JD Vance alelnök, az amerikai miniszterek és a nemzetbiztonsági szervek vezetői Az Atlantic főszerkesztőjét bevették egy chatcsoportba, amiben a jemeni hútik elleni csapásokat beszélték meg, még mielőtt végrehajtották volna azokat– közölte a 24.hu Jeffrey Goldbergnek, Az Atlantic főszerkesztőjének a magazinban leközölt beszámolója nyomán.

Az újságíró cikkében leírta, hogy ő már két órával az első bombák robbanása előtt értesült arról, hogy a Jemen számos pontja elleni támadás bekövetkezhet, ugyanis Pete Hegseth, a védelmi miniszter elküldte neki a haditervet üzenetben, amely pontos információkat tartalmazott a fegyverszállítmányokról, a célpontokról és az időzítésről.

A főszerkesztő március 11-én a Signalon kapott egy kapcsolatfelvételi kérelmet egy Michael Waltz nevű felhasználótól. (A Signal egy titkosított csatornákat használó üzenetküldő alkalmazás, amit előszeretettel használnak újságírók is) Goldberg először nem feltételezte, hogy valóban Donald Trump nemzetbiztonsági tanácsadójáról van szó, egyebek mellett a jelenlegi adminisztráció újságírókkal kapcsolatos hozzáállása miatt sem.

A szerkesztő szerint a dolgok akkor kezdtek komolyra fordulni, amikor Goldberg két nappal később kapott egy értesítést, miszerint bevették egy “Houthi PC small group” elnevezésű chatcsoportba. Ebben a PC rövidítés a pricipals committe, tehát a főbizottság kifejezést takarja, amely általában a legmagasabb rangú nemzetbiztonsági tisztviselők csoportjára utal.

Forrás: képernyőkivágás (Atlantic, Signal)

Ekkor Waltz küldött egy üzenetet a csoportnak, amiben arról írt, hogy az „a hútik elleni koordinációt” szolgálja. A következő percekben az adminisztráció vezetői – vagy legalábbis a nevükkel, monogramjukkal futó fiókok – elkezdték beírni a chatbe, hogy melyik tisztviselőt delegálják, hogy eljárjanak a nevükben. A sort Marco Rubio külügyminiszter kezdte, őt követte JD Vance alelnök, majd Tulsi Gabbard hírszerzési igazgató, Scott Bessent pénzügyminiszter, Pete Hegseth védelmi miniszter és többek között John Ratcliffe CIA-igazgató is megnevezte az emberét. A csoportnak összesen 18 tagja volt, köztük Steve Witkoff közel-Keleti különmegbízott, és Susie Wiles, a Fehér Ház kabinetfőnöke is.

Ezután Mike Waltz elkezdte elővezetni a csapás megtervezéséhez szükséges témákat, az érintett intézmények javaslataival, továbbá a támadásnak Amerika nemzetközi szövetségeseire, a közel-keleti szereplőkre, illetve a nemzetközi kereskedelemre gyakorolt lehetséges hatásaival együtt.

A Vance alelnökhöz kapcsolódó fiók például egy ponton azt írta, hogy a csoportban addig leírt forgatókönyvvel szerinte hibát követnek el, mivel az amerikai kereskedelem 3 százaléka, az európainak pedig 40 százaléka halad át a Hormuzi-szoroson. „Reális a veszélye annak, hogy a nyilvánosság nem érti ezt, vagy hogy miért van erre szükség. A legerősebb ok, hogy ezt tegyük, ahogy POTUS (az amerikai elnök) mondta, hogy üzenetet küldjünk” – írta.

A Vance-féle üzenet figyelemre méltóan folytatódik, tekintve, hogy az alelnök eddig gyakorlatilag egyetlen kérdésben sem tért el nyilvánosan Trump álláspontjától.

„Nem vagyok biztos benne, hogy az elnök tisztában van azzal, hogy ez mennyire nincs összhangban az Európával kapcsolatos üzenetével most. További kockázatot jelent, hogy az olajárak mérsékelt vagy súlyos megugrását látjuk majd. Hajlandó vagyok támogatni a csapat konszenzusát, és megtartani magamnak ezeket az aggodalmakat. De erős érvek szólnak amellett, hogy ezt egy hónappal elhalasszuk, elvégezzük [az üzenetnek a nyilvánossággal való megértetését szolgáló] munkát, hogy miért fontos ez, megnézzük, hol tart a gazdaság, stb.” – írta az alelnöki fiók.

Valamivel később a Hegseth-fiók azt írta:

Alelnök: Megértem az aggodalmait – és teljes mértékben támogatom, hogy felveteti az elnöknek (az aggályait). Fontos megfontolások, amelyek többségéről nehéz tudni, hogyan alakulnak (gazdaság, ukrajnai béke, Gáza stb.). Szerintem az üzenetek (átadása) nehéz lesz, bármi is legyen – senki sem tudja, hogy kik a hútik – ezért is kellene a fókuszt azon tartani. 1. Biden elbukott & 2. Irán finanszírozza.

A chat ezután folytatódott a miniszterek, vezető tisztviselők között, aminek elolvasása után az Atlantic főszerkesztője arra jutott, hogy nagyon valósághű a beszélgetés, de továbbra is tartott attól, hogy ez egy dezinformációs művelet vagy valami hasonló lehet, illetve nem értette, hogyan nem vették észre a jelenlétét.

Ezt követően a Hegseth-fiók március 15-én küldött egy helyzetjelentést, amiben olyan információk szerepeltek, amelyek birtokában az újságíró értékelése szerint az USA ellenfelei akár árthattak is volna az amerikai hadseregnek és hírszerzésnek, különösen a Központi Parancsnokság felelősségi területén. „A Signal-beszélgetés megdöbbentő vakmerőségének illusztrálásához annyit mondok, hogy a Hegseth-poszt a Jemen elleni közelgő csapások operatív részleteit tartalmazta, beleértve a célpontokra, az USA által bevetendő fegyverekre és a támadások sorrendjére vonatkozó információkat” – írta az Atlantic főszerkesztője.

Hegseth hosszú üzentében azt írta, az első detonációkat Jemenben két óra múlva lehet majd érezni. Goldberg a kocsijában ült egy szupermarket parkolójában, várva, hogy ha valódi a chat, akkor a Húti célpontokat hamarosan lebombázzák. A megadott időpontban ránézett az X-re, rákeresett Jemenre, amikor is robbanások hallatszottak Szanaában, a fővárosban. Ekkor derült ki, hogy a chatbeszélgetés valódi volt. Goldberg a cikkében részletesen leírta azt is, hogy hogy ezután az amerikai adminisztráció tagjai a nyilvánosságban hogyan kommunikálták a hadművelet végrehajtását, és milyen nemzetbiztonsági előírásokat, törvényeket sértettek meg mindennek a Singalon való megbeszélésével