Csaknem három éve vádemelés és egyértelmű jogi státusz nélkül tartják fogva Anasztaszija Hlukhovszka ukrán újságírót, akit 2023 augusztusában hurcoltak el az orosz biztonsági erők a megszállt Melitopolból. A hozzátartozók és kollégák hosszú időn át semmit sem tudtak róla, az orosz hatóságok pedig hivatalos levelezésben még azt is tagadták, hogy valaha őrizetbe vették volna. Az EFJ oldalán található írás szerint a legújabb, volt foglyoktól származó beszámolók ugyanakkor azt erősítik meg, hogy az újságíró életben van, és jelenleg is egy uráli fogvatartási központban lehet.

Hlukhovszka a RIA Melitopol helyi hírportálnál dolgozott, amely az orosz megszállás után RIA Pivden néven folytatta működését. Miután 2022 márciusában az orosz hadsereg elfoglalta Melitopolt, Szvitlana Zalizecka, a lap főszerkesztője, arra kérte munkatársait, hogy hagyják el a várost. A legtöbben távoztak, Hlukhovszka azonban maradt. A megszállás után felhagyott az újságírással, és több mint egy éven át szinte teljesen visszavonult a nyilvánosságtól. Barátai szerint alig hagyta el a lakását, és abban bízott, hogy így elkerülheti a hatóságok figyelmét.
Augusztus 20-án hajnalban az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az FSZB több melitopoli címen összehangolt razziát hajtott végre. Az akció elsődleges célpontjai az orosz hatóságok által Ukrajna-barát „ügynökhálózathoz” sorolt Telegram-csatornák adminisztrátorai voltak. Ugyanebben az akciójukban vitték el Hlukhovszkát is. Reggel öt és hat óra között FSZB-tisztek törtek be a lakásába, házkutatást tartottak, lefoglalták laptopját, adathordozóit és telefonját, majd megbilincselve ismeretlen helyre vitték. Ez volt az utolsó alkalom, amikor a családja és kollégái biztosan látták őt.
Az újságíró eltűnése egészségi állapota miatt is különösen aggasztó volt. Letartóztatásakor mindössze 47 kilogrammot nyomott, és egy krónikus betegség miatt kezelés alatt állt. Harmincéves volt, amikor elhurcolták; ma 33 éves.

A család csaknem egy éven át semmilyen megbízható információt nem kapott a hollétéről. A hozzátartozók ismételten megkeresték a megszálló hatóságokat, ahol rendre azt mondták nekik, hogy Hlukhovszkát kihallgatás után szabadon engedik. Ez azonban nem történt meg. Az orosz szervek egymásnak is ellentmondó közléseket adtak. Az FSZB 2023 októberében nyilvánosan bejelentette egy állítólagos melitopoli „ügynökcsoport” elfogását, miközben ugyanabban a hónapban a családnak azt válaszolta, hogy Hlukhovszkát soha nem vették őrizetbe.
A Slidstvo.Info ukrán oknyomozó portál 2025-ben részletesen rekonstruálta az újságíró fogva tartásának első állomásait. Vallomások szerint Hlukhovszkát először a melitopoli Ruslan-komplekt nevű vállalat pincéjében tartották, amelyet az orosz erők rögtönzött kínzóhellyé alakítottak. Egy ott fogva tartott nő arról számolt be, hogy gyógyszert adott neki, Hlukhovszka pedig azt mondta, hogy elektromos árammal kínozták. A tanú szerint a sikolyok hallhatók voltak. A Nemzetközi Vöröskereszt ugyan elismerte, hogy Hlukhovszka szabadságától megfosztott személy, hivatalos vádat azonban a forrás szerint mindmáig nem emeltek ellene.
Melitopolból később az oroszországi Taganrog 2-es számú vizsgálati fogdájába szállították. A rossz higiénés körülmények között egészségi problémái is súlyosbodtak. Ügyvédje több orosz intézményt is megkeresett, de mindenütt azt válaszolták, hogy nincs náluk. Később Jevhenyij Soludko, egy volt ukrán hadifogoly, azt mondta, hogy a Permi határterületen, a kizeli 3-as számú fogdában orvosi vizsgálatra várva hallotta Hlukhovszka nevét. A bűnüldöző szervek információi alapján 2024. augusztus 30-án vihették Kizelbe, több mint kétezer kilométerre Melitopoltól.

A kizeli intézménynek különösen rossz híre van. A forrás szerint legalább két ukrán civil túsz, köztük Viktorija Roscsina újságíró is meghalt ott. Soludko egy külön kínzóhelyiségről is beszélt, és azt mondta, a női szintről sikolyokat lehetett hallani.
Hlukhovszka sorsáról több mint két éven át csak közvetett, gyakran hónapokkal később érkező információk jutottak el a családhoz. Egy közeli ismerőse úgy fogalmazott, hogy sikerült megtudniuk, hol volt Anasztaszija, de azt sohasem, hogy éppen hol van. 2026 júniusában azonban az Ukrán Újságírók Nemzeti Szövetsége, az NUJU olyan információkhoz jutott, amelyek évek óta először közvetlenebb bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy életben van. Két ukrán katona, akiket április végén engedtek szabadon orosz fogságból, azt mondta, hogy Kizelben látták és fényképről felismerték. Egyikük a mellette lévő cellában raboskodott.

A tanúk szerint egy másik nővel tartják közös cellában, és a fogda varrodájában dolgozik. Beszámoltak arról is, hogy fogsága alatt éhségsztrájkot folytatott, bár ennek időpontja és körülményei nem ismertek. Érkezése után kopaszra borotválták. Külsőre nem láttak rajta súlyos sérüléseket, ugyanakkor arról panaszkodott, hogy krónikus betegségei rosszabbodtak, és lábdagadással küzd. A család számára ezek a vallomások jelentik hosszú idő óta az első valódi megerősítést arra, hogy életben van. Jogi helyzete azonban továbbra is átláthatatlan, hivatalos vádemelésről és rendszeres kapcsolattartásról nincs tudomásuk.

Az EFJ oldalán megjelent írás Hlukhovszka esetét az úgynevezett incommunicado, vagyis a külvilágtól teljesen elzárt fogva tartás egyik példájaként mutatja be. A Media Initiative for Human Rights adatai szerint több mint 2400 ukrán civilt tarthatnak fogva az ideiglenesen megszállt területeken és Oroszországban, közülük többen hasonló módon, kommunikációs lehetőség nélkül. Az Amnesty International Deafening Silence című jelentése szerint Oroszország tudatosan és rendszerszerűen alkalmazza ezt a módszert. Agnès Callamard, a szervezet főtitkára szerint a cél a fogvatartottak dehumanizálása és elnémítása, miközben családtagjaikat is folyamatos bizonytalanságban tartják.
Az eset 2024 áprilisában vált szélesebb körben ismertté, amikor Szvitlana Zalizecka az Európa Tanács egyik rendezvényén nyilvánosságra hozta Hlukhovszka elrablását. A család addig nyolc hónapon át csendben kereste őt. Az ügyet azóta felvették az Európa Tanács újságírók védelmét szolgáló platformjára, és több nemzetközi szervezet is követeli a sorsának tisztázását. A Riporterek Határok Nélkül, a Committee to Protect Journalists, valamint a nemzetközi és európai újságíró-szervezetek is felléptek az ügyében.

Az NUJU elnöke, Szerhij Tomilenko szerint Hlukhovszka fogva tartása törvénytelen, az incommunicado elszigetelés pedig gyakorlatilag kikényszerített eltűnésnek felel meg. 2026 márciusában New Yorkban, az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának 70. ülésszakához kapcsolódó rendezvényen is bemutatták az esetét. A NUJU dokumentumfilmekkel és multimédiás projektekkel is igyekszik láthatóvá tenni a fogságban lévő újságírók történeteit.

Anasztaszija Hlukhovszka története egyszerre szól egy ember eltűnéséről és egy olyan rendszerről, amelyben civilek és újságírók úgy kerülhetnek fogságba, hogy hivatalosan sem vádat, sem tartózkodási helyet nem közölnek velük kapcsolatban. Családjának egyik legnagyobb félelme az, hogy a külvilág megfeledkezik róla. A legfrissebb vallomások szerint él, de jogi értelemben továbbra is szinte láthatatlan: nincs bírósági eljárás, nincs nyilvános vád, és nincs szabad kapcsolata a családjával. Az utóbbi években minden új információ volt foglyok emlékeiből, véletlenül hallott nevekből és töredékes tanúvallomásokból állt össze – miközben a keresése mindmáig nem ért véget.