A nemzetközi kutatások és adatelemzések szerint a válsághelyzetek idején – legyen szó bevándorlási razziákról, erőszakos incidensekről, gazdasági megrázkódtatásokról vagy járványokról – a közönség figyelme látványosan a helyi médiára irányul. – írja a DGTL.hu. Példaképpen a Nieman Lab vizsgálata szerint az Egyesült Államokban a bevándorlási hivatal (ICE) akciói közvetlenül megnövelték a nonprofit helyi hírportálok látogatottságát, különösen azokét az oldalakét, amelyek az érintett közösségekre specializálódtak. 2025 őszén több portál forgalma ugrásszerűen nőtt: a New York-i nepáli közösséggel foglalkozó NepYork látogatottsága 20 ezerről 289 ezerre emelkedett, más regionális lapok pedig 50–150% közötti növekedést értek el. Hasonló hatást figyeltek meg az erőszakos események idején is: egy massachusettsi tragédia után egy helyi portál forgalma 380%-kal ugrott meg.

A jelenség mögött több tényező áll. Az egyike ezeknek a „bizalmi előny”. A kutatások szerint a közönség jobban bízik a helyi hírekben, mint az országos médiában. A Pew Research Center adatai alapján 2025-ben az amerikai felnőttek 70%-a állította, hogy bízik a helyi hírszervezetekben, szemben az országos média 56%-os arányával. A Louisiana State University kutatói szerint ennek egyik oka egy pszichológiai mechanizmus: a „helyi” megjelölés heurisztikaként (agyban történő gyors becslési módszer) működik, vagyis mentális rövidítésként, amely automatikusan növeli a hitelességérzetet. Kísérletek bebizonyították, hogy az emberek még egy fiktív hírforrást is megbízhatóbbnak tartanak, amennyiben a nevében földrajzi hely szerepel. Ezzel a tényezővel megmagyarázható a helyi médiába vetett bizalom mintegy fele.

A bizalom másik gyökere a társadalmi identitásban rejlik. Szociálpszichológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a közönség a helyi médiát a közösség tulajdonának érzi („tőlünk, nekünk”), ezért jobban kötődik hozzá. Egy amerikai vidéki megyében végzett kutatás például azt találta, hogy a lakosok inkább a közösségi Facebook-csoportokat választották, mint a nagy médiavállalat által felvásárolt helyi lapot, mivel az utóbbit „kívülállónak” kezdték tartani. A helyi információ különösen fontos a kisebbségi és alacsonyabb jövedelmű csoportoknak, ugyanis ők kevésbé mobilisak, ezért jobban ki vannak téve a helyi gazdasági sokkoknak. Számukra a helyi sajtó megszűnése. mintegy évi 900–1000 dollár értékben konkrét jóléti veszteséget jelent a becslések szerint, ugyanis nem jutnak hozzá a számukra nélkülözhetetlen információkhoz.

A helyi média jelentősége a „hírsivatagok” jelenségével is összefügg. Az Egyesült Államokban már több mint kétszáz megye számít ilyennek, és további másfél ezerben mindössze egyetlen hírforrás maradt. Ezeken a területeken az emberek fele nem a professzionális médiumokból, hanem közösségi médiából, influenszerektől vagy pletykákból tájékozódik, ami tovább csökkenti a médiába vetett bizalmat. A kutatások szerint ott, ahol erős helyi sajtó működik, magasabb a választási részvétel, erősebb a civil aktivitás, kisebb a korrupció, sőt a környezetszennyezés is alacsonyabb, mert a vállalatok tartanak a nyilvánosságtól.

A fentiekkel szemben Magyarországon ugyanakkor sajátos paradoxon figyelhető meg. A Reuters Institute adatai szerint a hírekbe vetett általános bizalom mindössze 22–23%, ami a vizsgált országok között a legalacsonyabbak közé tartozik. A hitelesség megítélése itt nem annyira médiatípus, hanem politikai és tulajdonosi háttér szerint történik. Az NMHH kutatása szerint a televíziót tartják a legmegbízhatóbbnak, még akkor is, ha a többség elfogultnak látja – amennyiben a tartalom illeszkedik a fogyasztó világnézetéhez, akkor a bizalom nem zárja ki az elfogultság érzékelését. A médiapiac erősen polarizált: vidéken a kormánypárti médiumok dominálnak, míg az online térben független portálok és új digitális szereplők is jelentős bizalmat élveznek saját közönségük körében.