormánypárti szavazókhoz képest jobban meg tudják különböztetni egymástól az álhíreket és a valódi híreket, attól függetlenül, hogy a hír tartalma egyezik-e a saját nézeteikkel. Igaz, mindkét csoport elnézőbb az ideológiailag hozzá közelebb álló hírekkel.

Minél magasabb a pontszám, annál pontosabban azonosította az adott csoport a hírek valóságtartalmátForrás: Faragó et al. 2023

„Tehát az Orbán-hívők inkább a Fidesznek kedvező hírek esetén, az ellenzékiek meg inkább az ellenzéknek kedvező hírek esetén tudták helyesen elővenni és gyakorolni kritikai képességeiket. Ha meg valami »ellenséges« irányú hírt láttak, akkor mindkét csapat hajlamos volt azt igazságtartalmától függetlenül hamisnak találni” – kommentálta a tanulmányt a Facebookon Tóka Gábor, a választásokkal és közvélemény-kutatásokkal foglalkozó Vox Populi blog szerzője.

A kutatók azt is megállapították, hogy a digitális írástudás pozitívan jelzi előre a hírek valóságtartalmának helyes megítélését, ugyanis minél jobban ismerte valaki az internettel és a közösségi médiával kapcsolatos alapvető fogalmakat, annál jobban fel tudta ismerni az álhíreket. A forrásismeret már kisebb szerepet játszik ebben: a kutatók várakozásával szemben a résztvevők túlnyomó része nem figyelte, hogy milyen oldal (valódi hírforrás vagy összeesküvés-elméleteket terjesztő oldal) osztotta meg a cikket, inkább annak címére, ajánlószövegére és a hozzá csatolt képre összpontosítottak.

Mint a rejtvényekre adott válaszokból kiderült, az analitikus gondolkodás is segíti az álhírek és a dezinformáció felismerését; a tudatosan gondolkodók az ellenzéki oldalon és a kormány támogatói között is pontosabban ítélték meg a hírek valóságtartalmát. Igaz, azt is megfigyelték, hogy a pártállás már önmagában meghatározza az analitikus gondolkodás szintjét (legalábbis erre utal, hogy az ellenzékiek között magasabb volt az analitikus gondolkodás mutatója), így ez a két szempont kölcsönhatásban befolyásolja a téves információk felismerését – magyarán az analitikus gondolkodás jobban növelte az igazságértékelést az ellenzéki oldalon, mint a kormánypártiak között.

A vezérbe vetett vak bizalom

„Eredményeinket figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a magyar kormánypárti szavazók nehezen tudnak különbséget tenni a valódi és az álhírek között” – szól a kutatók következtetése. Tóka Gábor értelmezése szerint a tanulmány két elméletet állít fel a két szavazótábor közti médiaértési különbség okaira: „Az egyik nagyjából (és csak egy kicsit illedelmesebben fogalmazva) az, hogy a Fidesz-kormányzat médiamonopóliuma és kommunikációs rutinjai folytán agymosott népek lettek a Fidesz támogatói. A másik tippjük meg az, hogy a konzervatív beállítottság (amit a Fidesz támogatóknak tulajdonítanak) valamiért szellemileg restté teszi az embert.” Szerinte ehhez még hozzájöhet az, amit az Egyesült Államokban is megfigyeltek Donald Trump elnöksége alatt: a Trump-hívők tudták, hogy az elnök szavait nem mindig lehet komolyan venni, de mivel továbbra is vele szimpatizálták, arra jutottak, hogy nem is olyan fontos a szavahihetőség.

„Miután a Fidesz propaganda-apparátusának mégis több – mondjuk talán így, a földhözragadt részletek tekintetében valótlan állításokra épülő – és hangosabb ultramély igazsággal bombázta híveit az elmúlt X évben, mint amivel az ellenoldal válaszolni tudott erre, ezért a Fidesz-hívek az ellenzékieknél jobban elfogadhatták azt a beállítottságot, hogy nem kell leragadni annak firtatásán, hogy a részletek igazak-e, amikor a történet amúgy egy általuk mélynek és igaznak tartott leckét közvetít (a klasszikus esetben azt, hogy ne jöjjenek ide migránsok, csak mert ne jöjjenek ide). Ezért aztán kevésbé használják analitikus képességeiket egy hír igazságtartalmának megítélésénél, mint az ellenzék támogatói. Nevezhetjük ezt az ügybe, pártba, vezérbe vetett vak bizalomnak is. (…) Ezzel szemben az ellenzéki oldalon levőkben a saját vezéreik és azok üzenetei kevesebb vakhitet tudtak kelteni. Ergó a hívek is többet használják a kritikus gondolkodásra való képességüket, amikor meghallgatják a vezérszónokot”