A Blinken OSA Archívum, az Arcanummal együttműködésben, digitalizálta és ingyenesen elérhetővé tette a Szabad Európa Rádió 1951 és 1992 közötti műsorfigyelési leiratait. Ez a munka óriási kulturális és történeti értéket képvisel, hiszen közel 772 ezer oldalnyi magyar nyelvű dokumentum vált kutathatóvá, amely összesen több mint kétmillió oldalnyi anyagot foglal magába más nyelvű adásokkal együtt – írja a Qubit ismeretterjesztő és tudományos hírportál.
A digitalizáció jelentősége
A Szabad Európa Rádió egykori munkatársai szisztematikusan figyelték a magyarországi és más kelet-európai rádióadók műsorait, és ezekről részletes leiratokat készítettek. A digitalizált anyag különlegessége, hogy olyan korszakot dokumentál, amikor a magyar belső viszonyokról kevés hiteles és közérthető forrás maradt fenn.
A digitalizálás nemcsak a hozzáférhetőséget javította, hanem a fizikai állomány állagának megóvását is biztosította. Az 1951-es dokumentumok például már jelentős károsodást szenvedtek. A leiratok most az Arcanum fizetős rendszerében és az OSA saját honlapján ingyenesen elérhetők, ezzel kifejezetten a közszolgálatiságot szándékozzák biztosítani, emellett pedig a tudományos kutatásokat szándékozzák támogatni.
A magyar rádiózás történetének lenyomatai
A dokumentumgyűjtemény nem csupán a politikai hírekre koncentrál: szerepelnek benne sporthírek, időjárás-jelentések, szórakoztató műsorok, és hétköznapi, sokszor már-már komikusan optimista hírek is, mint például: „elmúltak azok az idők, amikor az emberek rossz ruhában jártak”. A leiratok képet adnak az 1950-es évektől kezdődően a magyar társadalom hangulatáról, a propaganda természetéről, sőt a népi élet apróbb rezdüléseiről is.
Külön kiemelt figyelmet kapott az 1956-os forradalom időszaka, amelynek dokumentumait a korabeli munkatársak külön kötetbe fűzték – minden bizonnyal a történeti jelentőség miatt. E dokumentumok arról tanúskodnak, hogy a forradalom napjaiban a Magyar Rádió műsorszerkesztése teljesen felborult: a híradások elmaradtak, az adások ad hoc módon zajlottak, és kaotikus információáramlás jellemezte a műsorstruktúrát.
A két rádióadó között sajátos információs csata bontakozott ki: míg a Szabad Európa igyekezett a magyar hallgatóság számára megbízható alternatívát kínálni, addig a Magyar Rádió igyekezett válaszolni – de úgy, hogy az amerikai állomás nevét sosem ejtették ki. A Szabad Európa eközben igyekezett a műsorrendjét a magyar adók struktúrájához igazítani: amikor a magyar adók könnyedebb zenéket sugároztak, ők nem adtak le fontos politikai műsorokat, hiszen ilyenkor kevesebb hallgatóra lehetett számítani.
A monitoring tevékenység természetesen nem kizárólag a hallgatók kiszolgálására irányult. A dokumentumok az Egyesült Államokba is eljutottak, sőt, az Egyesült Államok Központi Ügynökége, a CIA is használta őket. A magyar oldal is megpróbálkozott hasonló tevékenységgel – az MTI-re bízták volna, hogy Gödöllőn készítsenek leiratokat a Szabad Európa adásairól –, de erre kapacitáshiány miatt végül nem került sor
A Magyar Rádió elmaradása
A Blinken OSA digitalizációs munkája egyben kritikát is megfogalmaz a Magyar Rádió jelenlegi helyzetéről. Az intézmény archívuma szinte kutathatatlan, és sok anyag holléte is bizonytalan. A Népszava 2022-es cikke szerint például egyes rádiós archívumi egységek leltárjegyzék nélkül egy alföldi tanyán végezték. Rév István, az OSA igazgatója reményét fejezte ki, hogy az ingyenesen elérhető digitalizált anyagok példát mutatnak a közmédiának, és hozzájárulnak egy nyitottabb, kutathatóbb archívumi szemlélet kialakításához.
A történeti forrás értéke
Bár a leiratok propagandatartalma vitathatatlan, ezek a szövegek mégis páratlan értékű elsődleges források. A hétköznapi élet, a szocialista évek mindennapi működése, és az állami kommunikáció mechanizmusai is kirajzolódnak bennük. Aki valaha olvasott régi újságokat, tudja, hogy azok addiktívak lehetnek – ez a leiratgyűjtemény sem kivétel. Akár egy múlt századi „mi újság tegnap?” típusú időutazásra is alkalmas.
A digitalizálás egyúttal történeti igazságtétel is: visszaad valamit abból az elveszett médiavilágból, amelynek megőrzésére a hivatalos szervek vagy nem voltak képesek, vagy nem éreztek felelősséget. Ez az archívum így nemcsak a történészek és újságírók kincsesbányája, hanem mindazoké is, akik egy kor lenyomatára kíváncsiak a maga nyers, cenzúrázott, mégis élő formájában.
A Blinken OSA és az Arcanum munkája nem csupán digitalizáció, hanem egy korszak örökségének rehabilitálása is. Az anyagok kutathatósága lehetőséget nyújt arra, hogy a múlt elhallgatott, eltorzított vagy elfeledett részletei újra hozzáférhetővé váljanak – immár mindenki számára.
