A Lakmusz nevű tényellenőrző oldal hosszas elemzést közölt arról, hogy a a magyar szuverenitásvédelmi törvénytervezet mennyire hasonlít az Európai Jogok Európai Bírósága (EJEB) által tavaly jogsértőnek ítélt oroszországi idegen ügynök-törvényre. A tényellenőrző portál az orosz törvény és a magyarországi tervezet szövegét hasonlította össze, és a törvény logikája, az érintettek köre, a velük szemben folytatott eljárás és az alkalmazott büntetések mértékét vizsgálta. A cikk szerint bár eltérő logika mentén, de nagyjából hasonló célra szolgál a két törvény:
„A külföldi támogatásból (is) működő szervezeteket, akik a hazai közéletben valamilyen módon részt vesznek, mindkettő kockázatnak bélyegzi, és különböző mértékben, de bünteti.”
A logika abban tér el, hogy ameddig az orosz törvény tulajdonképpen egy lista, ami a külföldi ügynökként nyilvántartott szervezetek és magánszemélyek jogait pedig sok ponton korlátozza, Magyarországon viszont ehhez képest külön Szuverenitásvédelmi Hivatalról van szó, illetve a választásokon induló jelöltek és az őket indító civil szervezetek külföldi támogatását tiltaná büntetőjogi eszközökkel.
A lényeg minden jel szerint hasonlít:
„Oroszországban azt döntheti el, hogy ki külföldi ügynök, Magyarországon pedig azt, hogy ki ellen indít vizsgálatot az ország szuverenitásának vélelmezett veszélyeztetése miatt” – írja a lap, hozzátéve, hogy az orosz törvényben részletesen leírják, milyen tevékenységet végző szerezetekről vagy magánszemélyekről van szó, a magyar tervezet csak választáson induló politikusokat és jelölőszervezeteket nevez meg, azt viszont nem, hogy kiket vizsgálhat a Hivatal. A törvényt értelmezők egy része szerint tulajdonképpen bárki ellen, így a sajtó ellen is fordítható a szöveg.
Ráadásul a „szuverenitásvédelem” keretében rajtaütésszerű ellenőrzésekre, lehallgatásokra, adatigénylésekre is sor kerülhet, bekérhetnek adathordozókat és így amennyiben újságírók ellen alkalmazzák, a forrásvédelem is csorbát szenvedhet.
Szemben az orosszal, a magyar terv különbséget tesz azon szervezetek között, amelyek részt vennének a választásokon, és azok között, amelyek egyszerűen csak valamilyen módon részt vesznek a közéletben, de túlzottan ez sincs részletezve.
További érdekesség, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal jelentései nem közigazgatási eljárás keretében készülnek majd a Lakmusz írása szerint, így ha valaki például úgy érzi, hogy alaptalanul hurcolják meg azzal, hogy feltették a szuverenitásvédelmi szempontból veszélyes szervezetek listájára, akkor jogorvoslati lehetőséggel sem élhet.
