Hatékony esköz vagy pedig megkésett lépés? A Bakan Insight írása az Európai Unió médiaszabadságról szóló törvényéről

A Riporterek Határok Nélkül (RSF) által tavalyi év tavaszán megtartott online videokonferenciájának a résztvevői szerint az Európai Unió azon lépése miszerint elszánta magát, hogy Európában megvédi a médiapluralizmust és a sajtószabadságot minden tekintetben üdvözölendő fejlemény, viszont sokan attól tartanak. Hogy az EU gesztusa túl kevés, és nem utolsósorban elkésett ezzel.

A médiaelemzők, a sajtóorgánumok és a civil szervezetek széles körben üdvözölték az Európai Bizottság bejelentését is, miszerint jogszabállyal igyekszik meghiúsítani a médiába történő politikai beavatkozást, illetve nagy médiacsoportok általi felvásárlásokat, viszont voltak, akik meglepődtek azon, hogy Brüsszel mért várt ilyen sokáig, illetve aggodalmukat is kifejezték a leendő törvény hatályossága és végrehajtásnak a módozata kapcsán.

Az Európai Bizottság bejelentését, miszerint jogszabályt tervez a médiába való politikai beavatkozás meghiúsítása és néhány nagy médiacsoport általi felvásárlások megakadályozása érdekében, széles körben üdvözölték a médiaelemzők, a sajtóorgánumok és a civil szervezetek, bár egyesek meglepődtek, hogy miért várt Brüsszelt ilyen sokáig és egyben aggódnak a törvény végrehajtása kapcsán,

Thierry Breton, az EU belső piacért felelős biztosa az Európai Médiahíd november 29-i forumán a médiaszabadságról szóló törvény kapcsán elmondta, hogy e törvény meghozatalának alapvető célja, hogy biztosítsa az uniós médiapiac integritását és függetlenségét és

„Ezzel szeretnénk fejleszteni a médiapluralizmust és javítani az ágazat egészének ellenálló képességét” – mondta és kiemelte, hogy fel akarnak lépni az uniós médiavállalatok tevékenységébe való mindenféle idokolatlan beavatkozással szemben.

A médiumok Európában több mint két évtizede kettős fenyegetéssel néz szembe: egyrészt a különösen Közép- és Délkelet-Európai országok iliberális kormányai azok, akik egyre kifinomultabb eszközöket alkalmaznak a független médiával szemben, másrészt pedig az IT óriáscégek azok, akik egyre nagyobb falatot harapnak ki a hagyományos médiumok piacáról. Ennek köszönhető a médiapluralizmus folyamatos hanyatlása, az újságírókkal szembeni erőszakos és megfélemlítéses cselekedetek gyakorivá válása, s még több más tényező, amit az RSF “kúszó hírsivatagként” jellemez, amelyek véget az újságírók nem tudják a hiteles információikat a közvélemény elé tárni.

Az RSF a 2021-es sajtószabadság-indexében megjegyezte, hogy „az Európai Unió alapvető szabadságjogainak védelmére létrehozott mechanizmusai még nem lazították meg Orbán Viktornak a magyar médiára gyakorolt szorítását, és nem gátolták meg a más közép-európai országokban meghozott drákói intézkedéseket”.

Ezt hivatott orvosolni az új médiaszabadság-törvény, amelyet a Bizottság munkaprogramja szerint 2022 őszén mutatnak be. Az Európai Bizottság szerint a jogszabály az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló felülvizsgált irányelvre épül, és kiegészíti a digitális szolgáltatásokról szóló törvénycsomagot, amely az online médiára, illetve az újságírásra is új megállapodással rukkol elő.

Dr. Damian Tambini, a Londoni Közgazdasági Egyetem (London School of Ecomonics – LSE) Média és Kommunikációs Tanszékének kiváló szakpolitikai munkatársa úgy véli, hogy A jelek arra utalnak, hogy az EU szabályozási gépezetét sokkal integráltabb keretekké csiszolják, és hogy a médiaszabadságról szóló törvény a demokrácia alátámasztását célzó koherens, megfontolt terv része.

 

Mutasd a pénzt!

Lukasz Lipinski, a Polityka lengyel hetilap főszerkesztőhelyettese szerint az új médiatörvény egyik fontos eleme a meglévő, a tekintélyelvű hatalom és az IT óriások nyomásában fulladozó független médiumok bevételeinek a támogatása, s ez lényegében olyan mechanizmusokat jelent, amely a kormányokat megakadályozzák abban, hogy az adófizetők pénzét állami hirdetési kiadások formájában kedvezményes értékesítési helyekre irányítsák, a független értékesítési helyeket pedig megakadályozzák ebben.

Az Európai Uniós országok közül Lengyelország és Magyarország különösen kirívó példa erre.

A VSquare, az Átlátszó.hu és a Mérték Médiaelemző Műhely agytröszt adatai szerint 2010 és 2018 között a magyar állam  1,2 milliárd eurót költött reklámkampányokra, s ennek az összegnek a túlnyomó részét a vele lojális médiumokba tömte ezzel is táplálva a „orbánbarát média-ökoszisztémát”, vagyis aKözép-Európai Sajtó- és Médiaalapítványt (KESMA), amelyet a kormány 2018-alapított meg úgy, hogy a legtöbb kormánypárti médium tulajdonosait rávette, hogy cégieket az alapítványnak adományozzák.

Manapság a KESMA az országban több mint 500 médiumot ellenőriz, besöpörve így az állami hirdetési bevételek nagy részét.

 

 

Lengyelországban a jobboldali Jog és Igazságosság Párt (PiS) más megközelítést alkalmaz a médiumoknak a kormányzati irányítása alatti megszilárdítására, bár ők is az Orbánhoz hasonló politikát folytattak az állami hirdetéseknek a hozzájuk hűséges csatornákhoz történő átírányítához.

Az országban magánkézben lévő médiumok „újralengyelesítésének” a  zászlaja alatt a kormány a külföldi tulajdonban lévő sajtóorgánumok ellenőrzése alá vonására törekedett, azáltal, hogy az állami cégek segítségével megosztotta a médiát.

2020-ban a német Verlagsgruppe Passau eladta a Polska Presst a lengyel állami üzemanyag- és energiaipari óriáscégnek, a PKN Orlennek, így országszerte 17 millió olvasóhoz eljutó 20 vezető regionális újság, 120 hetilap és 500 online portál  került a PKN Orlen irányítása alá aminek a vezérigazgatóját, Daniel Obajteket a kormány nevezte ki és gondolom mondani sem kell, hogy Obajtek  Jarosław Kaczynski, a PiS pártelnökének a támogatója.

Nemzerközi Sajtó Intézet (International Press Institute) szerint „Obajtek vezetése alatt az Orlen az állami reklámbevételeket a kormánykritikus médiától a Jog és Igazságosság pártolóinak a folyószámláira irányította”.

Az európai médiaszektor új tulajdonosi, verseny- és egyesülési keretrendszerének bevezetése kapcsán az európai parlamenti képviselők és médiaelemzők azzal érvelnek, hogy a médiaszabadságról szóló törvény strukturális megközelítést igényel, amelyet a rendelkezésére álló uniós eszközök teljes eszköztárának támogatnia kell.

Az Onet Politico ( a Politico lengyel változata) élén álló lengyel médiamenedzser, Michal Broniatowski úgy vélekedik, a leghatékonyabb dolog, amit az EU tehet a lengyelországi médiaszabadságért, az, ha szilárdan kitart amellett, hogy jogállamiság kérdésében vitába szálljon Varsóval, s nyomást gyakoroljon azáltal, hogy mindaddig visszatartja a 750 milliárd eurós koronavírus-gyógyulásból vagy költségvetési forrásokból származó uniós forrásokat mindaddig, amíg a PiS le nem állítja a demokratikus értékek erodálósádát.

Broniatowski szerint az EU ugyan reagált, de ezt nem következetesen cselekedte, mivel az iliberális rezsimek Magyarországon és Lengyelországban is megvalósítják programjaikat.

„Most viszont az Európai Unió ráeszmélt, hogy a helyzet elviselhetetlenné vált, és az egyetlen egy működőképes eszköz az, ha visszatartják a pénzeszközöket.

Polyák Gábor a Médimérték Médiaelemző Műhely civil szervezet vezetője  alig tudta leplezni csalódottságát, amikor az az EU törekvéseiről beszél a BIRN-nek.

„„Az elmúlt tíz évben a magyar médiát folyamatosan támadták, ami az uniós intézmények szeme láttára történt, és nem történt semmi sem” – sóhajtott felé s hozzáfűzte, hogy a legnagyobb probléma az, hogy a nyugati szakértők nem is értik, miképpen is működik a rendszer, Közép-Európában. Példának okán a a Magyar Médiatanács, a szabályozó testület papíron teljesen független, de valójában a tagságát a kormányhoz közel álló tisztségviselők képezik

„Amennyiben az Európai Únió komolyan gondolná a függetlenséget, akkor figyelemmel kísérné a Magyar Médiatanács döntéseit is, s ez egyértelműen megmutatná, hogy ezek mennyire egyoldalúak. Viszont ezzel senki sem törődik. “

Polyák szerint ennek a felügyeletnek a végrehajtása a bécsi székhelyű Alapjogi Ügynökség feladata kellene, hogy legyen, bár mások szerint egy olyan páneurópai intézmény, mint az Audiovizuális Médiaszolgáltatások Európai Szabályozói Csoportja (ERGA) jobb lenne, ha ezt a célt szolgálná.

Egy közelmúltban megrendezett workshop során Robeto Viola az EU egyik vezető tisztségviselője azt mondta, hogy a az ERGA erősebbé tételéről szóló vita csak most kezdődött el és a Az Európai Bizottság egyértelműen centralizálni és szabványosítani kívánja a médiairányítást, s ezzel nem fogja veszélyeztetni a demokratikus normákat – jegyezte meg dr Tambini.

Itt és most

A jogszabály megalkotásának a határideje 2022 vége, s ekkora már elképzelhető, hogy Orbán Viktor és a pártja a Fidesz kikerülhet a hatalomból, de ennek ellenére az új törvény már nem sokat segít a fennálló helyzeten. Az Európai Unió mindenesetre két konkrét programot is bejelentett, amit általánosságban mindenki üdvözölt. Az egyik ilyen program kapcsán az EU közölte, hogy a Kreatív Európa programtól 75 millió eurót különít el a sajtószabadsággal és a médiapluralizmussal kapcsolatos projektumokra.

 

Tekintettel arra, hogy a jogszabály megalkotásának határideje a jövő év vége, amikorra már elképzelhető, hogy Orbán Viktor pártja a Fidesz kikerülhet a hatalomból, az új törvény nem sokat segít a mostani helyzeten.

Az azonnali aggodalmak kezelésére az Európai Bizottság két konkrét programot jelentett be, amelyeket mindannyian üdvözöltek.

Az Európai Bizottság közölte, hogy 2027-ig 75 millió eurót különít el a Kreatív Európa programból a saággal és -pluralizmussal kapcsolatos projektek támogatására 2027-ig, emellett elindítja a , ahova tizenhat európai hírügynökséget hív meg, közöttük néhány Nyugat-balkáni ország hírügynökségeit is.

„A hírügynökségek közös hírgyártási központot hoznak létre itt Brüsszelben, hogy az EU-ügyekkel foglalkozzanak, és 15 nyelven készítsenek tartalmat” – mondta Vera Jourova, az az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős alelnöke az Európai Hírmédia Fórumán, aminek a résztvevői

üdvözölték a különböző nyelvű hírügynökségi központ bejelentését, amely olyan országok esetében ,mint Magyarország, ahol a kormánypárti média papagájként ismételgeti a miniszterelnök abbeli grandiózus elképzelését, miszerint miképpen is védelmezi hazáját Brüsszel „imperializmusával” szemben.

Márton Gegely, a HVG magyarországi független hetilap főszerkesztőjének a BIRN-nek adott nyilatkozata szerint az Európai Híradó létrehozása a példának okán óriási segítséget jelentene a magyar médiának, hiszen végre hozzáférhetnének a független külföldi hírekhez, illetve az uniós tudósításokhoz.

Mint ahogyan a Sajtószabadság Alapítvány is beszámolt arról, az állami irányítással működő MagyarTávirati Iroda (MTI) nem került be az uniós hírmegosztásban résztvevő hírügynökséget közé- Márt csak azért sem, mert a többi magyarországi kormánypárti médiumokhoz hasonlóan az MTI is a Fidesz érdekeit szolgálja.

A magyar médiának tipikus és gyakran alábecsült problémája, hogy mind a kormánypárti, mind a független média túlzottan függ az MTI-től. Az anyagi korlátok miatt a magyar lapokból hiányoznak a külföldi tudósítók, sőt az angolul beszélő újságírók is, akik ellenőrizni tudnák az ügynökségtől érkező tudósításokat.

„Az EU csúcsokról készített elfogulatlan tudósítások, a a fehérorosz-lengyel konfliktusról készített tényeken alapuló beszámolók, a francia vagy a német választásokról készített kiegyensúlyozott jelentések egyaránt hozzájárulnának a magyar társadalom jobb tájékoztatásához” – nyilatkozta a HVG főszerkesztője.

Az eredeti angol nyelven íródott szöveg itt olvasható el.