Elon Musk újabb frontot nyitott a kulturális háborúkban: a világ leggazdagabb embere az elmúlt napokban nyílt kampányt indított a Netflix ellen, azt állítva, hogy a streamingóriás „woke propagandát” terjeszt, és az LMBTQ+ karakterek ábrázolásával veszélyezteti a gyerekeket – számolt be róla a Guardian.

A vita kiindulópontja egy 2022-es, Dead End: Paranormal Park című, a Netflixről már levett animációs film, amelynek a főszereplője nyíltan kimondja, hogy transznemű. Bár a sorozat 7 éves kortól ajánlott besorolást kapott, Musk és jobboldali követői szerint „átnevelő propagandát” sugallt a fiatal nézőknek.
Musk három nap alatt több mint két tucat alkalommal buzdította 227 milliós közönségét a Netflix-bojkottjára az X-en. Különböző mémeket, jobboldali influenszerek posztjait és manipulatív érveket osztott újra, például azt, hogy a Netflix „transznemű agendát tol a gyerekeknek” vagy hogy alkalmazási politikája „fehér-ellenes”. Musk még a Netflix diverzitási jelentését is „bizonyítékként” használta fel, miközben olyan hamis állításokat is terjesztett, hogy 2024-ben a cég dolgozói az adományaikkal kizárólag a demokratákat támogatták.
A támadásainak személyes vonatkozásai is vannak. Musk transznemű lánya, Vivian Wilson évek óta nyilvánosan kritizálja apja transzfób kirohanásait. 2022-ben név- és nem-változtatási kérelmében kinyilvánította, hogy „nem akar semmilyen kapcsolatot biológiai apjával”. Musk ezt később úgy értelmezte, hogy „elvesztette a fiát, akit a woke vírus ölt meg.”
A Netflix egyelőre nem reagált a támadásokra, de korábbi hasonló helyzetekben a szólásszabadságra hivatkozott. A vállalat már átélt jobboldali bojkottokat. 2020-ban a Cuties című film váltott ki felháborodást. Ez viszont néhány nap után lecsengett. Egy évvel később Dave Chappelle transzfób kijelentései miatt a cég belső munkabeszüntetést is elszenvedett, de Ted Sarandos társigazgató akkor is a művészi szabadságot hangsúlyozta.
Az ügy jól mutatja, hogyan fonódik össze a politikai jobboldal identitásharca a médiacégek elleni támadásokkal. Musk saját szólásszabadság-narratíváját használja fel arra, hogy kulturális háborús pozícióját erősítse, miközben személyes sérelmeit – lánya nemváltását – ideológiai hadjáratává alakítja. A Netflix pedig ismét a társadalmi viták kereszttüzébe került. Egyszerre vádolják túlzott liberalizmussal és konzervatív engedékenységgel, miközben üzleti modellje egyre inkább kiszolgáltatott a kulturális polarizációnak.