A Centar za Interkulturalnu Komuniaciju CINK) civil szervezet az „Ismerd fel és dekódold (Prepoznaj i dekodiraj) projektum keretében ez év január 18-tól február 18-ig terjedő időszakban belgrádi bulvárlapok (Kurir, Informer, Večernje Novosti, Alo és Blic) 150 számát elemezte, s a felmérés során 232 gyülöletbeszéd elemeit tartalmazó szöveget talált. A CINK aktivistái szerint legtöbb ilyen szöveg az Alo-ban jelent meg (összesen 70), a legkevesebb pedig a Blicben (6).
Ugyanakkor a A KRIK oknyomozó újságíró-hálózat által működtetett Raskrikavanje, álhír-leleplező portál tavalyi évi elemzése szerint a öt bulvárlapban (Kurir, Alo, Informer, Srpski telegraf i Večernje Novosti) összesen 1200 álhír jelent meg, s amennyiben a becslések szerint a hazai nyomtatott újságok összpéldánya mintegy 400 ezer, a napilapok olvasóinak száma pedig 200 ezer és 1 millió között mozog, véletlenül sem szabad lebecsülni a nyomtatott sajtó befolyását, végül is, ezek közül mindegyiknek online kiadásuk is van.
Összegezve a két felmérés eredményét sajnos az derül ki, hogy egyrészt az olvasók jelentős hányada van kitéve a féligazságot tartalmazó, illetve teljes mértékben hazudó tartalmaknak, másrészt az Informer, a Kurir, a Večernje Novosti és az Alo a szerkesztési politikájuk részeként szisztematikusan ápolja a gyűlölet beszédet. A felmérés ugyan nem tért ki a Srpski Telegrafra, de az elmondottak, teljes mértékben erre kormánymelletti bulvárlapra is vonatkoznak – írja a Cenzolovka.rs
A felmérés alapján a kormányhű napilapok célpontjai az ellenzéki politikusok és pártok. A felmérés ideje alatt elemzett újságokban 105 szöveg jelent meg Đilas és más ellenzéki személyiségek ellen, amikben megtalálhatóak voltak a gyűlöletbeszéd elemei. Ezt követik a gyűlöletbeszédet tartalmazó nacionalista szövegek (101), amelyek leginkább a koszovói albánok és a horvátok ellen uszítanak, a harmadik helyen pedig a nők elleni gyűlöletbeszéd található (15), míg a „futottak még” kategóriában a „gyűlöletbeszéd egyéb formái” található. A felmérés elemzését elvégző Milorad Đurić elmondása szerint alaposan meglepődött, miután kiderült, hogy a felmérés időszakaszában a bulvárlapokban egy, faji alapon működő gyűlöletbeszéddel sem találkozott.
A szerző szerint úgyszintén nagyon kevés negatív hangnemű szöveg jelent meg a bevándorlókkal és az LGBTQ közösség tagjaival szemben-
Ahogyan Milorad Đurić is megállapította a felmérések elemzésében, nyilvánvaló, hogy a belgrádi bulvárlapoknak egymással eléggé összehangolt szerkesztési politikájuk van.
A Raskrikavanje felmérése szerint a Kurir, Alo, Srpski Telegraf és Večernje Novosti, csak a címoldalaikon 1172 ál-. megalapozatlan-, manipulatív hírt jelentettek meg. Ugyanakkor e médiumokban továbbra is milliók özönlenek a költségvetésből. Csak a tavalyi év folyamán e napilapok kiadói legalább 29 millió dinárt kaptak a szerbiai községektől.
Napilapokra lebontva a Večernje Novostiban 169 álhírre bukkantak, a Kurirban pedig 163 ilyen „hír” jelent meg. Az álhír gyártás nagyágyúja mégis a Srpski Telegraf, aminek a címoldalán 403 álhír jelent meg. Az Alo-ban 225, az Informerben pedig 212 álhír.
A Srpski Telegraf egyben abban is „abszolút győztesnek” is tekinthető, hogy átlagban egy olyan száma sem került ki a nyomdából, amiben ne lett volna legalább egy álhír a címoldalán (A ST nem jelenik meg minden nap), de volt olyan nap is, amikor a címoldalán található szövegek közül egyetlen egy pontos infót sem tettek közzé.
A koronavírus járvánnyal kapcsolatos álhírek megjelentetésében az Informer vitte el a pálmát s a rendkívüli állapot kihirdetése előtt a bulvárlap az állam érdekeivel összhangban tájékoztatott a Covid-19-ről, vagyis azt hangoztatta, hogy „a koronavírus nevetséges”, de olyan álhírt is leközölt, hogy a napfény megöli a koronát, illetve, hogy „ a leves és gyömbér megment a fertőzéstől”. Ugyanakkor egyes állami tisztségviselők kijelentéseivel, miszerint a vendégmunkások bűnösek az újonnan megfertőződtek számának a megnövekedéséért, az Informer külön ezt bizonyitó adatok és tények nélkül jelentette meg, hogy a rendkívüli helyzet első napjaiban, tavaly márciusban „200 ezer vendégmunkás utazott be Szerbiába, akik közül 6000-en fertőzöttek voltak.”
Đilas „szörnyeteg”, de Đukanović „még félelmetesebb”
Miközben az összes bulvárlapban Dragan Đilast tekintette elsőszámú közellenségnek , addig az Alo tabloid oldalain a szerb ellenzéki politikus kénytelen volt megelégedni a második helyezéssel, Milo Đukanović ugyanis elorozta tőle a pálmát. A montenegrói politikusról több mint harminc megkérdőjelezhető írás született. Szerbgyűlölőnek titulálták, de az Alo szerint Đukanović a járványt arra használta fel, hogy hatalmon maradhasson. Amikor pedig elveszítette a választásokat, azt írtak, hogy vérontást tervez, amiről úgyszintén kiderült, hogy hazugság.
Ez a bulvárlap előszeretettel idézte dr Branimir Nestorovićot is, aki ugye a járvány kitörése elején a szerb nőket Olaszországba küldte vásárolni, ezt követően pedig azt nyilatkozta, hogy „a szerbeknek olyan a genetikájuk mint az oroszlánoké, ami megvédi őket a koronavírustól, ellentétben az olaszokénál, akiknek a genetikájuk gyengébb” Ezt egyébként Nestorović a Raskrikavanjenak adott nyilatkozatában cáfolta, s szerinte mindössze annyit mondott az Alo újságírónőjének, hogy a szerbeknek más a génstruktúrája”
Vučić közlegény megmentése
Az Alo több alkalommal jelentetett meg cikket arról is, miszerint Aleksandar Vučić veszélyben van, illetve a narkó maffia, a mágnások és a „đilasszosok“ célpontjában áll. Az Alo több alkalommal Vučić családját is ezek célpontjába helyezte. Miután tavaly júniusban a KRIK a köztársasági elnök fiának Aleksandar Vidojević, az egyik szerbiai/ montenegrói bűnbanda tagjának a társaságában készült fényképét megjelentette, ez a bulvárlap bizonyítékok felmutatása nélkül megjelentette, hogy Vučić a titkosszolgálat célpontja, azt viszont elfelejtette leközölni, hogy a KRIKnek a társaságot lefotózó újság írónőjétől elkobozták a telefont, miközben legalább egy rendőr is a helyszínen tartózkodott.
A pénz színe
A nyilvánosság számára is elérhető dokumentumok alapján, amit a Raskrikavanje összegyűjtött, a felmérésükben szereplő bulvárlapok és a kiadóik a tavalyi esztendőben a szerbiai önkormányzatok pályázatain keresztül több mint 29 millió dinárt zsebeltek be a községi és városi önkormányzatoktól.
A dezinformáció bajnokának tekinthető Srpski Telegraf négy községtől összesen 1 millió dinárhoz jutott, míg az Informer valamennyivel kevesebbet – mintegy 800 ezer dinárt kapott, de a bulvárlapot kiadó Info It Media és Insajder tim Belgrádtól még 5, 9 millió dinárt kapott. A Večernje Novosti több mint 5 millió dinárt kapott a projektjei megvalósitására, de Kurirt kiadó Adria Media sem maradt hoppon, mert tavaly legkevesebb 6, 9 milliót szerzett a tulajdonában lévő médiumok pénzelésére, s ezek közül a legnagyobb összeget, 4 millió dinárt, megint csak Belgrád adta.
A szomszéd tehene…
Ami a nacionalista retorikát illeti, a Večernje Novostiban tavaly 169 megalapozatlan vagy álhír jelent meg, de a napilap címoldalán tradicionálisan helyet kapott a szomszédos országokkal történő „leszámolás”, akiknek a lap azt üzente, hogy „a muzulmánok támadták meg Srebrenicát”, „a montenegróiak usztasa dalokat énekelnek”, a „macedónok a Független Horvát Államot ünneplik”, de szóba került az is, hogy a „horvátok gáncsolnak el minket”. Vlagyimir Putyint pedig természetesen pozitív színekben tüntették fel”.
Ő egyébként nem sokat szerepelt a címoldalakon, de annál több olyan tartalom jelent meg, amiben Oroszország hatalmát dicsőitették. Ilyenek voltak a koronavírusról szóló álhírek, miszerint „a koronát oroszok győzik le 16 géppel), vagy „Az orosz gépek legyőzik a koronát”
Érdekességképpen a Večernje Novosti tavaly októberben Veljko Belivuk bandáját új klánként kezelte, miközben a KRIK már éveken keresztül irt Belivuk és az állami struktúrák összefonódásáról, illetve az általa elkövetett bűntényekről, amik kapcsán vádat is emeltek ellene.
Az elnök emberei
Az Informert az Insajder tim belgrádi vállalat adja ki, aminek Dragan J. Vučićević a 100 százalékos tulajdonosa, s aki sohasem titkolta azt, hogy közel áll a rezsimhez, sőt Vučićević szinte naponta kihangsúlyozza, hogy teljes mértékben támogatja Vučićet és a Szerb Haladó Pártot.
Az Alo napilap és az azonos elnevezésű hírportál tulajdonosa Saša Blagojević, aki az Alo Media Systemen keresztül birtokolja ezeket. Blagojević 2017-ben a Ringier Axel Springertől, a Global Media Technology nevű másik cégén keresztül vásárolta fel az újságot. Ő egyben a kormánypártivá vált Studio B televízió tulajdonosa is. Blagojević a Pištaljka független hírportál szerint Siniša Mali pénzügyminiszter hosszúéves barátja.
A Srpski Telegraf a Medijska Mreža tulajdonában van, amely mögött Ljubomir Dabović a részvények 55 százalékát birtokló többségi tulajdonosaként van, míg partnerei Lazar Simić, Milan Lađević és Saša Milovanović tulajdonában a részvények 15-15 százaléka van, Az impresszumban található adatok alapján Milovanović az újság igazgatója, Lađević pedig a főszerkesztő. A KRIK adatbázisa szerint Simić egykoron Igor Isailović, Ana Brnabić üzleti partnerének az ügyvédi irodájában dolgozott, egyben Siniša Mali bizalmi embere.
A Kurir 2019 januárja óta Igor Žeželj tulajdona, aki a nyilvánosság előtt a Telekom állami cég megbízható és kivételezett partnereként közismert. Ez a cég egyébként több tucatnyi millió eurót fektetett bele Žeželj üzleteibe.
A Večernje Novosti 2019 óta Bojan Rajić ez idáig nem túlzottan ismert üzletember kezében van. A napilapot Szendrő (Smederevo) külvárosában lévő Media 026 cége vette meg a Borba nyomdájától 2,5 millió euróért. A Raskrikavanje akkoriban azt irta, hogy a Gazdasági Bejegyzések Ügynökségének a Media 026 cég alapitásáról a bejelentést Igor Isailović a hatalommal kiváló kapcsolatokat ápoló, Siniša Malival off shore ügyleteket végző ügyvéd adta át. A napilap főszerkesztője pedig Milorad Vučelić, a szerb háborús propaganda egyik szellemi atyja.