28 évvel ezelőtt, 1994. április 8-án ölték meg a harminc éves Radislava Dada Vujasinovićet az ex-yu térség egyik legbátrabb újságírónőjét. Vujasinović tényfeltáró írásaival vált ismerté, amelyekben megfélemlíthetetlenül Slobodan Milošević rezsimje által elkövetett bűnügyekre és gaztettekre derített fényt. Branislav Tapušković, Vujasinović családjának az ügyvédje, a  Cenzolovkának nyilatkozott a nyomozás meggátolásáról, illetve a bizonyítékok megsemmisítéséről, ami szerinte nagyban hozzájárult ahhoz, hogy minden remény elveszett ahhoz, hogy fény derüljön az újságírónő ellen elkövetett gyilkoságra.

Az őrülten bátor, megfélemlíthetetlen, okos, igazságszerető, szépséges Dada Vujasinovićot 28 évvel ezelőtt a saját Új Belgrádban lévő lakásában ölték meg, a gyilkoság pedig a mai napig megoldatlan maradt, mert a szerb állam megvédte az elkövetőket. A rendőrség és az ügyészség is felelős. A felsőfokú ügyészség az esetet, „vizsgálat előtti szakaszban tartva” továbbra sem zárta le.

Branislav Tapušković, Vujasinović családjának az ügyvédje szerint az ügy teljes mértékben elévült és nincs az az intézmény, amelyik ki tudná deríteni az igazságot.

Forrás: .DadaVujasinovic.com

Meggyilkolása pillanatában Dada mindössze 30 éves volt és az általa végezett munka – Tudósítások a Horvátországi és Bosznia-Hercegovinai harcterekről, szervezett bűnözésről, a politikussá átvedlett bűnözőkről, illetve a bűnözésbe süllyedő politikusokról készített írásai- nagyon sok a pályán sokkal huzamosabb ideje lévő újságíró karrierjébe se fért volna bele.

Vujasinović családja és az akkoriban vele a Duga hetilap szerkesztőségében dolgozó újságírók biztosak abban, hogy az újságírónő ellen elkövetett gyilkosság motívumai abban az a furcsamód eltűnt, zöld irattartóban tartott dokumentumokban és bizonyítékokban rejlik, amiben a tényfeltáró írásaihoz és az által írt könyvhöz archivált anyagokat tárolta. Az általa készített interjúk hanganyagát tartalmazó hangkazetták között a család egy mágnesre bukkant, ami tönkretetté ezeket a felvételeket. Az a kazetta pedig úgyszintén eltűnt, amelyen az utolsó, a Novi Pazar-i rendőrség illegális fegyverkereskedelmét feltáró történetét tárolta, ahogyan nem találták meg a telefonos-titkárnőjének a hangkazettáját sem, amelyen az utolsó telefonhívások voltak rögzítve.

A gyilkosságot követően eltüntették a fontos bizonyítékokat is és tudnivaló, hogy ki tette ezt. Amennyiben megállapítanák, hogy ki tüntette el a bizonyítékokat, rajta keresztül a gyilkoság megrendelőjéhez is le lehetne jutni. Ügyvédként lehetőségem és felhatalmazásom sem volt arra, hogy ezt kivizsgáljam
– nyilatkozta a család által felfogadott ügyvéd, aki 15 éven keresztül foglalkozott az esettel.

–Az első naptól kezdve azt állítottam, hogy eltüntették a bizonyítékokat, illetve azt, hogy a gyilkoság helyszínét nem látogatta meg a vizsgálóbíró, ami ugye ilyen esetekben normális, ahogyan azt is megjegyeztem, hogy nagyon fontos bizonyítékokat, közöttük a ruháit is nagyon gyorsan eltüntették. 15 éven keresztül harcoltunk, hogy bebizonyítsuk, hogy nem öngyilkosság, hanem gyilkosság történt. 15 év után jutottunk el oda, hogy belássák, hogy nem egy, hanem két lövés dördült el és így nem követhetett el öngyilkosságot, ahogyan azt az elejétől fogva állították. Így megvolt az indok is, hogy a gyanúsítottak ellen elindítsák az eljárást, de ez nem az én feladatom. Bűnvádi feljelentéseket is tettem 1995-ben, de ezeket mind elvetették. Épphogy, csak sikerült elfogadtatnunk azt, hogy gyilkosság történt, de ezt is érvényen kívül helyezték. Sohasem mentem bele olyan számításokba, hogy ki semmisítette meg a bizonyítékokat és ez egy olyan dolog volt, amit elhallgattak
. – nyilatkozta az ügyvéd.

A Dada által feltárt, novi pazari rendőrök illegális fegyverkereskedelme mellett a gyilkosságra az az interjú is motívum lehet, amit Željko Ražnatović Arkannal, közvetlenül az ellene elkövetett gyilkosság előtt készített.

Radislava Dada Vujasinović Arkannal beszélget (Forrás: .politika-ekspres.net

Ebben Dada a hírhedt bűnöző és a Szerb Nemzeti Gárda álkatonai alakulat parancsnokának közvetlen fenyegetését is közzé tette:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

–Amennyiben érdekel, az, hogy ki lesz a következő, írd le azt, hogy te leszel az és írd le azt is, hogy ezt én mondtam – válaszolt idegesen Arkan az újságírónőnek az abban az időben elkövetett gyilkosságokkal kapcsolatos kérdésére. A fiatal újságírónő pedig nemhogy ezt is megjelentette, a szövegében azt az ironikus megjegyzést is hozzáírta, hogy „nem értem, hogy mi idegesítette fel Arkant ennyire, mivel nem a bűnözőkkel kapcsolatban, hanem az üzletemberekkel kapcsolatban kérdeztem őt”

Lehetséges motívumként a Božidar Stevanović tábornokkal készített beszélgetését is emlegetik, Stevanovićot akkor neveztek ki a légierő, illetve a légvédelem parancsnokának. A beszélgetés megjelentetése miatt az újságírónőt többen is megfenyegették.

Ezek közül egyetlen nyomot sem követtek le, mindegyiket megcáfolták és elhallgatatták azzal a mesével miszerint az újságírónő egy vadászpuskával saját magát lőtte mellkason.

A Cenzolovka azon észrevételére, hogy az újságírónő halálának az ügyén dolgozó rendőrök még élnek és ők talán mondani tudnak valamit, illetve megmutathatják, hogy milyen irányban haladjon tovább nyomozást a család ügyvédje azt válaszolta, hogy először őket kellene kikérdezni, hogy a nyomozás megkönnyítése érdekében miért is tüntették el a bizonyítékokat arról, hogy gyilkosság vagy öngyilkosság történt, majd pedig megjegyezte, hogy a kezdetek óta arra mutatott rá, hogy a tetthelyen két típusú vért találtak és ez vezetett ahhoz, hogy a továbbiakban gyilkosság elkövetése ügyében nyomoztak.

Tapušković egyben megjegyezte azt is, hogy mivel lassan 30 éve történt a gyilkosság, az ügy véleménye szerint elévült és senki sem felelhet ezért.

–Még ha valakit meg is gyanúsítanak, akkor is eddig nem volt semmilyen eljárás sem. Esély sincs arra, hogy bárki, bármit is tegyen, ahogyan esélye sincs egy a rendőrök elleni eljárás elindításának. Semmit sem lehet már megállapítani. Az igazságot csak a bíróság állapíthatja meg, de amennyiben most valaki elindítaná az eljárást, és lenne valaki az érintettek között, aki bevallást szeretne tenni, az eljárást azonnal leállítanák azzal, hogy az ügy elévült – jegyezte meg Tapušković.

Dada Vujasinovićot, a Duga hetilap újságírónőjének a holttestére 1994. április 8-án bukkantak. Az akkori állami intézmények, függetlenül attól, hogy a nyomozószervek koránt sem kellőképpen végezték el munkájukat, nagyon gyorsan közzétették, miszerint az újságírónő öngyilkos lett

Az újságírónő szülei nem hittek a hivatalos változatban és független szakértőket fogadtak fel, akik egy évvel később jelentésükben kizárták az öngyilkosság elkövetésének lehetőségét. Jogi képviselőjükön, Branislav Tapuškovićon keresztül az ügyészségen ismeretlen elkövető ellen bűnvádi feljelentést tettek, amire semmilyen választ sem kaptak. Az adott évben még kétszer megtették a bűnvádi feljelentést, amire az ügyészség nem reagált.

Radislava Dada Vujasinović a szervezett bűnözés és a szerb állam kötődéseiről )Forrás: Utisak Nedelje, Studio B) 

 

1996 decemberében bírósághoz fordultak, amire a vizsgálóbíró az eset rekonstrukcióját rendelte el, de ezt csak 1998. május 5-én végezték el, az ekkor készített jelentést pedig Slobodan Milošević hatalmának megdöntését követően 2001.július 3-án fejezték be.

Ezt követően a szülők szakértői felülvizsgálatot kértek. 2005 májusában elsőként az igazságügyi orvostani vizsgálatot végezték el ballisztikus jelenléte nélkül az újvidéki törvényszéki-orvostani intézetben, majd pedig 2008 májusában Vlada Kostić ballisztikai szakértő is elvégezte saját szakértői vizsgálatát, ami során megállapította, hogy az újságírónőt megölték, ahogyan azt 14 évvel ezelőtt Dada szülei által felbérelt szakértők is megállapították.

Ezt követően 2009 januárjának végén a Belgrádi Felsőfokú Ügyészség közzétette, hogy büntetőeljárást megelőző eljárást indít a gyilkossági ügyben. Az ügyészség az Újságírók ellen elkövetett gyilkosságokat kivizsgáló bizottság kezdeményezésére még egy hollandiai kivizsgálást kért, azonban a hágai holland törvényszéki intézet 2016-ban arra a következtetésre jutott, hogy „az elhunyt Radislava Vujasinović testén lévő kritikus pillanatban szerzett sérülések gyilkosság, öngyilkosság, vagy pedig baleset által is keletkezhettek”. Ez visszalépés volt az ezt megelőző következtetéshez képest, miszerint megkérdőjelezhetetlenül gyilkosság történt. Az esetet felhígították és azóta egyhelyben toporog az ügy.

Ugyanakkor senki sem ragaszkodott ahhoz a fontos, a holland intézet által is megállapított fontos tényhez, hogy azok a bizonyítékok eltűntek, amelyek alapján meg lehetne állapítani, hogy mi is történt pontosan. Az Újságírók ellen elkövetett gyilkosságokat kivizsgáló bizottságnak azóta nincs semmilyen információjuk azon kívül, hogy az esetet továbbra sem zárták le.