Európában sehol akkora és olyan típusú elnyomás az aktivisták és újságírók ellen, mint amilyet Oroszország vezetett be, illetve, amilyet az elmúlt hónapokban a szerbiai rendőrség alkalmazott – írja a Cenzolovka, médiumokkal, újságírók érdekvédelmével foglalkozó hírportál, ami szerint a belügyi szervek a nyilvános összejövetelről szóló törvényt használja fel a kis a kis közösségekben élő, tekintélyes és véleményüknek hangot adó személyek, hallgatni nem szándékozó újságírók szembeni küzdelemben.
Ha a rendőrminisztert kérdeznénk, valószínűleg az összes, be nem jelentett, vagy pedig spontán tiltakozásokról tudósító újságírót, ezek „szervezőjének „tüntetnék” fel és emiatt 100-150 ezer dinárig terjedő pénzbírságot szabnának ki rájuk. És bármilyen őrülten hangzik is, a bíróságok pont ilyen rendőrségi jelentéseket fogadtak el, ezt pedig nem minden újságíró ellen nyújtják be, hanem az intézkedések kis közösségekben élő, jó hírű, kritikus hangnemet megütő befolyásos újságírók ellen irányulnak– áll az írásban.
A Cenzolovka szerint ez a teljesen új, számunkra innovatív rendőri húzás az újságírók elnyomására és tevékenységük akadályozására a nyilvános összejövetelekről szóló törvény 22. cikkének, első szakaszának 2. pontját idézve alkalmazzák, ami alapján drákói büntetéseket szabnak ki a be nem jelentett összejövetelek szervezőire. Márpedig úgy, hogy a rendőrség jogellenesen az ezekről tudósító újságírót tekinti szervezőnek, a szabálysértési bíróság pedig elfogadja a belügyi szervek dolgozójának a feljelentését.
Így az elmúlt időszakban többtucatnyi egyszerű polgárt, aktivistát és újságírót büntettek meg 5000 dináros pénzbüntetéssel, amit a Közlekedés biztonságáról szóló törvény alapján róttak ki rájuk.
Néhányan, közöttük Mina Delić zentai szabadúszó újságírónő is nemrég bírósági idézést kapott a gyülekezési törvény megsértésének a vádjával, amiért a fentieknél jóval szigorúbb büntetések kirovása várható.
Ahogyan Mina, a többi érintett újságíró is a velük szemben foganasított intézkedésekre megfélemlítésként és munkájukra történő nyomásgyakorlásként tekint.
Darko Šper a VOICE oknyomozó hírportál újságírója és a Független Újságírók Szerbiai Egyesületének az elnökségi tagja a Cenzolovkának nyilatkozva elmondta, hogy a rendőri intézkedések célpontjai kiváló lokális közegekben ténykedő újságírók, akik írásaikkal nagy befolyást gyakorolnak a környezetükre.
– nyilatkozta Šper a Cenzolovkának és hozzáfűzte azt is, hogy lokális közegekben közismert személyek tevékenysége annyira zavarja ezt a kormányt, hogy folyamatosan új módszereket találnak ki, hogy megakadályozza őket munkájukban. Másrészt а VOICE oknyomozó hírportál újságírója szerint az biztató, hogy bátor újságírókról van szó, akiket képtelenek megakadályozni abban, hogy tovább dolgozzanak.
Ugyanakkor Šper szerint mindez időpocsékolás és kimerítő egyben.
Darko Šper (Forrás: N1)
A Belügyminisztérium utasítása szerint
dr Katarina Golubović Az Emberi Jogokért Küzdő Bizottság (YUCOM) elnöknője a Cenzolovkának nyilatkozva azt állítja, hogy a gyülekezésről szóló törvényt nyilvánvalóan a Belügyminisztérium által meghatározott alapján alkalmazták, amivel a kis közösségekben élő tekintélyes, kritikus hangnemű egyéneket vették célkeresztbe.
–Ez persze ellentétes a nemzetközi szabványokkal és előírásokkal – jegyezte meg Golubović.
A rendőrség szelektíven és „tudatosan” választotta ki azokat az egyéneket, akik ellen a gyülekezési törvény 2. cikk (1) bekezdés 2. pontja alapján eljárást indítottak. Amíg tiltakozás résztvevőinek túlnyomó részét a közúti közlekedés biztonságáról szóló törvény 333. paragrafusa alapján 5000 dináros pénzbírság kifizetésére (8 napon belüli kifizetés esetén ennek a felére) büntettek, addig őket szigorúbb pénzbírság fenyegeti (100 000-től 150 000 dinárig terjedő pénzösszeg).
A rendőrség a Facebookon keresztül történő felhívást „a megmozdulás megszervezésének” tekintette, illetve annak bizonyitékaként, hogy a gyülekezés nem spontán volt, így a közösségi oldalak megfigyelése révén eljutott azokhoz az emberekhez, akiket aztán szervezőként üldöztek. Habár ugyanaz a törvény szerint a szervező az a fizikai, vagy pedig jogi személy, aki előkészít egy gyülekezést és erről értesítést küld, illetve megszervezi azt. Így az a személy viszont, aki megosztja az eseményről, vagyis jelen esetben a gyülekezésről szóló felhívást, nem nevezhető szervezőnek – ecsetelte Katarina Golubović, aki szerint lehetetlen, hogy a helyi rendőrkapitányságok önállóan kezdeményezték az ilyen jellegű akciókat.
–Létezett egy rendszer, egy, a Belügyminisztérium központjából eredő központosított akció. Mindenképpen létezett egy belső utasítás, irányelv, hogy a rendőrség miképpen viszonyuljon az egészhez – mondta.
–Problematikusnak tekinthető az is, hogy a bíróságok elindították a szabálysértési eljárásokat, vagyis figyelembe vették és elfogadták a rendőrség ilyen jellegű követeléseit. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie és a bírósági eljárásoknak sem lett volna szabad elkezdődnie, ehelyett a bíróságnak el kellett volna vetnie az összes ilyen követelést. Az, ami pozitív ebben a történetben az, hogy az emberjogi ügyvédek megszerveződtek és támogatást nyújtottak a vádlottaknak. Már van két elsőfokú felmentő ítélet is az esetek kapcsán. Ezek még nem jogerősek és ezért nem is értesítettük a nyilvánosságot ezekről. Ezek a felmentő ítéletek meghozatala során figyelembe vették, hogy a megosztás, illetve annak a ténye, hogy jelen volt az előre be nem jelentett gyülekezésen, még nem elegendő ahhoz, hogy valakit a törvény 22. cikkének első szakaszának 2. pontja alapján elítéljenek valakit – ecsetelte dr Golubović, aki szerint teljesen mindegy, hogy a rendőrség egy újságíróval, vagy pedig egy aktivistával viselkedett így.
–Senkivel szemben sem viselkedhetnek így, különösen nem az újságírókkal szemben nem. Akinek kötelezettsége, hogy tisztelje a tájékozottsághoz való emberi- és alkotmányos jogot. Az újságírók, mint polgári aktivisták, előnyben kellene, hogy legyenek részesítve. Különösen azért, mert az illetékes szerveket is tájékoztatták arról, hogy békés tiltakozások szerveződnek, amiknek törvényes és legitim célkitűzései vannak, azzal, Ez teljes mértékben elegendő kellene, hogy legyen ahhoz, hogy a nemzetközi előírásokkal összhangban nemcsak az újságírók és az aktivisták, hanem az összes polgár védve legyen a megtorlás bármilyen formájától – hangsúlyozta ki az ügyvédnő.
A nemzetközi szabványok és előírások orosz mintára történő megsértése
Golubović szerint a szerbiai Nyílvános gyülekezésről szóló törvény nincs összhangban a nemzetközi szabványokkal és előírásokkal, amelyek szerint a rendőrségnek biztosítania kell a békés összejöveteleket, még ha ezek szembemennek a Közúti közlekekedés biztonságáról szóló törvényben foglaltakkal. A rendőrség valójában először is köteles lett volna biztosítani a tiltakozásokat és megvédeni ezek résztvevőit. A rendőrség azonban nem így cselekedett, és legtöbb esetben sem az újságírókat, sem pedig a békés tiltakozókat sem védte meg a különböző huligáncsoportok támadásaitól.
A YUCOM elnöknője szerint leggyakrabban Oroszországban alkalmazzák, hogy a tiltakozás résztvevőit szabálysértési feljelentések alapján szigorúan megbüntetik.
–A szerb rendőrség intézkedései pedig úgy tűnik, hogy az orosz gyakorlattal van összhangban, szemben a nemzetközi, európai gyakorlattal és szabványokkal. Az Európa Tanács szabványai és az EBESZ nyilvános gyülekezésekről szóló irányelvei teljesen megérthetőek és az ENSZ is értékelést és javaslatokat tett közzé Szerbia irányába és azok a meghatározások, ami alapján a rendőrség üldözte az embereket, nincsenek összhangban a nemzetközi gyakorlattal- nyilatkozta a YUCOM elnöknője.
Nem tudni, hogy pontosan mennyi eljárást indítottak a nyilvános gyülekezésről szóló törvény alapján, mivel a YUCOM-nak nem volt ideje a 67 szerbiai bíróságtól lekérni ezeket az adatokat, de a szervezet honlapján megtalálható „Az emberi jogokat védelmezőkkel szembeni támadásokat feltüntető térképről” látható, hogy több személy ellen is eljárásokat indítottak Zombortól és Nagykikindától kezdve, Čačakon, Aranđelovacon, Kevevárán, Nišen, Novi Pazaron stb.
Az is érdekesnek tekinthető, hogy amíg a tiltakozások a tavalyi év novemberében, decemberében voltak, addig az első felmentő ítéleteket csak a választások után hozták meg.
A Független Újságírók Szerbiai Egyesületének (NUNS) sincsenek komplett adatai a tiltakozásokról tudósító újságírókkal szembeni megtorlásokról.
Marija Babić, a NUNS ügyvédnője a Cenzolovkának nyilatkozva elmondta, hogy a médiumokban talált, illetve azon kisszámú újságíróktól kapott adatokat gyűjtötték össze, akik az egyesülettől segítséget kértek.
–Hisszük azt, hogy ez a szám nem végleges és, hogy akadnak még hasonló esetek. A NUNS még decemberben egy felhívást intézett a Belügyminisztériumhoz, amiben kihangsúlyoztuk, hogy véleményünk szerint ez újságírókkal és sajtómunkásokkal szembeni komoly nyomásgyakorlás az, amit művelnek és ezzel az újságírómunka és nyilvánosságnak közérdekű eseményekről történő tájékoztatása iránti teljes értetlenségüknek adnak hangot. Azt is tudjuk, hogy bizonyos számú esetben a MUP visszavonta a feljelentéseket, viszont azóta sem kaptunk hivatalos választ tőlük a feltett kérdéseinkre. Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben újabb esetek jelentkeztek, illetve, hogy az újságírókat és a sajtómunkásokat beidézése folyamatosan zajlik, s ezért ugyanezeket a kérdéseket ismét hivatalosa úton feltesszük a MUP képviselőinek – jegyezte meg a NUNS ügyvédnője.
Egyébként a rendőrség nemcsak a szabálysértési feljelentések küldözgetése, illetve drákói büntetésekkel történő fenyegetésekkel gyakorolt nyomást a tavaly téli tiltakozások ideje alatt. A NUNS olyan eseteket is számon tart, amikor a rendőrök Vranjeban, Nišben, Jagodinán és Újvidéken bekopogtattak egyes újságírók lakásának az ajtaján, és megfenyegették őket, hogy ne menjenek ki a tiltakozásokra. Volt, akiket a rendőrállomásokra is beidéztek azzal a gyanúval, hogy ők szervezték a tiltakozásokat. Az ilyen és ehhez hasonló rendőrségi viselkedést még csak ezek után kell kivizsgálni és szankcionálni, mert ezekről semmiképpen sem szabad megfeledkezni – jegyezte meg az ügyvédnő